A látszat néha csal... (Thorin.ff)

Könyvek és kardok

- Úgy látom ma elég népszerű vagy bátyám. – nézett végig a belépőkön Dwalin szórakozottan.

- Dwalin, örülök hogy látlak! Már nagyon várom a következő menetet. – köszöntötte azonnal Frerin szokásos fesztelenséggel.

- Én is Frerin, remélem gyakoroltál rá. – biccentett a termetes törp.

- Miért, mi lesz akkor? – kotyogott bele hirtelen Liviana kíváncsian, mire mindkét törp rá kapta a tekintetét. – Már ha nem túl indiszkrét a kérdés. –tette hozzá kicsit visszafogottabban.

- Nem, nem hinném, hogy olyasmiről lenne szó amit ne lehetne elárulni. – jegyezte meg Balin mosolyogva, mikor látta, hogy öccse és a herceg nem igazán értik mit akar ezzel Liviana közölni.

- Dehogy! – rázta meg azonnal a fejét Frerin amint megértette. – Csupán arról van szó, hogy Dwalin mester vívást tanít nekem, és utolsó tanácskozásunk alapján holnap ismét alkalmunk nyílik megküzdeni. – magyarázta.

- Így van. Épp ezért remélem, hogy ezúttal nem maradsz alúl olyan hamar mint legutóbb. – bólintott Dwalin.

-  Izgalmasan hangzik! – lelkesült azonnal Liviana, és ördögi kis fejében máris egy terv kezdett kibontakozni.

- Nocsak... – vonta fel Dwalin a szemöldökét végignézve a lányon. – A legtöbb asszony nemigen érdeklődik a fegyver forgatás iránt.

- Az meglehet. Én viszont nem vagyok a legtöbb asszony. – felelte Liviana szélesen elvigyorodva. – Sőt. Régi vágyam már, hogy egyszer megtanuljam a kardforgatás művészetét, de legnagyobb sajnálatomra eddig senkit sem találtam aki hajlandó lett volna megtanítani rá. És az általános felfogás is mindig ellenem szólt. – folytatta megjátszott szomorúsággal. – De mint jövendőbeli hercegnő és Thorin jegyese, őszintén remélem, hogy ez még megváltozhat. Végtére is, egy kis mértékben önvédelmet tanulni tulajdonképpen egyátalán nem árthat véleményem szerint. – tette hozzá, bevetve a lehető legjobb meggyőző taktikáját.

- Szerintem viszont határozottan nem tenne jót veled. – szólalt meg hirtelen az eddig csendben figyelő Thorin élesen, mire minden szem rá szegeződött.

Nem akarta, hogy beteljesedjen Liviana szándéka. Bele sem mert volna gondolni mire képes a nő ha Dwalin kardot ad a kezébe. Amilyen álnok, képes volna felborítani az egyességüket azzal, hogy álmában megöli.

Lís valószínüleg megérezte Thorin kétségeit, mert negédes mosolyra húzta száját, és kedvesnek szánt hangon így szólt.

- Tudom, hogy csak azért mondod ezt, mert attól félsz, hogy közben megsebesíteném magam. Másfelől viszont neked is be kell látnod, hogy ha én valóban hamarosan a családotok része leszek, akkor ez a veszélyt is maga után vonja az olyan illetők személyében, akik nem akarnak a trón közelében látni. Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor márpedig határozottan kötelességem a harc terén is ismeretséggel rendelkezni. 

- Jézusom, hogy én mit nem vagyok képes levágni! Ha nem figyelek oda a végén Jane Austenként végzem! – gondolta Liviana magában szórakozottan.

- Van benne igazság, ezt el kell ismerni. – jegyezte meg Balin komolyan Thorin felé fordulva, aki ezen hirtelen annyira meglepődött, hogy még a szó is benne rekedt. Mindenkitől várta volna hogy igazat adjon ennek a nőnek, csak éppen Balintól nem. 

- Így van. Végtére is, Dís is tanult annakidején egy kis védekezést. – tette hozzá Frerin nagyokat bólogatva, még véletlenül sem az út közben elhangzottak miatt.

Dwalin szórakozottan nézett a lányra, aki viszont pajkos tekintettel pillantott vissza rá.

- És honnan tudjam, hogy nem fogsz rögtön az első alkalom után sírva elrohanni, mert túl keményen bánnak veled? – kérdezte végül az előbbi karba téve a kezét. Liviana arcán cinkos mosoly suhant át, mert bizony már tudta, hogy nyert ügye van.