- Az nem lehet.- mormogta maga elé Thorin és hitetlenkedve meredt tulajdon ruhás szekrényére.
- Hát pedig úgy néz ki.- csóválta meg a fejét Liviana.- Akárhogy is, te a kanapén alszol.
- Hogy merészelsz ilyet kijelenteni a saját szobámban?- hördült fel a herceg felháborodva. Liviana csak sóhajtott majd unottan ismertette a helyzetet.
- Gondolom te sem akarsz osztozni az ágyon stimt? Én pedig nem aludhatok a kanapén mert ha esetleg látogatót kapunk akkor leszidna téged amiért ilyen illetlenül hagyod a jegyesedet ott aludni. Ennélfogva én alszok a nagyágyon te meg majd...a szófán. Ha csak nem mész apucihoz könyörögni, hogy távolítson el engem innen. Melyiket választod az opciók közül?- dőlt a szekrény ajtajának a lány. Thorin morgott valamit az ő nyelvén de nem mozdult a helyéről. Liviana bólintott.
- Helyes, akkor ha nem szólsz javaslom megejthetnénk...- folytatta volna a tervezgetést mikor halk kopogás ütötte meg a fülüket. A herceg és Liviana összenéztek majd Thorin kiszólt.
- Gyere be!- hangja parancsolóan csengett, amit a lány csak egy lenéző pillantással jutalmazott. Az ajtó kinyílt és Lís legnagyobb meglepetésére Ginát pillantotta meg.
- Bocsásson meg a zavarásért felség, de engem küldtek, hogy hozzam át a kedvesének a dolgait a közös szobába.- mondta majd mikor az idős törp asszony megpillantotta Livanát boldogan felragyogott a szeme. A lány is észre vette az asszony örömét de ez éppen nem a jó alkalom volt arra, hogy gratuláljon a sikeréhez így aligészrevehetően megrázta a fejét jelezve, hogy ne mondjon semmit. Az asszony valószínűleg érthette, mert azután szó nélkül átnyújtotta Liviana táskáját ami nagy szerencséjére még megmaradt a sikátoros eset után, és átvészelte a Galinnal való találkozást is.
- Örülök, hogy ismét találkoztunk Men daor.- mondta még oda a lánynak Gina halkan. Liviana nem szólt semmit csupán bólintott egyet. A törp asszony távozását követően "Lís" sietősen az ágyhoz ugrott és izgatottan kezdte el kipakolni a megmaradt cuccait.
- Smink készlet...parókák...dolgozat eredmények...sapka...telefon...jegyzőkönyv... - mormogta magának miközben az említett tárgyakat az ágyra szórta. Thorin eközben még javában Gina kijelentését ízlelgette.
- Közös szoba... pfha!- mormogta maga elé megvetően.- Mintha csak jogukban állna a szobámat kinevezni közös szobának.- ám a következő pillanatban a neki háttal tevékenykedő lány kifejezéstelen arcal felé fordult.
- Remek, semmi sem hiányzik. A kijutásnál még jó hasznát fogjuk venni az álcázó kellékeimnek.- mondta. Hangja elégedetten csengett.
- És most mi a terved...Dark Fox?- kérdezte Thorin gúnyos éllel.
- Nos első dolgaink közé tartozik az, hogy körbevezetsz a hegyben, hogy feltérképezzem a terepet és megtudjuk mikorra tűzik ki az apáid a hivatalos "eljegyzést".- felelte Liviana a napirendre térve.
- Abban biztos lehetsz, hogy bált fognak rendezni a tiszteletünkre.- mondta a herceg karba tett kézzel.- Akkor mit kezdesz?
- Először is: gondolom már feltűnt neked, hogy nem törp vagyok, igaz? - kérdezte a lány magán végig mutatva. Ám nem a várt reakció érkezett erre.
- Mit jelentsen az, hogy nem törp vagy?!- emelte fel a hangját a herceg
megbotránkozva. Liviana ki akart lyukadni egy pontra de ez a közbeszólás igencsak megnehezítette a dolgát így dühösen a szemét forgatta.- Ugyan már itt minden törp komplett fafej?- fakadt ki a lány bosszúsan.- Azt sem látják ami az orruk előtt van és pont kiszúrja a szemüket! Nem, nem vagyok törp mitöbb ember vagyok! Csak egy okot mondj amiért mindenki törp lánynak néz, csak egyet!- Thorin egy pillanatig gyilkos tekintettel meredt a lányra.
YOU ARE READING
A látszat néha csal... (Thorin.ff)
FanfictionA hegymély hercege és egy másik földről érkezett titkozatos lány. Aki nem mellesleg makacs, magának való, szemtelen és csak a Középföldéért tanúsított szeretete és tisztelete mentheti meg a végzetes végtől. No meg egy alku. De biztos, hogy jó ötlet...