Kiskori Barátok.. ~ Tom Kaulitz ~

A költözés napja

Ma történik a csoda. Ma költözünk. Ma történik meg életemben az a dolog, amiről azt hittem eddig, hogy soha többet nem fog megtörténni. Költözünk. Vissza, Lipcsébe.

Annyira izgatott voltam, hogy alvás helyett egész éjjel fent maradtam, és pakoltam. Dobozok tornyai állnak a szobámban. Vannak amiben a könyvek vannak, amiben a ruháim. Van kettő dobozom ami csak sminkkel, parfümmel és kiegészítőkkel van tele. Ez a kicsi szoba, most üresen áll. Sehol semmi, már az ágyamat is széd szedték. Az is valahol darabokban ül és vár a költöztető kocsiban.
Egész este pakoltam és gondolkodtam. Meg annyi kérdés járt a fejemben.

,,Vajon az ikrek változtak? Vajon emlékeznek rám? Vajon jóba leszünk megint? És a régi barátaim? Vajon ugyanolyan lesz minden mint volt?"

Semmit sem aludtam este az izgalomtól, csak arra vártam hogy megtudjam ezekre a kérdesekre a választ. A régi barátnőm, Naya. Ő az egyetlen akivel idáig is tartom a kapcsolatot. Neki írtam hogy visszatérünk. Nagyon izgatott. És találkozni is szeretne velem.

A nagymamámnak egészen tágas háza van, és mindig volt egy szoba, amit én nagyon szerettem. Mindig ott aludtam ha mentünk. A ház egész jó állapotban van, nagyon remélem hogy az lesz az én szobám.

A szoba maga fehér színű. Van egy erkély is a szobában. Az erkély egyből az ajtóval szemben található. Annak az egy falnak világos lila a színe. Egészen tágas szoba. Az ajtótól balra van kb 8 méter hosszra a sarokban egy ruhásszekrény. Az mellett az 5 méter hosszú, szoba rövidebb részén középen helyezkedik el a 2 személyes ágyam. Aztán az erkély. Az ággyal szemben van egy szekrény, azon vannak díszek, és egy tv. Mellette a sarokban lesz az íroasztalom. Az ágyam mellett balra lévő sarokba, pedig egy másik szekrény fog kerülni.

Már nagyon izgatott voltam, de szerintem ezt meg lehet érteni. Jesszusom, szerintem a szívem ki fog ugrani a helyéről amikor megyünk a fiúkhoz vacsizni. Nagyon izgatott vagyok!

Aztán egyszer csak annyira lettem figyelmes, hogy anyukám hív ebédelni.

- Megyek! - szóltam neki, és ki pattantam az ágyamból.

Lerohantam a lépcsőn, és mikor le értem a konyhába, oda rohantam az anyukámhoz, és megöleltem.

- Már nagyon izgatott vagyok! - öleltem meg szorosan.

- Igen kincsem, én is, de meg fogsz folytani! - mondta köhécselve.

- Jaj, bocsánat. - majd elengedtem és a helyemre ültem.

- Mit eszünk? - kérdeztem meg. Anyukám nem válaszolt, csak elém nyomott egy nagy zacskó mekit. Tátott szájjal néztem cselekedetét.

- Úgy döntöttem, nem főzök, mivel mégis csak ma költözünk, és a cuccokat is eltettem már. Úgyhogy elmentem, és hoztam neked mekit. - mosolygott, majd a fejemre nyomott egy puszit.

- Köszönöm!! - már kezdtem is bele a ki cosmagolásnak. - Amúgy, apa merre?

- A költöztetővel beszél. - válaszolta meg anya, miközben ő is kibontotta az ő kis mekis csomagját.

- Mikor megyünk? - kérdeztem mielőtt beleharaptam volna a chicken burgerembe.

- Most, egy olyan 30 perc múlva.

- Komolyan? - tettem a szám elé a kezem.

- Igen, komolyan. - majd anya beleharapott a sajtburgerébe.

- Juhú!! - nagyon örültem.

Boldogan elfogyasztottam az ebédet, majd felmentem összekészülni. Egy fehér baggy jeanst vettem fel, egy bő fekete pulcsival. A fürdőszobába igyekeztem, ahol fogat mostam, és felkötöttem a hajam. Majd felvettem egy fekete converst, és elkezdtem levinni azokat a dolgaimat, amiket nem kell hátra tenni.