Kiskori Barátok.. ~ Tom Kaulitz ~

A költözés napja

Elindultunk. Amikor beindult az autó, a hasam görcsbe szorult. Mintha nem bírtam volna beszélni. Volt egy kis görcs a torkomban, ami félő érzéssé vált. Olyan érzéssé, mintha félnék valamitől. Mintha, nem várna senki. Mintha, valami rossz történne. De ezt az érzést megpróbáltam elhesegetni a fejemből, és csak jóra gondolni.

Mivel Berlin és Lipcse nincsenek egymáshoz olyan közel, ezért 2 és fél órás út után megérkeztünk. Megláttam a nagyim házát, és könnyek gyűltek a szemembe. A kapu előtt megálltam, és nem bírtam mozdulni. Mintha, a földbe gyökerezett a lábam. Már közel jártam a síráshoz, mikor is anyukám megérintette a vállam.

- Nincsen semmi baj. - mosolygott, majd elhagyta a vállam és bement.

,,Nincsen semmi baj, ez csak egy ház.." mondogattam magamba, majd elindultam, be a házba.

Felmentem azon a 4 lépcsőfokon, ami a bejárati ajtóhoz vezet, és beléptem az előszobába. Majd egy pár lépéssel arrébb már a nappaliba jártam. A semmiből eszembe jutottak az emlékek, amiket a nappaliban szereztem, kicsi ként. Amikor a nagyival bújócskáztam. Vagy amikor ott ettünk, a nappaliban, és a nagyim régi kiskutyája meglökött, amitől kiborult az étel, és nagyon nevettünk a nagyimmal. Nem szidott le érte, inkább a kutyán nevettünk mind a ketten, mivel utána el is esett a padlón.

A szobám felé vettem az irányt. Ott volt a nagy ágy, a szekrény, amin a tv is elhelyezkedett. Az a hatalmas ruhásszekrény is ott állt a sarokban. Az ajtó, ami kivezet az erkélyre, az is nyitva volt, és csak úgy fújta a függönyt a szél. Alig mentem be a szobába, de a szél már engem is letámadott.

Álltam a szoba előtt, megint egy csomó emlékkel a fejemben. Amikor hajnalokig néztem a tv-t. Vagy amikor kicsit belefestettem a falba, amikor még nem volt az egyik fal lilára festve. Amikor az erkélyről kiugrottam, egyenesen bele a medencébe. Majd egyszer csak eszembe jutottak az ikrek. Már egy párszor ők is voltak itt.. Minden nyáron együtt ugrottunk bele, a földbe bele épített medencébe, ami szerencsémre, pont az erkély alatt van. Mindig elszámoltunk 3-ig, aztán ugrottunk egymás kezét fogva. Hiányoznak ezek az emlékek. A mély gondolkodásomat az anyukám zavarta meg, mivel megfogta a vállam, és mellém állt.

- Nyugi, ez lesz a te szobád. - mosolygott rám, mire én rá néztem.

- Köszönöm! - öleltem meg, és berohantam hogy a cuccaimat letegyem.

Kipakoltam a kisebb tárgyakat, és fel raktam őket szekrényre. Majd pakolásom közepette, apa fel jött és felhozta a bőröndömet, ami tele volt ruhákkal. Még persze a két szatyor cipőt is hozta. Gyorsan a bőröndömhöz siettem, és bepakoltam a ruháimat. Jó volt, sokkal tágasabb volt a ruhásszekrény, mint a régi. El voltak osztva a helyek, hogy mi hova kell. Voltak külön kis fiókok a cipőknek. A felső szekrény részt, a pulcsik, és a pólók kapták. Az alsó szekrény részre pedig a nadrágok kerültek, egy pár cipővel, amik nem fértek be a fiókokba. Pár fiókba a cipők kaptak helyet, a maradék üres fiókokba pedig a karkötőket, nyakláncokat tettem. És még persze, a fehérneműim is kaptak helyet. Végül 2 óra alatt, de sikerült mindennek teljesen helyet találni. Kivéve, a dobozokban lévő tárgyakat. Azok az ajtó mögött tornyosultak több dobozban. Azokat már nem volt erőm el tenni, amúgy is anya mondta hogy majd segít.

Majd befeküdtem a pihe puha ágyamba. Nem is én lennék, ha nem aludtam volna el.

.......

Már nem tudom hány óra lehetett, de arra keltem hogy az anyukám kelteget.

- Kicsim! Keljél fel. 1 óra múlva megyünk vacsorázni. - simogatta meg anyukám a kezemet gyengéden.

- Ha? Mi? Hol vagyok? Hány óra van? - kaptam egy erős amnéziát. Lehet azért mert fura álmom volt.

Valami olyasmit álmodtam, hogy beköltöztünk ide, este kimentem mosdóba, és kint az udvaron láttam egy tehenet repülni, ami aztán eltűnt. Majd láttam rajta a régi osztályfőnökömet lovagolni. És utána keltem fel.

- Látom szépen be rendezkedtél. Biztos elfáradtál. Lipcsében vagyunk, tudod, ma költöztünk, és megyünk az ikrekhez vacsorázni. - mosolygott rám az anyukám, miközben még mindig simogatta a kezem.

- Jah, tényleg! Bocsánat, csak nem aludtam este.. izgatott voltam a költözés miatt. Ne haragudj. Már kelek is. - megfordultam hogy lássam az arcát, miközben elnézést kértem.

- Tudom, hallottalak ugrálni. Én sem aludtam sokat. Nem haragszom, csak siess. Mindjárt indulunk. - nyomott egy puszit az arcomra, majd kiment.

Nagy nehezen kikeltem a pihe puha ágyamból. Ki mentem a fürdőbe arcot mosni, hogy ki menjen a szememből a fáradtság, majd visszamentem a szobámba, és neki vetődtem a ruhákkal teli szekrényemnek, hogy át öltözzek.

Felvettem egy fekete baggy jeanst, egy fehér pólót, és rá egy kicsit sötétebb kék cipzáros pulcsit, amit be is cipzároztam.. Kimentem a fürdőbe kivasalni a hajamat, majd azt kiengedve hagytam. Magamra húztam egy fekete "NY" feliratú bézbólsapkát, és arra a pulcsi kapucniját. Majd egy fehér cipőt húztam magamra. Sminknek csak egy kis tust és egy kis szempillaspirált tettem fel magamra. Befújtam magam azzal parfümömmel, ami a legjobban érződik (igen van ilyen parfümöm is.) Elvittem a telefonom, a rágóm, és a nagy pakolások közepette talált pengetőt, amit még Tom adott nekem, az összeveszésünk előtt.. mikor megláttam elsőnek, megint eszembe jutott a sok sok emlék... amikor ezzel a pengetővel gitározta el nekem az akkori kedvenc számomat. Nagyon tetszett.. még a régi kamerámon le is van videózva, de azt nem találtam meg, sajnos. Biztos az egyik dobozban van, a sok közül.

Végül lementem a lépcsőn miután el tettem ezt a három dolgot a nagy zsebeimbe, és elindultunk..

_________________________________________________

Hali! Itt az új rész.
Őszintén meg kell mondjam, hogy imádom ezt a könyvet írni! Nagyon sok ötletem van még a könyvhöz. Az új részt holnap hozom nektek. Remélem tetszik eddig a könyv. Legyetek jók! Btw remélem nem írtam el semmit.

2023.08.29
1435 szó.