A rész GrtaSimon636 kérésére készült.
T/N - te neved
V/N - vezeték neved
Disneyland
Izgatottan rohantam a busz felé, ugyanis végre lett lehetőségem, hogy elmehessek Disneyland-be, ami már egy ideje bakancslistán volt. Nem is gondoltam volna, hogy valaha eljutok, de a 20. Születésnapomra ezt kaptam ajándéknak. Lehet, egy kicsit gyerekes, de én imádom a Disney meséket, bár inkább a régiek felé hajlok. Én még Csipkerózsikán, Hófehérkén, Hamupipőkén és Arielen nőttem fel, az újabb mesék nem igazán zavarták meg vizeimet.
Korai órákban érkeztem meg a kapu elé, így csupán 30 percet kellett várakoznom, nem egy fél napot. Belépve a kapun kapásból 5-6 gyereket láttam még hercegnős jelmezbe. Nagyon kis édesek voltak, és miután láttam, hogy nem én vagyok az egyedüli nagyobb korú a helyen, aki kinyilványítja a Disney iránti érdeklődését, én is levettem melegítő felsőmet, és a Szépség és a Szörnyeteggel díszített pólómban mászkáltam. Jó tudni, hogy itt tényleg az lehet az ember, aki akar.
Az egyetlen probléma az volt, hogy még térképpel se tudok normálisan tájékozódni. Már vagy 10 perce barangoltam, tök egyedül, amikor nekimentem valakinek. Szerencsémre stabilan állt a lábán, így csak én estem el, de megérdemelten. A fiú kérdő szemmel felém fordult, miközben egyetlen egy érzelemváltozást sem mutatott az arca. Olyan hidegnek hatott, mint a jég, kicsit én is megijedtem, hátrébb is húzódtam. Ő csak mélyet sóhajtott, majd kezet nyújtott nekem, amit én, ha egy kicsit meglepve, de elfogadtam.
- Bocsánat! Elkalandoztak a gondolataim - kértem tőle elnézést, mire ő egy halovány mosolyt villantott.
- Itt megesik az emberrel. Kim Sunoo - mutatkozott be, majd elengedte a kezemet - Fogalmad sincs, hogy mi merre van, jól mondom?
- Mondjuk úgy... A nevem V/N T/N - motyogtam zavartan, miközben elfordítottam a fejemet.
- Nagyon örülök! És ne aggódj; mindenki így kezdi - fordította vissza a fejemet - de megmutathatom a kedvenc helyeimet - ajánlotta fel kedvesen, mire én rábólintottam és elindultunk. Ő maga egy fehér pólót, egy szürke, szakított farmert és egy kávészínű felsőt viselt. Egy ideig sétáltunk ő előttem néhány lépéssel, viszont tágranyitottam a szemeimet amikor egy kék ruhás, szőke hajú, láthatólag hercegnő sétált el mellettünk. Megkocogtattam a vállát, majd a nő felé mutattam.
- Ez ki? - kérdeztem még mindig csodálkozva nézve.
- Egy kő alatt élsz? Ez itt Elza! Jégvarázs? Nem rémlik semmi? - nézett rám értetlenkedve, de én csak a fejemet ráztam.
- Régi módi vagyok. Én még Csipkerózsikánál tartok, meg ilyesmi... - hajtottam le a fejem szégyenembe.
- Akkor egy kicsit változtatunk a programon - mondta, és irányt váltott, mostmár a kezemnél fogva. Pár métert haladtunk így, majd megállított, mögém settenkedett, és kezeivel eltakarta a szemeimet.
- Ezt miért? - mosolyodtam el, ugyanis puha keze nagyon kellemesen érintette a bőröm.
- Így nagyobb hatást kelt - kezdett el vezetni, mire én szerencsétlenül botladoztam. Alig 3 perc alatt odaérhetünk, ugyanis ott újból megállított és elvette a kacsóit figyelőkéim elől. Egy óriási, fehéres kastély tárult elém.
- Csipkerózsika-kastély! - kiáltotta egy önelégült vigyorral, mire nekem fülig ért a szám - Na gyere! - azzal húzni kezdett.
- Várjál már! Hatalmas sor van! - mondtam.
- Komolyan? Ha már velem vagy, a minimum az, hogy minden előnyét kiélvezheted - mi van?
- Szóval... te ilyen fontos ember vagy? - tippeltem egy óvatosat, mire újból kikerekedett a szeme.
