Végre, elballagtam

957 24 4
                                    

Mint ahogy már mondtam, Katherine vagyok, de a barátaim és a rokonaim csak Kat-nek [Ket] hívnak. Szökés barna, mellem közepéig érő hajam van. Tenger kék szemeim vannak.
Bő ruhák a stílusom, mivel szégyellem a testem. Sokan azt mondják, hogy jó alakom van. Nos, igen, nincsen rajtam olyan sok husi, háj. Van alakom, és szép ruhák is szépen állnának rajtam, ez egy tény, de régebben annyi bántást, sértő dolgokat kaptam másoktól, amik még mindig szóról szóra a fejemben élnek. Ha szeretnék fel venni valami szép ruhát, nem lehet mert az agyam, elkezdi mondogatni, hogy csúnya vagyok és ez nem áll jól. És a bő ruhák el takarják a vékonyságot.

Igazából, ha nagyon tudni szeretnétek rólam valamit, az csak annyi, hogy rohadtul nincs jó lelki állapotom. Ez azóta így van, mióta összevesztem az ikrekkel. Ők voltak az egyetlen igaz barátaim. Mindig ott voltak mellettem ha baj volt, vagy bántottak engem. Csak ők érezték át azt, amit én. És az egyik napon összevesztünk egy teljesen felesleges dolgon.. és azóta nem tartjuk a kapcsolatot. Én nagyon szarul voltam.. majd pár hónappal később a szüleim bejelentették hogy elköltözünk Berlinbe, mert apám ott talált egy jó fizető állást. Ennek nem örültem, mivel.. Lipcsében volt a szerető osztályom, barátaim, az otthonom. Majd Berlinbe be érve, egyből éreztem a változást. A környezetet. Az embereken is látszott a változás. Már a suliba be érve, teljesen máshogy öltöztek az új osztály társaim, a tulajdonságaik is mások voltak. Sok volt a ribanc.. költözéstől fogva, sosem volt igaz barátom, mindegyik kihasznált, kibeszélt és még sorolhatnám. Barátom is volt kettő. Az egyik szint úgy kihasznált, a másik megcsalt. Azóta nem volt egy sem.

Egyszerűen, amióta már Berlinben vagyok, azóta vagyok igazán szarul. Örülök, hogy elhagyom az osztályomat a mai nap folyamán. Ugyan is ma van az évzáró, és a ballagás. Szokásomhoz hívően, ma is fent voltam egész éjszaka. Ezeken gondolkoztam. Hogy mik történtek az elmúlt években.. azon is elkezdtem gondolkozni, hogy mi lehet az ikrekkel? Régen beszéltem velük, utoljára akkor láttam őket amikor összevesztünk. Emlékszem, Billnek ilyen tüsis volt a haja, és aranyos arc formája volt. Sokan csúfolták, mert az aranyos formájú arca miatt úgy nézett ki mint egy lány. Legalábbis sokan ezt mondták. Szerintem nem úgy nézett ki. Aztán pedig Tom Kaulitz.. neki raszta haja volt amikor utoljára láttam. Ki volt bontva, sosem kötötte fel. Már egy ideje raszta haja van. Azt nem tudom, hogy változtak-e azóta, de gondolom igen.. Mivel, mégis csak 5 év telt el.

Majd mély gondolkodásomat az ébresztőm zavarta meg.. 6:30. Már?
Reflexből kinyomtam, és felültem az ágyamon. Ritka szarul néztem ki, pedig nem is aludtam hogy össze kócoljam a hajam.

- Ahjj. - sóhajtottam miközben kimásztam a nagy ágyamból, és a fürdő szoba felé indultam. Bele néztem a tükörbe, és megijedtem. Magamtól. Hülyeség mi?

Gyorsan kifésültem az össze kócolt hajam, majd le indultam a konyhába, ahol anyukám rántottát csinált reggelire, pirítóssal.

- Reggelt. - köszöntem neki miközben dörzsöltem a szemem. Igen, nem aludtam semmit, de a látszat kedvéért csináltam, hogy anyám elhigyje.

- Jó reggelt. Hogy aludtál? - kérdezte anyukám hátra rám nézve.

- Jól. Mondhatni. - válaszoltam meg a hazugságom. Nem mondhatom meg neki hogy nem aludtam, főleg a ballagási napomon, mivel kinyírna. Így is utálja, ha nem alszok este.

- Jól van. Itt a reggeli, ha éhes vagy. Apádnak el kellett mennie egy megbeszélésre, mivel elvileg új főnököt kap. De ha minden igaz, visszafog érni a ballagásra. - szólt, miközben elém tette a tányért.

- Ugyan úgy fog eljönni a ballagásomra, mint ahogy a nyolcadikos ballagásomra jött el? - forgattam meg a szemem, miközben oda nyúltam a kanálért.

- Figyelj, kicsim, annak volt is oka. Apád nem tehett róla, hogy az egész ünnepség előtt 10 perccel hívták be. - oda ültem mellém.

- De egy apának fontosabb a lánya, mint a munkája. Nem igaz nem bírt volna ki körülbelül fél órát. - néztem rá az anyámra.

Az anyukám nem szólt semmit csak elvett egy pirítóst. Én a kanállal nagyon kevés rántottát szedtem ki a tálból, nem volt étvágyam. Miután megettem az ételt, fel rohantam a szobámba és a szekrényembe vetettem magam. Néznem kellett ünneplőt. Igazából csak a ballagási ruhámat kellett ki keressem, amit kaptam másfél hónapja, amikor próbáltuk milyen lesz az ünnepség. Nagy nehezen, de megtaláltam a sapkát, és a ruhát is. Magamra húztam, miután találtam egy pólót és egy kék baggy jeanst alá. Rémesen néztem ki. De legalább bő volt. Gyorsan be mentem a fürdőszobába, fogat mostam, már amennyire volt hozzá kedvem, és ki vasaltam a hajam. Tettem fel szempillaspirált, majd a telefonomért rohantam. Az óra 7:30-at mutatott, nekem pedig 8-ra oda kellett érnem.

- Katherine, gyere! Elfogunk késni. -szólt fel anyám.

- Sietek! - még befújtam magam a parfümömmel, aminek alig van szaga, és dezodoroztam. Majd lerohantam és beültem a kocsiba anyám mellé.

- Meg vagy? - kérdezte anyám, miközben becsatolta az övét.

- Meg. - válaszoltam miközben én is be csatoltam magam.

15 perc utazás után be értünk. Én be mentem a terembe, anya pedig ki ment a nézőtérre. Találkoztam a görény osztálytársaimmal. Milyen szerencsés voltam, hogy észrevettem a ragasztót a székemen.. fhú mi lett volna ha beleülök..

- Meg a faszt. - néztem rá a fiúkra akik nézték minden cselekedetemet, hogy beleülök-e a ragasztós székbe. Majd arrébb vágtam a széket, és elhúztam egy normális, ragasztó nélkülit a sarokból.

- Baszki Jorge! Túl sokat nyomtál rá, és észrevette. - mondta az egyik fiú, a külföldi osztály társunknak. Én csak megforgattam a szemem és leültem. Hátra a sarokba. A szeretett helyemre.

- Ribanc. - mondta halkan az egyik fiú.

- Ne akarj velem ki kezdeni az utolsó napon. Alig várom hogy elhagyjalak titeket.. - néztem rá, majd mosolyogtam egyet, és visszafordultam. Érdekes, egyből bekussolt.

30 perc várakozás után elkezdődött az egész. Igazából gyorsan le ment. Mondták a nevem, felmentem a színpadra, elvettem az oklevelet, a rózsát, meg a többi ajándékot amit kaptam, kezet ráztam megköszöntem és lementem. Apa.. öhm nem jött el. Miért jött volna?

Mindegy, az a lényeg hogy boldog voltam, és még kaptam is mekit. Finom volt, mivel már egy kicsit éhes voltam. Haza mentünk, és érdekes, apa még otthon sem volt. A nagyim meg persze hogy nem jött el, mivel ő meg.. rákos. Már lassan másfél éve. És kórházban fekszik. Nagyon rossz állapotban van, a gyógyszerek is alig hatnak neki, a kezelések még rosszabbak. Az sem segít neki, semmit. Viszont mindennap imádkozom érte, hogy gyógyuljon meg. Bár amennyire általában szerencsétlen vagyok, nem hinném hogy Isten figyel rám...

_________________________________________________

Sziasztok! Ez az első rész! Igyekszem hibák nélkül megírni, remélem sikerült. Ez lenne a könyv első része, remélem jóra sikerült! Pusszantás!
Legyetek jók!

2023.08.28.
1070 szó.

Kiskori Barátok.. ~ Tom Kaulitz ~Where stories live. Discover now