Ma van a nagy nap: Fanni elvisz a Boiling Isles-ra. Gotthárd bá is jön, mert neki is sokat kell még tanulnia a glyphekről.
Már vagy milliószor megkérdeztem, hogy kitől fogunk tanulni, de Fanni nem válaszolt, csak rejtélyesen mosolygott. Imádja húzni az agyamat.
De én sem adtam fel olyan könnyen.
-Ki az? Ki az? Ki az? Ki az? Ki az? Ki az? Ki az?Ki az? Ki az? Ki az? Ki az?- ismételgettem, mikor átléptünk a kapun, mikor átvágtunk a mezőn, és amikor Bonesborough utcáin sétáltunk.
Gotthárd bá mindkét kezét a fülére tapasztva, fájdalmas arckifejezéssel követett minket.
-Nem mindegy? Már úgyis mindjárt odaérünk, akkor majd meglátod- intett le Fanni.
-De legalább annyit mondj, hogy ismerem-e!- makacskodtam.
-Nyugodj már meg!- válaszolt kissé ingerülten Fanni.
-Oké, oké, bocsi- morogtam.
-Befejeztétek végre?- kérdezte egy hatalmas sóhaj kíséretében Gotthárd bá.
-Igen- bólintott Fanni helyettem is.
-Ott vagyunk már?- kérdeztem.
Fanni természetesen azonnal megértette a Shrek utalást.
-Nem, szamár- válaszolt.
-Ott vagyunk már?- másztam a képébe vigyorogva.
-Nem.
-Ott vagyunk már?
-Nem.
-Befejeznétek?- grimaszolt Gotthárd bá.
-Ott vagyunk már?
-Nem.
-Ott vagyunk...
-Igen- torpant meg Fanni olyan hirtelen, hogy hátulról nekimentem.
A lendületem mindkettőnket fellökte, és egymás hegyén-hátán kötöttünk ki a földön. Egy kéz hirtelen megragadott a kapucnimnál fogva. Először azt hittem, Gotthárd bá az, viszont amint megláttam a tollakat, azonnal leesett, hogy nem.
A kéz tulajdonosa könnyedén felemelt, és úgy tartott a levegőben, mintha csak egy hátizsákot fogna. Én még az iskolatáskámat sem bírom így emelgetni.
Így láttam meg az arcát.
A borzas, őszülő haját.
A felemás szemeit.
A fülbevalót, amit Raine-től kapott.
Akkorát visítottam a fangörcstől, hogy Eda (mert ki más lenne az) kis híján elejtett meglepetésében.
-Nyugi, kölyök, nem harapok!- szólt rám, és, mivel nem tudta, hogy hallgattasson el, a másik kezét a számra tapasztotta.
-Thpf vvv Ttnnn...- próbáltam beszélni, de a tenyér a szám előtt kicsit zavaró tényező volt.
Amikor Eda látta, hogy befejeztem a visítást, el is vette a kezét, és undorodva konstatálta, hogy nyálas lett.
-Te jó Titán, te vagy Eda!- tört ki belőlem azonnal- Bocsi...- tettem még hozzá, amikor láttam, hogy összenyálaztam a tenyerét.
-Te meg biztos Abigél vagy- mondta, és végre letett.
-El se hiszem, szemtől szemben még királyabb vagy! És ezek a szárnyak! Imádom a harpy formádat!- lelkendeztem.
-Köszi- Eda piruettezett, hogy jobban szemügyre vehessem- Én is imádom a harpy formámat.
-Egyszerűen ANNYIRA FANTASZTIKUS VAGY! EL SE HISZEM, HOGY ELŐTTED ÁLLOK!- a szemem megtelt örömkönnyekkel, és a lehető legundorítóbb módon kezdtem szipogni és hüppögni... Kösz szépen, ezt nagyon elrontottam.
YOU ARE READING
Egy Világközi Cserediák Naplója - The Owl House ff
Fanfiction𝗘mperor Belos legyőzése után megkezdődött a Boiling Isles újjáépítése - rengeteg újítással, mint például a két világ közti cserediák program. 𝗔 vállalkozó kedvű boszik és démonok illúziómágia segítségével embereknek kiadva magukat hosszabb vagy rö...
