Kiskori Barátok.. ~ Tom Kaulitz ~

Halál és költözés?

- Ó igen? És mit szólsz ahhoz hogy még a ballagásomra se jöttél el? Ha? Ez most komoly? - könnyeztem ismét, majd beszéd közben éreztem egy könnycseppet le folyni az arcomon.

- Én sajnálom, elhúzódott a megbeszélés.

- És legalább kaptál új főnököt? - húztam fel a szemöldökeim.

- Nem. Nem kaptam. - válaszolta meg lesütve a fejét.

- Akkor kurva sok értelme volt elmenni arra a szarra, a saját lányod ballagása helyett! - majd felrohantam a szobámba. Be csaptam az ajtót, és kulcsra zártam. Bele feküdtem az ágyamba, és a párnamba döfve a fejemet sírtam. Majd fél óra párna sikításos sírás után, elkezdtem telefonozni. Úgyhogy elkezdtem zenét hallgatni. Felálltam, beültem a sarokba, és sírtam a zenére.

Majd egyszer csak annyit veszek észre hogy már hajnal fél 5 van. Már kezdett világosodni. Már egy pár nap eltelt, és a szobám olyan rumlis volt, és büdös, a napok óta ki nem cserélt levegő miatt.. Úgy gondoltam kinyitom az ablakot levegőzni, hogy jöjjön be egy kis friss levegő, mert már száraz volt a benti. Hagytam hogy bejöjjön a nyári, hajnali, langyos hőmérsékletű levegő.

Elakartam menni sétálni, de tudtam hogy akkor én jövök ki belőle szarul. Úgyhogy csak halkan kimentem az erkélyre. Ki ültem a székre ami kint volt, és néztem a várost. Láttam a fényeket, és a kocsikat. Már most nagyon sok kocsi járkált az utakon. Jó, mit vártam? Berlinben lakok.

Még kint ültem fél órát, amikor megláttam apukámat ahogy jön ki egy kávéval a kezében. Az órára néztem. Már reggel 6 volt, úgyhogy másfél órát voltam kint, a fél óra helyett. 

- Hát te? - jött ki, majd becsukta maga mögött az ajtót.

- Neked is szia. - mondtam továbbra is a tájat nézve. 5 éve lakunk itt, és eddig kb 3-szor voltam kint az erkélyen.

- Ó, igen. Jó reggelt. Bocsánat. -le ült a velem szemben lévő székre.

- Hogy hogy fent vagy? -kérdezte meg.

- Napok óta nem alszom, jó hogy észrevetted. - mondtam továbbra sem nézve rá.

- Oh.. bocsánat. Figyelj, tudnánk beszélni valamiről? - kérdezte, miközben belekortyolt a kávéjába.

- Miről? - továbbra is csak a tájat néztem.

- Költözünk. - mondta röviden, tömören, mire rá néztem.

- Mih? Hova? - húztam fel az egyik szemöldököm. Igen, utáltam Berlint, úgyhogy ennek a hírnek egy részem örült, a másik meg nem. Ez csak attól függ hogy hova.

- Vissza Lipcsébe. Be költözünk a nagyid régi házába. - nézett rám, miközben még egyett kortyolt a kávéjából.

- L-Lipcsébe? U-ugye nem viccelsz? - egy mosoly tévedt az arcomra.

- Igen, vissza Lipcsébe. - majd ő is mosolygott egyet.

- És mikor megyünk? - kérdeztem izgatottan. Nagyon örültem a hírnek.. talán beszelhetek megint a régi barátaimmal, vagy talán.. az ikrekkel is kibékülhetek..

- Ha minden igaz, 1-2 héten belül. Csak még pár bútort el kell adjunk anyáddal, mert ott is vannak. Hamar meglesz, majd a munkahelyen elintézem hogy meg vegyék.

Nagyon örültem. Semminek sem örültem meg ennyire. Már régóta vissza szeretnék költözni, konkrétan azóta amióta megérkeztünk. És szeretnék kibékülni az ikrekkel is.

- Ohh és egyébként. Emlékszel még Simone nénire? - kérdezte miközben rám nézett és ivott a kávéból.

- S-Simone? Az ikrek anyukájára? Már hogyne emlékeznék! Miért kérdezed?

- Úgy tűnik emlékszel rá. Szóval, én, anyukád, és Simonr még tartottuk a kapcsolatot, miután ti hárman összevesztetek. Beszéltünk néha egymásnak rólatok, mi van veletek stb stb.. és szóltam neki hogy vissza költözünk. Azt mondta, menjünk át vacsorára. Benne vagy? - apa mondta.

Hihetetlenül boldog voltam. Pont az ikreken gondolkodtam, mikor apa mondja hogy menjünk át.

- Persze hogy benne vagyok! - mosolyogtam. - Köszönöm apa! Ezt én egy ajándéknak veszem! - felálltam és megöleltem.

- Azt hittem szomorú leszel. - ölelt vissza.

-Utáltam itt élni! Köszönöm!!! - majd berohantam a szobámba. Apa csak hülyének nézett.

Nagyon örültem, próbáltam halkan ugrálgatni, hogy anyát fel ne keltsem...

_________________________________________

Halii!! Új rész! Remélem tetszett, igazából én majdnem sírtam amikor leírtam hogy Katnek mennyire fájt hogy a nagyokat meghalt. Próbáltam nem el írni dolgokat.
Insta: gretikee.jeje
Puszii!

2023.08.29
1182 szó.