A felhasználó nevét nem említeném meg.
Vakrandi
Pár hete kezdtem el beszélgetni egy Alex nevű fiúval a neten. Mivel jó vagyok infóból, rögtön lecsekkoltam az oldalát, és miután megnéztem örömmel láttam, hogy minden adat igazi, amit mondott.... Kivéve a neve. Persze 30 perc után megtört és elmondta, hogy nem igazából nem így hívják, de amint személyesen találkozunk, elárulja a nevét. Ebbe belementem, mivel a képei igaziak voltak, és könnyen le tudtam nyomozni az IP címét. Teljesen biztonságos volt.
Már pár hete beszéltünk, amikor végre idejét látta egy személyes találkozónak. A ruhámat próbáltam éppen kiválasztani és éppen két lágyabb, cukimuki öltözékem között próbáltam választani, de nem tudtam. Nem akartam túl öltözni, de nem akartam nagyon elegánsat sem. Először elgondolkodtam azon is, hogy vegyek-e fel szoknyát, de már csak azért is, hogy kevesebb bámulóm legyen az utcán, inkább a nadrág mellett döntöttem. Végül eléggé depressziós hangulatot kelthettem, ugyanis fekete pulcsim alól csupán fehér ingem gallérja és alja egy része logót ki, és ugye a nadrágom és a bakancsom is feketében pompázott. Hajamat leengedve hagytam, hogy a lehető legtöbb furcsa nézéstől megóvjam az arcom. Félórával a találka előtt kiléptem az utcára, fekete telefontokommal burkolt telefonommal a kezemben.
Idegesen ballagtam az utcán, miközben a hajamat igazgatta, tapogattam. Minél inkább igyekeztem nem szétesni, annál inkább éreztem úgy, hogy itt a vég. Életem legelső randifélesége volt ez, és még mindig emlékeztem, ahogy kislány és tini koromban elképzeltem a tökéletes, felejthetetlen pillanatot, amikor minden megszűnik körülöttem és felkarol a nem teljesen szőke herceg. Talán gyerekes, de mindenkinek vannak vágyai, az enyém pedig az volt, hogy megkapjam végre a szerető, aranyos barátot, akiről mindenki áradoz, akitől mindenki ajándékot kap, és akivel tudunk együtt filmet nézni vasárnap esténként a kanapén ölelkezve. Ennyi elvárásom volt az élettől, és reméltem, hogy ma megkapom.
Mikor megérkeztem egyedül ültem le egy asztalhoz, miközben bepöttyögtem jelszavamat a telefonban, ami feloldotta a képernyőt, hivatása szerint.
Moon123_567: Hol vagy? - Írtam neki, mire hamarosan megjött a válasz is.
Alex_blck478: Mindjárt oda érek. Ne légy ennyire türelmetlen. Hosszú még a délután 😉
Moon123_456: Nem is vagyok az, csak tök égő, hogy egyedül ülök, egy asztalnál, és úgy érzem, hogy mindenki bámul. Tudnál sietni, királyfi?
Alex_blck478: Pár percig tarts még ki, oké? Mindjárt ott leszek. Amúgy pedig gondolj arra, hogy csak azért bámulnak meg, mert szép vagy. Nem kell aggódnod semmi miatt.
Moon123_456: Te könnyen beszélsz, te egy model vagy 🙄
Alex_blck478: Mit mondhatnék? Gének és a sugárzó személyiségem. De tényleg növeszthetnél egy kis önbizalmat.
Moon123_456: Mi, szerinted elvettem a kertbe, megöntözöm és másnapra kinyílik, mint a kis virág? Nem egyszerű dolgokról beszélsz.
Ekkor a kávézó ajtaja kicsapodott, én meg felnéztem a képernyőről. Egy magasabb termetű, aranyos arcú fiú állt velem szemben, és megnyugtatóan mosolygott körbe. Kócos haját tehetetlenül hátrasimította, kicsit megrázta a bőrdzsekijét, aminek ezer lánca megzörrent. Széles körökben pislogott körbe, én meg elkezdtem pillangókat érezni a gyomromban. Egyre gyorsabban és gyorsabban kapkodta a fejét az ismeretlen arcokról, míg nem észre nem vett. Megremegett a testem, szemeim tágra nyíltak a közeledő szépségtől, telefonomat pedig pulcsim zsebébe süllyesztettem. Beletelt egy kis időbe mire ki sikerült kinyögnöm a nevem, de ő megértően bólintott és igyekezett feldobni a hangulatot, megtörni a jeget, de én csak esetlenül válaszolgattam kérdéseire. Egy-kettőre zavarba jöttem, már pedig még semmi nem történt csak leült velem szemben. Hamarosan egy dolgozó lépett oda hozzánk, és megkérdezte, hogy mit kérünk. Én még csak át sem futottam a menüt, ezért eléggé kínos volt a helyzet, igyekeztem gyorsan dönteni, és minél hamarabb dolgában engedni a pincért, viszont az italok nevei ismeretlenek voltak. Én egyszerű kávézóba járok, ahol csak 4 fajta kávé, 6 fajta tea, limonádé és csapvíz az ajánlat, plusz egy kis süti a kirakatban. Most viszont bajban voltam, hiszen nem egészen voltam tisztában, hogy mi a különbség egy ilyen olyan meg egy olyan ilyen Cappucino között sem. Végül megelégedtem egy fél literes kólával. Társam, úgy tűnt sokkal jobban ismeri a helyszínt, így csupán annyit lökött oda, hogy a "szokásost" majd rámmosolygott. Miután elment a pincér, rögtön megszólalt:
- Szólhattál volna, hogy nem ismered a helyet. Mást választottam volna - kulcsolta össze ujjait az asztal támláján.
- Azt mondtad, hogy ez a kedvenc helyed. Mi értelme lett volna eljönnünk, ha nem is élvezed? - vontam meg a vállamat.
- Azért mondtam, mivel ez egy különleges alkalom. Nem mindennap találkozom lányokkal, különösen nem olyanokkal akiket kedvelek.
- Értem - hagytam rá, miközben megvontam a vállamat, és igyekeztem nem törődöm, laza lány lenni, miközben megölt a kíváncsiság. Szerintem a pislogásaim átlaga megdublázódott, csak azért, hogy takarjam zavaromat. Végül aztán csak feldobtam a témát, amiről tudtam, hogy órákat tudna beszélni, hiszen már nem egyszer tárgyaltunk róla - Mit szólsz a K/B új albumához? Tetszik? - tényleg érdekelt, hiszen pár napja dobták ki, és még ezt nem kérdeztem meg tőle.
- Nagyon. Meg kell hagyni magasra tették a lécet, de meg is ugrották. Nagyon megérdemelnék, hogy végre az eladási listák élére kerüljenek - mosolygott bele kávéjában majd hozzámfordult - Neked hogy tetszett?
- Még mindig az első albumuk a kedvenc, de ezt is rongyossá hallgatom. Szerintem nagyon jól tették, hogy több vokált tettek bele, sokoldalúbbá tette az egészet - vigyorogtam én is mire ő elégedetten bólintott, jóváhagyva véleményemet. És téma nélkül maradásunkat. Ez a rossz, ha egy embert már online ismerek; nem tudok miről beszélni vele a valóéletben. Mindig bezárkózott informatikus voltam, a kommunikációmat az emberekkel minimálisra csökkentettem, sőt abból a minimálisból is a lehető legtöbbet a neten végeztem.
Zavaromban alaposan rágtam a szám szélét, közben igyekeztem minél előbb beszélgetést kezdeményezni.
- Tudod - szólt hozzám, mire én felpillantottam - Nem kell bebizonyítanod, hogy érdekes vagy. Én ezt már amúgy is tudtam, ahogy azt is, hogy egy nagyon jó döntés volt téged megismernem. Közvetlen voltál, kimondtad amit más nem mert, de most, hogy én azt várom, hogy ez a valóéletben is megtörténjen, és hogy láthassam a lányt, akit a játékokban megismertem, alig szólalsz meg. Hol van az a T/N aki engem olyannyira képes volt elbűvölni, hogy már nem tudtam a lábamon állni sem, és akire én alig vártam, hogy a nehéz napok végén ráírhassak, aki szidalmazta a főnökömet, amiért túl hajt, és aki humoros, kedves, törődő lány volt? - hadarta el egy szúszra, mire én felkaptam a fejemet.
- Nem tudtam, hogy te ezekre a pillanatokra így gondolsz vissza - lepődtem meg, de ő csak elnevette magát - Viszont az a T/N a valóságban nem mer megjeleni. Nem tud emberek közé menni, nem képes normális kapcsolatokat ápolni, nem ismeri még a közeli kávézókat sem, és rögtön zavarba jön, ha meglátja azt, aki eddig egy Alex fedőnevű ember volt - már lassan a könnyeimmel küzködtem, hiszen nem egy emlékem volt gyermekkoromból, amik idáig vezettek engem. Hogy egy bezárkózodt, négy fallal és jelszavakkal védelmezett lány legyen.
- Én tudom, hogyha valaki hajlandó lenne rád odafigyelni, megmutatnád neki azt az oldalad, amit nekem is megmutattál és amit még egyszer ki fogok belőled húzni. Van oka, amiért én meghívtalak személyesen, ugyanis tudtam, hogyha valakit valaha megkedveltem eléggé egy ilyen bátor döntéshez az te vagy. Szóval Kedves Drága T/N! Már kerek 4 hónapja 2 hete és 5 napja ismerlek, és 3 hónapja 3 hete és 5 napja szeretlek. Szóval, adnál nekem egy esélyt, hogy visszatérítselek minimálisan embertársaid közé, egy párkapcsolat során? - fogta meg a kezemet, mire hosszas hallgatásban meredtem rá, valami válaszon törve a fejemet.
- Egy feltétellel - tettem fel mutatóujjamat.
- Még pedig?
- Hogy hívnak igazából? - kérdeztem, mire felkuncogott.
- Yang Jeong In - választa, miközben beletúrt fényes, tökéletes hajában.
- Nos, akkor Yang Jeong In - ismételtem el a nevét szóról szóra - enyém a megtiszteltetés, hogy a barátnőd lehetek, hiszen viszonzom érzéseidet. De ne bánjam meg, mert akkor menthetetlenül le fogok törni - borsószott végig a hátam a gondolatra.
- Velem? Soha - mosolyogta, miközben kivezetett a kávézóból, a pénzt az asztalon hagyva - Na de most, ideje egy komolyabb randinak. Mozi? Csak te és én?
- Rendben - értem be a lépést, így már igazán, kézen fogva sétáltunk a lenyugvó nap fényében. Nem gondoltam, hogy a nyálas szerelmes regényeken kívül van ilyen.
(KÖRÜLMÉNY: legyen aranyos a történt, ezt remélem teljesítettem.)
A következő rész: Ni-Ki (Enhypen) × reader
