A látszat néha csal... (Thorin.ff)

Bemutatások

- És akkor összetalálkoztak, és kiderült, hogy mindvégig az ikertestvérének udvarolt. - mesélte épp teljes átszellemültséggel Liviana a mellette sétáló Frerinnek egy híres esetét, aki ezen hangos nevetésben tört ki.

- Tényleg? Mik nem léteznek! - csóválta meg a fejét.

- Ugye? - bólogatott a lány vigyorogva. - De egyébként mit is mondtál, mi a következő állomás? - kérdezte körbe pillantva. Ugyan már egy ideje úton voltak, de ebből neki alig tűnt fel valami. Hatalmas termeken mentek keresztül, széles hidakon vágtak át. Lassan kezdte érteni, miért jelentett olyan sokat ez a hely a törpöknek. Gyakorlatilag egy hatalmas föld alatti város volt csak törpökből.

- Hát...Hivatalosan Thorin a vezető...- jegyezte meg Frerin tétován a tőlük kicsit hátrébb sétáló Thorinra pillantva. Az említett herceg éppen azt fontolgatta, hogy amíg a páros nem figyel rá, csendben odébb áll, de amint meghallotta a nevét, csalódottan konstatálta, hogy az a hajó épp az orra előtt úszott el. Liviana csak egy fintorral díjazta ezt a felszólalást. Meggyőződése szerint addig volt jó, amíg a méregzsák a háttérben volt. Addig sem kellett szembenéznie a hamarosan következő fejmosással. Habár...mégis miért érdekelte volna? Hisz tisztában volt azzal, hogy úgy is lepereg majd róla.

- Thorin? Szerinted hova menjünk következőnek?- kérdezte Frerin. A herceg legszívesebben nem szólt volna egy szót sem, csak morgott volna, de tudta, hogy az nem éppen egy kielégítő válasz lenne, így némi töprengés után aztán kibökte:

- A taluló szobába. - És bár nem látszott rajta, de határozottan elégedett volt a válaszával, mert még ha nem ismerte Líst olyan jól, azt pontosan tudta, hogy ha egy mód lenne rá senki sem egy tanterembe menne. Liviana megtorpant.

- Mi van?! Hát nálatok is létezik az a borzadály?!- kiáltott fel megütközve, és ezúttal a legcsekélyebb mértékben sem játszotta meg magát.

- Á, ne is mond. - csóválta a fejét Frerin fájdalmasan.- Minden egyes perc amit ott töltök, felér egy valóságos csapással.

- Jól vigyázz mit beszélsz öcsém! Balin szerintem nem örülne neki ha megtudná, hogy az egész délelőttöt a konyha dézsmálásával töltötted. - szólt az idősebb herceg figyelmeztetően, mire öccse és Liviana megfordultak, arcukon pedig olyan kifejezés ült, hogy aki látja, valószínűleg határozottan menekülni támadt volna kedve. De hát, mint azt már oly sokszor bizonyította, Thorin nem riadt vissza a fenyegető pillantásoktól.

- Elárulnád az öcsédet? Az egyetlen öcsédet? - kérdezte Frerin a lehető legkomolyabb hangján.

- Frerin, nehogy patáliát csapj itt nekem!- emelte fel a hangját Thorin erélyesen. - Te is tudod nagyon jól, hogy mint herceg szügséges az a tudás, amivel később rendelkezned kell, ha jó vezetővé akarsz válni.- tette hozzá fapofával. Frerin felsóhajtott, majd megrázta a fejét, tudván, hogy bátyja sosem fog érteni a humorból.

- Ünneprontó. - jegyezte meg Lís is grimaszolva. Tettek még egy pár lépést, mikor Liviana ismét megszólalt.

- Most akkor tényleg ebbe a tanterembe megyünk?- kérdezte újra csalódott arcot vágva, de belül igen csak bosszankodott.

- Nem elég, hogy otthon egy életen át ott koptattam az iskola padot, de akkor most még ott is nyomhatják az agyam az értelmetlen dolgokkal...Na jó, talán az egy Khuzdul tanulás ez alól kivétel.- gondolta magában.

- Ma reggel beszéltem Balin mesterrel, és a kérésemre elvállalta a taníttatásod. Ezután az a legkevesebb hogy bemutatkozol neki.- szólt Thorin élesen, s bár ezt nem láthatta de e hallatán az előtte járó Liviana szeme felcsillant.