Wolfstar

23

Sirius szemszöge

Na már most. Egészen pontosan az van, hogy nem tudok nem gondolni arra az éjszakára. Folyton az jár a fejemben és csak arra tudok gondolni hogy meg kéne ismételni. És ahogy ültünk a csendben egyre erősödött bennem ez a gondolat. Vajon Remusnak is ennyire tetszett? Az a legszomorúbb hogy nem is tud róla mennyire puhák az ajkai és mennyire gyönyörű a teste. Az ember legszívesebben magába szívná, vagy pusztulásáig nézné mennyire tökéletes. 

-Kezdődik.-pattant fel Remus.-el rohant a szoba másik végébe és térdre rogyott.

Össze néztem Jamesel. Megbeszéltük hogy állat kén fogunk vigyázni Remusra. Nem tudjuk hogy fog rá reagálni, de a süti próbája az evés nem igaz? 

Nagy nehezen átváltoztunk és úgy vártuk hogy szép lassan Remus is átalakuljon. Nem is kellett olyan sokat várni, mert a következő pillanatban egy örjöngő vérfarkas toporzékolt a szobában. Csendben álltunk és figyeltünk. Remus körbe szagolt. Végig húzta a körmét a falom ami hangosan csikordult és leszedte a festéket. Utána felordított és végig húzta a saját karmát a testén. Ráugattam. Erre abba hagyta az önsanyargatást és rám meredt. James hátrébb lépett egyet. A nagy szarvas alakjában jobban felkeltette Remus érdeklődését. Remus lassan vicsorogva közelített felé. James megvetette a lábait és igyekezett szilárdan és büszkén állni, de a vérfarkast nem nagyon érdekelte a szarvas büszkesége. Felé suhintott a karjával. Fogalmam sincs mit hittünk mi lesz, ha átváltozunk. Így csak még inkább prédának éreztem magam. Rámorogtam Remusra. Bántani nem fogom az biztos, képtelen lennék rá, de ő ebben az állapotban elég valószínű hogy pulcsit fog kötni magának a beleinkből. Remus felém fordult. Még egyet mordultam. Felém is csapott egyet a karjával, de ezúttal nem vicsorgott. Mintha érdeklődne. Bele hajolt a pofámba, és úgy morgott rám.

-Fúú ember, moss fogat könyörgöm!-ugattam.

Nem vagyok benne biztos hogy jó néven vette, mert kihúzta magát és éktelen visításba kezdett. El kezdte kaparni a fejét, karmolni magát. 

-Remus! Remus mit csinálsz? Állj le! Hallod?-ugráltam körülötte.

James nagy agancsával felé lendített egyet, amire Remus meghökkent. Döbbenten vágta a karjait erre arra. Egyszer csak azt éreztem hogy oldalba vág én meg neki verődök a falnak. Rá estem a kavicsokra amik egykor törpék voltak és alaposan megeredt a fejemből a vér. El kezdett zúgni a fájdalomtól, mintha marnák le a húst a fejemről. 

-Ki be baszott törpék.-nyüszítettem.

Fájdalmasan oda sandítottam Remusra. Remus ide oda ugrált egyik lábáról a másikra, karjával meg mintha el akart volna kapni valamit. Le néztem Peter szaladgált a lábai közt. Látszólag ez eléggé felidegesítette Remust, mert karmaival a padlóra csapott és majdnem levágta a patkány farkát. Peter ijedten iszkolt a sarokba. Amíg én saját vértócsámban feküdtem, Peter pedig ijedten kucorgott a sarokba James farkasszemet nézett Remussal.  Pár percig mozdulatlan álltak, aztán Remus teljes erőből neki rohant. James félre ugrott, de Remus megint próbálkozott, a szarvas ezúttal sem hagyta magát. Fürge volt. Elém ugrott, ami rossz ötlet volt mert amikor ki tért Remus elől, a vérfarkas teljes erőből nekem vágódott. Felordítottam. Remus nem foglalkozott velem, kergette tovább Jamest. A fájdalom már az egész testemet hatalmába kerítette. Remegtek a végtagjaim. Vissza kell változnom. Vissza... Aztán minden elsötétült.