És amikor a nap már végleg lebukott a horizont alá, Marisol olyankor ragyogott a legszebben. A nap utolsó sugaraként.
hungarian hoo fanfiction!
az elveszett hős - ? / the lost hero - ?
leo valdez x fem oc
all rights to rick riordan
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
HA MARISOLNAK SORBA KELLETT VOLNAÁLLÍTANIA a repülési módokat, amiket eddig kipróbált, akkor a robotsárkányon való utazás állt volna az első helyen. Meglehet, veszélyes volt - a legveszélyesebb, mert Leo Valdez volt a pilóta -, de tagadhatatlanul bejött neki a szárnyalás íze, ahhoz képest, hogy először fel sem akart ülni Festusra.
Amikor a sárkány a mezőn landolt, akkor vette észre, milyen őrült módon kapaszkodott Leóba - levetkőzve minden aggályát a fizikai érintéssel kapcsolatban. Gyorsan el is engedte, mielőtt a fiú túlságosan kiélvezte volna a helyzetet. A lány megugrott az ülőhelyén, amikor meghallotta a tábor riasztórendszerének fülsértő hangját, és érezte, ahogy Leo is megrezzen előtte ülve. Mindketten letekintettek. Alattuk pánikoló és össze-vissza rohangáló szatírok és nimfák. A félig pizsamás, félig páncélos félvérek laza kört alkottak a különös trió körül, kezükben harcra készen tartották az íjakat, kardokat, lándzsákat és egyéb veszélyes fegyvereket, némelyiket Marisol nem is tudta megnevezni. Igazán hálátlan reakció, ahhoz képest, hogy éppen egy küldetésre indulnak, hogy megmentsék a tábort.
Leo a legnagyobb könnyedséggel lepattant Festus hátáról, majd segítő kezet nyújtott a lezuhanni készülő Solnak. Az elborzadt arcokból álló embertömegben megtalálta Pipert, aki valódi ámulattal figyelte a sárkányt, majd elmosolyodott, amikor a tekintete találkozott Marisol barna íriszeivel. A lányon még mindig jelen volt Aphrodité áldása. A smink, a haj, az a gyönyörű esésű ruha és a karperecek csak még jobban kigangsúlyozták a szépségét, de Marisolnak még így is jobban bejött a hétköznapi kinézetű, egyszerű Piper, akit ő ismert.
- Föld népe, békével jöttünk! - kántálta tagoltan Valdez, közben felemelte a kezeit, hogy megmutassa, nem jelentenek veszélyt. Ez mind szép és jó volt, ha nem olajtól feketén, véreres szemekkel, és mániákus vigyorral a képén tette volna.
- Ne aggódjatok, nem fog titeket bántani! - lépett előrébb Marisol, mert úgy tűnt a fiúnak nem sikerült meggyőznie a közönséget. Meg akarta védeni Festust, hiszen a rézbestia pár óra alatt nagyon a szívéhez nőtt, és nem akarta, hogy egyből kinyiffantsák. Ráadásul a küldezéshez is nélkülözhetetlen volt.
- Valóban? - kérdezte egy gúnyos hang a tömegből. - Ezt is megálmodtad?
Marisol érezte, ahogy Leo megfeszül mellette. Tudta, hogy a fiú látta, ahogy a szemeiből eltűnik minden melegség, ami teljesen más, rideg kisugárzást kölcsönzött az arcának. A lánynak elszorult a torka, de megerőltette magát és vett egy nagy levegőt. Tudta, hogy lesz, aki nem veszi majd komolyan. Nem volt újdonság számára, hogy nem hisznek neki. De az sem, hogy, hogyan álljon ki magáért.
