Wolfstar

53

Sirius szemszöge 

-Halkan!-intettem Jamesnek.

-Hova megyünk?-tudakolta James a pizsama nadrágját igazgatva.

-Gyere!-indultam meg a torony felé.

-Ugye nem akarsz felmenni? Hajnali kettő van!-ásított James.

-Ezért megéri.

-Persze...

Halkan lépkedtünk a folyosón. Tényleg hajnali kettő volt. Nem igazán tudtam aludni, úgyhogy gondoltam akkor Jamest sem hagyom. Meg amúgy sem bírtam ezzel várni holnapig. Felmentünk a torony lépcsőin, amik most sokkal többnek tűntek mint 122. A végén már lihegve támasztottuk a falat. 

-Megöllek Sirius.-fújta ki a levegőt élesen James.

-Nyugi már. Ezt figyeld!-oda léptem egy fehér lepedővel leterített valamihez.

-Mi ez?-fonta össze maga előtt a karját James.

Lerántottam a leplet. Egy motor volt. Nem is akármilyen. Gyönyörű fekete festése olyan volt mint egy tükör...egész jól néztem ki benne, és a hold fénye megcsillant rajta. 

-Baszki....-kerekedett el James szeme.

-Ugye?-paskoltam meg a kicsikét.

-Honnan?-simította végig a bőrülést.

-Arra most inkább nem térnék ki...

-És hogy hoztad fel ide?-mérte végig James.

-Nos, már vártam ezt a kérdést!-felpattantam a motorra.-Szállj fel!

James felült mögém és megkapaszkodott a vállamba.

-Ugye nem akarod beindítani? Megőrültél?

-Ha nem akarod, hogy beindítsam minek száltál fel?-azzal elfordítottam a kulcsot és a motor beindult.

-Ember...-vigyorgott James.

-Kapaszkodj fiam mert kemény lesz.-éreztem ahogy James erősebben szorítja a vállam. 

-Várj...ugye nem...ez...SIRIUS!-Jamesnek leesett hogy került  fel a toronyba.

Lassan a magasba emelkedett a motor, és kirepültünk a sötét éjjeli égbolt felé.

-Eredetileg Remust akartam elvinni erre az éjjeli kis kiruccanásra, de megint flegmázik és nem kel fel, úgyhogy megteszed te is.-szóltam hátra neki.

-úúh baby, randira megyünk?-küldött felém egy csókot a tenyerével. 

-Persze édes, megyünk Vegasba.

-AZT A KURVAAAA!-emelte James két kezét magasan a levegőbe, mikor elkezdtünk gyorsulni.  A legkevésbé sem férfiasan felsikoltott. -NE ÖLJ MEG LÉGYSZIIIII.-De halál félelmet sugárzó sikolyai ellenére a keze még mindig a magasban volt.-GYORSABAAAAN!

Még gyorsabban kezdtünk menni. Ha valaki lentről látna minket azt hinné egy hullócsillag vagy valami hasonló.

Ha már úgyis Jamessel vagyok, gondoltam megnézem magamnak a pályát ahol majd a nyári bajnokság lesz. Tudtam hogy kicsit messze van, de elég gyorsnak véltem a motort ahhoz hogy röpke egy óra alatt oda érjünk...meg hát, adtam neki egy kis pluszt is. De James tök jól bírta. Azt hittem az első kanyarban elhagyom a baromját, de egész úton ott maradt mögöttem, és buzgón igyekezett kiszakítani a dobhártyám.