Wolfstar

51

Sirius szemszöge

Hosszú, nagyon hosszú fájdalmas távolság ékelődött közénk Remussal. Ő  nem nézett rám, én meg nem mertem rá nézni. Ő nem szólt hozzám, én nem tudtam mit mondjak neki. De az a gondolat fájt a legjobban, hogy talán soha többé nem túrhatok bele aranyló fürtjeibe, és többé nem láthatom azt a mosolyt az arcán ami csak az enyém volt, ahogy csak rám mosolygott. Többé nem csókolhatom meg annyiszor amennyiszer csak akarom, még csak hozzá sem érhetek. 

 Amikor erre gondoltam, mindig a sírás kerülgetett. Hiányzott. Három hete folyamatosan hiányzott. Mindjárt vége az iskolának, és én annyi mindent terveztem vele. Annyi helyet akartam neki megmutatni, annyi történetem van neki. újra és újra leakartam nyűgözni. 

-Sirius...enned kell haver!-tette a vállamra a kezét James a Nagyteremben. 

-Nem vagyok éhes.-toltam el a kezét.

-Alig eszel mostanában.-méltatlankodott.

-Te tudnál enni, ha Lili elhagyna?-könyököltem az asztalra elkámpicsorodva. 

-Nem, akkor nem lenne szükségem evésre többé, mert felakasztanám magam. De ha fel mered akasztani magad Sirius, mert amilyen hülye vagy még megteszed...

-Emiatt ne aggódj, ahhoz túlságosan szeretem magam.-Legyintettem szomorúan.

-Az igaz.

Remus az asztal másik végében ült. Liliékkel. Ő beszélgetett. Még néha nevetett is egy kicsit. 

-Szerinted hiányzom neki?-kérdeztem Jamest.

-Biztosan.-szedett még egy adag főzeléket a fiú.

-De akkor miért nevet?-sóhajtottam nagyot.

-Nekem is hiányzik anyám főztje, mégse bőgök ha meglátom az itteni töklevest.-vonta meg a vállát James.

-Ezt nem értem...de mind egy.

Eközben, Regulus leült velünk szembe. Szemei karikásak voltak, fáradnak látszott, és lassan mozgott. James kérdőn ránézett. Regulus a szemét forgatta, majd legyintett. James rámosolygott. Regulus elgondolkodott egy percre, majd egy halvány, elég erőltetettnek tűnő mosolyt küldött James felé.

-Te akkora egy rohadék vagy James.-mondtam neki erőtlenül, és lehajtottam a fejem az asztalra. 

-Ne már! Délután quidditch edzés. Majd az meghozza a kedved!-veregette meg a hátam.

Nem hozta meg. Egész nap élettelen voltam. Elvesztettünk egy meccset a Hollóhát ellen is. Kicsaptak Mágia történetről...amire egyébkén amúgy sem jártam be. 

Bánatosan kuporogtam az ágyamon. Nem volt kedvem semmihez.

-Sirius! Megyünk a városba. Nem jössz?-Bukkant fel Cassandra az ajtóban. 

-Nem.

-Gyere jó lesz!-ragadta meg a karom.

-Remus jön?-kérdeztem.

-Igen.

-És szeret?

-Nem tudom, biztos, gyere már!-húzott fel.

-De mondta vagy nem?

-Hát mondani nem mondta...

-Akkor hagyjál!-huppantam vissza az ágyra.

-Ne már Sirius! Te vagy mindenki lelke. Ha te halott vagy mi is! Hova lett az a tökös csávó aki voltál?-tette csípőre a kezét.

-Kérdezd meg Remust.-terültem el az ágyon.