Wolfstar

65

Remus szemszöge

-Gyerünk már Sirius! Szerencséd hogy szeretlek különben már rég itt hagytalak volna!-rángattam a földön hempergő kutya pórázát.

Sirius játékosan felvakkantott. Sóhajtva mosolyogtam, majd leültem mellé a járdára.

-Ha már minden áron kutya akarsz lenni, miért nem sétálsz olyan szép nyugisan mint a többi kutya?-vakartam meg a füle tövét.

Sirius lekuporodott a lábam mellé, és fejét az ölembe hajtotta. 

-Hé! Fiatal ember! Nem ülhet a járdán! Álljon fel!-szólt rám egy járókelő.-Mások is vannak a világon.

Szem forgatva felálltam.

-Gyere Sirius. Ideje haza menni.

Haza felé menet egy kisebb gyerek csoport feltartott minket, mert minden áron agyon akarták simogatni Siriust. Sirius egy darabig készségesen tűrte, majd mikor megunta rávicsorgott a gyerekekre. A gyerekek gyorsan elkapták a kezüket, Sirius puha bundájáról, majd odébb álltak. 

-Beugorjunk Liliékhez?-pillantottam le a kutyára.

Sirius vidáman vakkantott. 

Végig sétáltunk a napsütötte utcákon, a parkokon, Sirius minden apró dolgot megcsodált, ha valami nagyon érdekelte akkor leült és addig nem mozdult amíg én is oda nem mentem megnézni. Mikor Jamesék házához értünk elengedtem Siriust a pórázról, aki vidáman rontott be az ajtón.

-SIRIUS!-sikkantott Lili.-Sziiijaaanagyfiúúú.

Sirius Lili nyakába ugrott, majd megnyalta az arcát. Mikor megkapta Lilitől a megfelelő mennyiségű simogatását, oda lépkedett a kicsi Harryhez és őt is képen nyalta. A kicsi Harry nevetve fogta két apró keze közzé Sirius hatalmas fejét. Aztán a kutya felment a lépcsőn, és James ruhájával tért vissza.

-Már megint nem hoztál ruhát?

Sirius úgy nézett rám mintha idióta lennék, majd beügetett a fürdő szobába, hogy vissza változhasson. 

-Merre van James?-dőltem a pultnak, amíg Lili kávét készített. 

-Dumbledore behívta valami miatt. Majd csak vacsorára jön.-tett egy kanalat a bögrébe Lili, és átnyújtotta.

-Még mindig nem szoktam hozzá hogy milyen kibaszott jó a kutyák szaglása!-jött ki a fürdőből Sirius.-Amikor a parkban voltunk, szinte elkábultam a rengeteg virág illatától.

-Persze, de értékelném, ha legközelebb nem rántanád ki a kezemből a pórázt.-ittam a kávéba.

-Egyáltalán minek kötöd Siriust pórázra?-firtatta Lili.

-Azért, mert ez az édes kis kutya, megeszi mások kajáját, bele ugrik a tóba, elkezd kergetni egy kicseszett madarat, vagy épp megugat egy kisgyereket. Közveszélyes.

-Csak élvezem az életet!-vágta le magát Sirius egy székre.-James?

-Este jön csak.

-Kár, olyan sokáig nem érek rá. Na mind egy. Ha haza jön mond már meg neki, hogy amiért benyúlta a pólóm még számolunk. Kaphatok én is kávét?

-Te kávézol?-vonta fel a szemöldökét Lili.

-Csak ha kedvem van hozzá.-vonta meg a vállát a fiú. Majd elő vette a mai újságot. 

Lapozgatta, nézegette, majd megállt egy oldalnál, és először kikerekedett szemmel figyelte, majd olyan hangosan elröhögte magát hogy azt hittem felborul.

-Mi van?-néztünk az újságra.

-Ol...ohlvastátok már?-röhögött.-Ez óriási.

Elszabadult szarvas rohangál az utcákon!

Senki nem tudja honnan került elő ez a hatalmas szarvas, aki szinte mint egy ember közlekedik a városban. Legutóbb egy kávézóban látták, ahol az eladó elmondása szerint, egy cappuccino-t rendelt magának. Az emberek tömegestől vonultak ki az utcára, hogy megnézzék a hatalmas szarvast. 

A környező állatkerteket is értesítettük a jelenségről, de egyikőjüknél sem tűnt el szarvas. Több állatvédő is a szarvas nyomába eredt, de mire a szakemberek a helyszínre érkeztek a szervasnak nyoma veszett. 

Kérem a ki látja a szarvast az ezen a számon...

-Te jó Merlin!-fogta a fejét Lili.-Ehhez mentem feleségül?

-Bárcsak Sirius is ilyen jámbor lenne. Ő múltkor a címlapon volt. HATALMAS KUTYA LOPJA MEG A BÉKÉS PIKNIKEZŐKET! 

-Eddig én vezetek.-nyújtózkodott Sirius.

-Fantasztikus!-mondta Lili. 

Ekkor egy bagoly repült az ablakpárkányra, és megkocogtatta az üveget.

-NEHOGY BEENGEDD!-kapott Lili után Sirius.

-Miért?

-Dumbledore üzen neki már három napja folyamatosan, de nem akarja elolvasni.-húztam el a szám.

-Tudod mit akar mondani?-fordult a fiúhoz Lili.

-Sejtem, és nem vagyok rá kíváncsi.-morgott Sirius.

-És ha ez most fontos? Ha baj van? Ha james van bajban?

-Ti nők mindig csak aggódtok.-állt fel Sirius sóhajtva és kinyitotta az ablakot.

-Ti férfiak meg minden elől csak menekültök.

Sirius elvette a bagolytól a levelet, felbontotta, majd olvasni kezdte. Fájdalmasan siklott a tekintete a sorok között, majd mikor végzett nyöszörögve eldobta a lapot.

-Mit ír?-kérdeztem.

-Hogy látni akar, és üzeni hogy gyáva vagyok.

-Igaza is van.-bólintott Lili.

-Azért naa. Egy vérfarkassal alszom egy ágyban, nálam bátrabb embert nehezen találsz tündérkém.-kacsintott Lilire. 

-És elmész?-néztem a fiút.

-Aha. Hátha leáll ha elmegyek. Nem jössz velem?-ölelt át hátulról.

-De.-álltam fel.-A gyűlés helyre kell menni?

-Hová máshova? Dumbledore hetek óta ott dekkol. Szívja a port és terveket sző, teljesen bele van bolondulva ebbe a Voldemortos csatározásba. Persze tudom hogy ez komoly dolog, de azért az már mindennek a teteje volt amikor Susant küldte, hogy vásároljon be helyette. Felemelhetné azt a tündi bündi kis picsáját néha abból a nagy karosszékéből.-vette fel hosszú fekete kabátját. 

-Te is tudod hogy rejtőzködnie kell.-léptünk ki a házból.

-Jó de ennyire?

Dumbledore mindenre fel akart készülni, csakhogy ebből az következett, hogy nem sikerült neki felkészülni semmire. Az ellenségnek teljesen más, és több különböző gondolkodásmódja volt, amiket nehéz volt kijátszani, hiába voltunk is olyan sokan. 

Oda érve Sirius nyígott egy sort hogy nem akar bemenni, majd eldöntötte hogy igazi férfi módjára megmondja neki a magáét. 

-Miért nem válaszoltál a leveleimre?-nézett kis szemüvege fölött a fiúra az öreg varázsló.

-Khm..hát...elnézést, nagyon.., elfoglalt vagyok mostanában.-ennyit a férfiasságról.

-Értem. Örülök hogy hoztad Remust is, talán ő komolyabban veszi a próféciát mint egyesek.-lövellt egy szúrós pillantást Siriusra.

-Próféciát?-hökkentem meg.

-Így van drága fiam.-Bólintott a varázsló.-Kérlek üljetek le, ez nem két perc lesz.