Maradj még velem🖤

Kétségbeesés

☆ﾟ.*･Feketemacska szemszöge☆ﾟ.*･｡ﾟ

Lassan egy órája keringtem a városban, de Katica még mindig nem reagált a hívásaimra, az üzenetekről pedig inkább nem is beszélnék. Idegesen álltam meg egy ház tetején és változtam vissza, hogy szegény kwamimat megetessem.
Plagg drámaian esett le kezembe, miközben nagyokat sóhajtozott a fejét fogva.
- Te szörnyeteg! Tudod hány óra telt el az utolsó ebédem óta?? Legalább másfél óra! Én még csak egy pici, ártatlan lény vagyok, nem bánhatsz így velem!
- Jaj fogd be, tudom hogy miattad haltak ki a dínók.
Megforgattam szemem, majd nekidobtam egy szelet sajtot, miközben a tető szélére ültem. Akaratlanul is Katicát kerestem szememmel, de mind hiába. Sehol senki. Felálltam, hátha mégiscsak ott van valahol, mikor ráeszméltem, hogy hol, vagy inkább kinek a tetőjén állok. 
- Marinette... - suttogtam magam elé, miközben az emlékek átvették az uralmat agyam felett. Plagg vállamra ült, majd megveregette hátamat és mondta, hogy semmi baj nem lesz, hogy Marinette jól van és Katica is biztos hamarosan fel fog bukkanni.
- Nem hiszem el, hogy tényleg egyedül csinálom ezt, amikor ráadásul egy volt talizmán használó eltűnéséről van szó! Hol van ilyenkor Katica?? Miért nincs i-
Elakartam magam ásni a szégyentől. Hogy lehettem ekkora barom??? Hisz nem vagyok egyedül! Fu mester tud nekem segíteni! Ő biztos ki tud valamit találni.
- Plagg, készülj, mert meglátogatjuk a mestert!
- Ez még csak most jutott az eszedbe? - nézett rám, mintha az ő ötlete lett volna.
- Ohh mert neked tán eszedbe volt? - néztem rá szúrós tekintettel, amitől elfordult szégyenében.
- Khm nem akarsz elindulni? A kis hercegnőd már vár rád. - terelte a témát, de igaza volt.

Most minden tőlem függött.

Átváltoztam, majd percek alatt, már az idős férfi bejárata előtt álltam.
- Fu mester? Itt van? - kopogtam, majd lassan benyitottam hozzá.
- Feketemacska! Téged se sokszor látni. Mi szél hozott ifjú úr? - kérdezte megszokottan nyugodt, monoton hangján, miközben teához forralt vizet.
- Egy volt talizmánhasználót, Marinette Dupain-Cheng-et elrabolt egy akumatizált és Katicáról sem lehet semmit se hallani! Kérem mester, segítenie kell! - időközben visszaváltoztam, majd dobtam még egy sajtot az éhenkórásznak, hátha nagyobb harcba kell keverednem.
- Vagy úgy. - gondolataiba merülve, először láttam az arcán ilyen kifejezést. Aggodalmat. Ez még nyugtalanabbá tett engem, ha ez egyáltalán még lehetséges volt.
- Szóval? - kérdeztem egyre türelmetlenebbül.
Mire megszólalhatott volna, egy kis lény jelent meg a szobában. De hiszen ez...
- Tikki! - szállt pöttyös barátja mellé Plagg.
- Mester... - szipogott a kis teremtmény, miközben kezében két fülbevalót tartott. Mégis mi folyik itt??
- Mi történt Tikki? - kérdezte a mester, nyugodtabban, mint valaha.
- Az őrzőm... Elment, aztán.. Ott voltak ők- és és Halálfej-
- Tedd le a talizmánt és nyugodj le szépen, semmit nem értünk így ebből.
Engedelmeskedett neki és az őrző kezébe tette a fülbevalókat, amik rögtön feketévé váltak, miután már nem érintkeztek a kwamival. Felém fordult, majd egy fáradt mosollyal a vállamra szállt.
- Most pedig meséld el szépen, hogy mi történt. - öntötte ki két csészébe a forró vizet az előttem ülő.
- Nem hiszem, hogy eltudnám anélkül mondani, hogy ne áruljam el Feketemacska előtt Katica kilétét. - nézett le picurka kezeire szomorúan.
- Igaza van. - sóhajtottam beletörődve. Már egészen hozzászoktam az előttem való titkolózáshoz.
Felálltam, hogy újra visszaváltozzak, mikor egy apró kéz megfogta kezemet.
- Várj Adrien... - állított meg lépteimben.
- Emlékszel mit mondogattam neked? - mosolygott rám kedvesen az idős férfi. Visszanéztem rá, majd megráztam a fejemet.
- Egyszer eljön az a pillanat, amikor minden titokra fény derül.
Értetlenül néztem rá, mintha nem akartam volna elhinni, hogy mit is akar ezzel mondani.
- Mester, tényleg nem szükséges. Elmegyek, ti kieszeltek egy tervet én pedig megvalósítom, közben hozhatok erősítést...
- Marinette a Katica talizmán örzője, Adrien.
Fakadt ki teljesen a kwami, aminek hallatán megszédültem, majd nagy csattanással a földre zuhantam.