És amikor a nap már végleg lebukott a horizont alá, Marisol olyankor ragyogott a legszebben. A nap utolsó sugaraként.
hungarian hoo fanfiction!
az elveszett hős - ? / the lost hero - ?
leo valdez x fem oc
all rights to rick riordan
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
LÁTTA MÁRÉLETRE KELNI a rémálmait, és aznap rengeteg fura dolog történt, ezért Marisol szerint a pegazusok húzta repülő szekér már csak a hab volt a tortán. Mégis úgy kapaszkodott, mintha az élete múlna rajta. Mert tényleg nagy volt az esélye, annak, hogy lepottyan - remegő térdeinek és túlságosan izzadó tenyereinek köszönhetően. Az égen továbbra is sötét felhők gyülekeztek, egy újabb vihar ígéretével kecsegtetve. A szél folyamatosan az arcába lökte a rakoncátlan hajtincseit és a jármű enyhe rázkódásától egyáltalán nem volt képes lenyugodni, sem a gyomra, sem az agya.
Időközben a srácok elmesélték Annabethnek, meg szivárványos Butchnak - és neki is, hogy mi történt pontosan a Grand Canyonban. Sol nagy megkönnyebbülésére Jason diszkréten nem említette azt a részletet, amikor a lány fénypajzsot varázsolt. De ez amúgy is eltörpült volna amellett, hogy Gleeson Hedge, a kísérjük felszívódott a felhők közé, és hogy Jason röptében megmentette Pipert. Legalábbis Marisol remélte, hogy eltörpülne, mert ő gondolni sem akart rá.
- Hogy micsoda?! - hüledezett. - Te tudsz repülni?
- Inkább úgy mondanám, hogy.. a levegő megtartott? És elkaptam Pipert. - mondta a szőke srác kissé bizonytalanul, mintha ő is alig hinné el, amit csinált. Közben a hangsúlya valahogy mégis egyszerű maradt, és ez úgy hatott, mintha a világ legtermészetesebb dolgáról beszélne.
- Szóval repültél. - foglalta össze a hallottakat a Marisoltól jobbra egyensúlyozó Valdez és a lány egyetértve bólogatott.
Kétségtelenül Jason volt a nap hőse, még ha belé is csapott egy villám és elvesztette a fél cipőjét. (Járulékos veszteség.) Most a távoli felhős eget fürkészve állt a jármű hátuljában, rövid haja még mindig fel volt töltődve elektromossággal, az arca a komolyság megdermedt szobra volt. A mellette kapaszkodó Leo kabátjából még szinte csöpögött a víz, a hajában pedig jó adag különös arany por ült meg. Keze fel volt horzsolva és vérzett is egy kicsit a kanyon falán való kapaszkodástól. Ritka alkalmak egyike, de Sol most úgy igazán megsajnálta a fiút. Hiába zuhant több száz métert, nem adta jelét annak, hogy ez mennyire viselte meg. Piper irányába fordult, aki teljesen okénak tűnt, kicsit még imbolygott, ahogy korábban beverte a fejét, és a haja volt kicsit a szokásosnál is ziláltabb a zuhanás nyomaként. A tekintetében azonban a kétségbeesés és a bizonytalanság fura keveréke bujkált, amit nem lehetett megfejteni. Marisol még mindig szédült egy kicsit, és a magasban kocsikázás nem segített a helyzetén. Ahogy végignézett magukon, egységérzet töltötte el. Mintha tényleg valami csapatfélét alkotnának. Egy leharcolt, elveszett, de mégiscsak összetartó csapatot.
