Amint Liviana belépett, egy tágas de füstös konyhában találta magát. De nem ám olyan csip-csup kis konyhácskába! Ez egy tényleg igazi és hatalmas konyha volt. A fal mentén hatalmas kondérok lógtak a tűz felett, a terem közepén pedig hosszú padok sorakoztak, rajtuk egy csomó alapanyaggal, ami a főzéshez kell. Leginkább törp asszonyokat lehetett látni sürögni-forogni, de volt egy pár férfi is akik például a húst kloffolták, vagy vágták.
Ezen kívül a sarokban kis kályhás tűzhelyek álltak, amiken serpenyők, vagy épp szószos lábasok főttek. Alattuk a sütőben pedig a kelt tészták sültek. A levegőben pedig mindennek az illata össze keveredett, és ez egy kissé meleg, már-már fullasztó tömény szagot eredményezett.
- Te nem szoktál itt ilyenkor megfulladni?- kérdezte lopva a lány Frerint.
- Az első pár percben. De utána hamar hozzá lehet szokni. Mindenesetre aki még nem tapasztalta ezt, annak bölcsebb csak rövid ideig itt tartózkodnia.- felelte jelentőség teljesen. Liviana elhúzta a száját, de bólintott, majd követve Masát, leült az egyik asztalhoz ahol viszonylag nem sok dolog volt.
- Na és mivel szolgálhatok nektek?- kérdezte a konyha főnök asszony, miközben velük szemben visszatért a munkájához, ezesetben a tészta keveréshez. Frerin és Lís váltottak egy rövid, tanácstalan pillantást, majd végül az utóbbi szólalt meg.
- Azt hiszem egy kis tea meg sütemény elegendő lesz így elsőre.- mondta a lány megfontoltan.
- Máris hercegnőm. Agda! Hozz egy kanna teát meg kekszet a vendégeknek!- kiáltott oda Masa egy vörös hajú törp asszonynak, aki azonnal abba hagyta korábbi tevékenységét és elsietett.
Liviana érdeklődve nézett a középkorú asszony után, majd vissza fordult Frerinékez.
- Nos amint láthatod, bőven akad dolog idelenn.- jegyezte meg az asszonyság.- Még én sem tétlenkedhetek egész nap.
- Az alkalmazottak hogy bírják egész nap?- kérdezte Liviana kíváncsian.
- Ó, itt már mindenki megszokta, hogy ennyi tennivaló van.- legyintett Masa két kavarás között.- Tudják, hogy az urak odafönt nem maradhatnak éhen.- tette hozzá fölfele mutatva.
- Ez jogos.- hagyta rá a lány szórakozottan figyelve az előbb említett határozott csukló mozdulatait.
- Parancsoljanak felségek.- tett az Agdának hívott törp asszony kicsivel később az asztalra egy tálcát. Egy aprólékosan kidolgozott, gyönyörű teás kanna és ahhoz hasonló csészék álltak rajta, kis kanalakkal és nem kevés süteménnyel.
- Köszönöm drágám, elmehetsz.- biccentett Masa kedvesen a hölgynek. Az halvány mosollyal pukedlizett, majd távozott.
- Kedves lány.- jegyezte meg Liviana törp után nézve.
- Ó igen, Agda az egyik legszorgosabb beosztottam, jómagam is nagyon kedvelem.- értett egyet a főnökasszony. Eközben Frerin nem zavartatta magát, már le is kapott a tálcáról két linzert és ráérősen majszolni kezdte.
- Hmmm! Ma különösen mennyei a sütemény!- jegyezte meg hízelgőn Masára pillantva.
- Hah, nehogy ám azt hidd, hogy egy kis bókolással rendbe teszel mindent!- horkantott fel az asszonyság.- Inkább köszönd meg szépen a hercegnőnek, hogy most itt lehetsz és nem penderítettelek vissza már rég a királyi lakosztályodba.- tette hozzá.
Frerin Livianára nézett, aki amint megpillantotta a törp karót nyelt arc kifejezését, nem tudta elfolytani az önelégült vigyorát.
- Kiskedvenc.- csóválta meg a fejét Frerin, mire Liviana csak vállat vont, és óvatosan elvett abból a gyönyörű csészékből egyet. Szemmagasságba emelte és szemlélni kezdte az aprólékos kidolgozottságát. A kék és a fehér dominált rajta, különbféle motívumokkal körbe vonva.
YOU ARE READING
A látszat néha csal... (Thorin.ff)
FanfictionA hegymély hercege és egy másik földről érkezett titkozatos lány. Aki nem mellesleg makacs, magának való, szemtelen és csak a Középföldéért tanúsított szeretete és tisztelete mentheti meg a végzetes végtől. No meg egy alku. De biztos, hogy jó ötlet...
