Remus szemszöge
Reggel arra keltem, hogy valaki ráugrik a bordáimra.
-MI A...-ugrottam fel álmomból.
-Anyu és apu újra együtt vannak?-vigyorgott a képembe James.
-Takarodjál már a gyomromból!-ütögettem a vállát.
-Én is kérek jó reggelt puszit!-nyújtotta ki a karját Jamesnek Sirius.
James vígan beleugrott az ő bordáiba is.
-TE VADÁLLAT! NEM ÍGY GONDOLTAM!-ordított röhögve Sirius.
-A szarvasok jámbor jószágok.-jegyezte meg James.
James bemászott kettőnk közé és karját a fejünk alá téve átkarolt minket. Sirius ráhajtotta a fejét a mellkasára, én meg befordultam a fal felé.
-James büdös vagy!-morogta Sirius.
-A vadállatok büdösek.-vonta meg a vállát James.
-Azt hittem te egy jámbor jószág vagy.-dörzsöltem ki a szememből az álmot.
-Persze, persze. Na jó, pattanás van anyu, apu mindjárt dél és még meccs is van délután.-mászott át rajtunk James.
-Utállak!-szóltam utána.
Sirius közelebb mászott hozzám és átkarolt hátulról.
-Lehetek én az apu?-motyogta a fülembe.
-Nem én sminkelem magam.-helyezkedtem el a karjaiban.
-De te szigorú vagy és okos.
-Ez hogy függ össze?
-Az anyák szigorúbbak és okosabbak.
-Ezzel most nincs kedvem vitatkozni.-sóhajtottam.
-DE MOST KÉNE KIMÁSZNI AZ ÁGYBÓÓL!-kiáltott valahonnan James.-FŐNIX GYŰLÉS TÍZ PERC MÚLVA!
Kikászálódtunk az ágyból.
-Te nem öltözöl fel?-néztem Siriusra aki pizsamában sminkelt.
-Minek? Úgyis mindennap itt vagyok, szinte már a családomként tekintek arra a sok ezer kis porontyra aki itt tanul. Had lássák milyen szívdöglesztő pizsamám van.
-Azért az első éveseknek ne mutasd meg.-mértem végig Sirius, halálfejes sátánista black metálos pizsamáját.
-Ugyan ugyan!-nyomott egy puszit a fejemre mikor végzett.-Látod megint anyáskodsz.
-Álljál le!
A gyűlés termében már majdnem mindenki ott volt. Oda somfordáltunk James mellé.
-Ember...pizsamában?-vigyorgott Siriusra.
-Jah tesó, jó mi?
Sosem értettem mire fel ez a nagy laza duma...ember, tesó. Mi a fasz, de komolyan. Ezen elvigyorodtam.
-Most mi van?-nézett rám James.
-Húú embeeeer naggggyon lazzzzaaaa, aha tessóóó.-utánoztam a hangjukat.-Mint két hülye.
-Hát ha így mondod tényleg szarul hangzik.-ráncolta a homlokát Sirius.
-Jah ember...-az embernél össze néztek.
-Oké hagyjuk, nem mondtam semmit.-hagytam rájuk.-Peter?
-Tényleg...hol van Peter?-nézett körbe Sirius.
YOU ARE READING
Wolfstar
Random-Sirius!-kiáltottam. Ekkor valaki berántott a sátorba. -Ne kiabálj.-morogta. Rá jöttem hogy most milyen közel is vagyunk egymáshoz. Nem tudtam le venni róla a szemem. ahogy szürke szemeivel a távolba figyelt valamit, az ajkát ami néha mosolyra húzód...
