Maradj még velem🖤

Fejlemények

Adrien szemszöge

Még mindig ugyanott álltam, nem mozdultam egy tapottat sem. Most fedeztem fel csak igazán, hogy Katica most teljesen máshogyan viselkedett. Soha nem volt még ilyen felelőtlen. Megsérült, mégsem hívott segítséget, még nekem is alig merte elmondani, ráadásul ha csak rá is mosolyogtam olyan vörös lett arca, mintha felpofozták volna. Nem tudtam mire vélni ezt a hirtelen változást.
Végül kezdtem észre venni az érdeklődő tekinteteket a szemem sarkából, gondolom nem értették, miért álldogálok a semmibe meredve.
Még jó hogy észbekaptam mivel gyűrűm utolsó perceiben járhatott. Gyorsan haza szaladtam, szerencsére nem tartott sokáig, s mire beugrottam az ablakomon vissza is változtam.
- Kölyök megvesztél??? Majdnem kint változtál vissza! Mi ragadta le ennyire a figyelmedet már megint?
- Te is észrevetted, hogy Katica milyen furán viselkedett?
- Ő... Nem érdekel. - vallotta be az őszintét személyiségéhez híven.
- Oly mindegy. Most kajálj be jól, mert egy ideig nem jövünk haza!
- Ahjj mi lesz már megint? - sóhajtozott a kis kwami.
- Mi az, hogy hova? Hisz ez egyértelmű! Megyünk a barátnőmhöz!

Marinette szemszöge

Mikor leérkeztem az erkélyemre, bokám ismét megreccsent, így hatalmas fájdalommal zuhantam térdre, miközben Tikki vissza változtatott civil formámba.
- Hogy lehettem ekkora idióta, de most komolyan! - csaptam fejen magam teli erőből.
- Marinette kérlek! Nem a te hibád volt oké? - próbált nyugtatni a kis katica, nem sok sikerrel.
- Láttad mit műveltem? Megsérültem, veszélybe sodortam magam. Ugyan azt csináltam amit Macska. Mindig lehordtam, hogy mennyire felelőtlen harc során erre... Én is ugyanezt csinálom! Borzasztó egy ember vagyok! - fejemet nekidöntöttem erkélyem korlátjának, miközben csak behunytam a szememet. - Mi lett velem Tikki?
Kis barátom aranyosan elmosolyodott és csak ennyit felelt.
- Egyszerű. Szerelmes vagy Marinette! - mikor ezt meghallottam teljesen kizökkentem a még nyugodtnak mondható állapotomból.
- Mi? Nem, az nem lehet! Mármint igen tudom, hogy szerelmes vagyok, de mint Marinette! Nem mint Katica! Nem csinálhatom azt amit Macska... A végén neki kell engem megmentenie egyfolytában. Most mit csináljak? - teljesen bepánikoltam, de az igazi aggodalom csak most ütött belém. Úristen. A lábam! Macska tuti megfog látogatni! Most mit mondjak? Hogy estem el? Úristen rá fog jönni és kiszeret belőlem mert mindig dobtam szegényt Adrien miatt! Mit csináljak úristenúristenúristen...
Ezek ugyan csak a fejemben cikáztak, viszont kis barátom észrevette aggodalmas és megrémült tekintetem.
- Mari, tudom, hogy most éppen min gondkodsz, de ne aggódj, van egy megoldásom a lábadra!
Kissé könnyes szemekkel néztem rá, érdeklődve oldalra döntöttem fejem és vártam, hogy folytassa.
- Szóval meg tudod gyógyítani a lábamat? - szipogtam kissé.
- Teljesen nem, viszont ígérem, hogy sokkal jobb lesz! Nem mondom, hogy nem kell rá vigyázz és azt sem, hogy nem fogod érezni, viszont nem fog annyira fájni. Gyere be! Van egy érzésem, hogy Macska lassan itt lesz...
Bementünk, leültem az ágyamra, miközben vártam kwamimra, amíg matatott valamit. Mire visszajött, beigazolódott félelmem. Macska megérkezett.
- Jaj ne, Tikki bújj el! Macska itt van! - gyorsan törökülésbe ülve, nekidőltem párnámnak és próbáltam ellazulni. Csapó ajtóm kinyitódott és egy mosolygós cicus huppant le ágyamra.
- Hercegnőőőő!!! Ha tudnád mennyire hiányoztál nekem! - rámugrott örömében, majd a lendület hatására hátra dőltem.
- Te is nekem bolond cica! - egy picit puszit nyomtam arcára, miközben ő egy szoros ölelésbe vont engem.
Magára húzott és úgy szorongatott tovább, de sajnos a bokám már olyan állapotban volt, hogyha kicsit is hozzáértek, szörnyen fájt, így mikor közelebb húzott magához bokámat nem kímélve, sajgó fájdalom nyilalt testrészembe. Szívem szerint ordítottam volna a fájdalomtól, amit Tikki észre is vett, így észrevétlenül elrepült és halkan kezdett el kutatni valamiért, miközben én Macska nyakába temetett arccal szorítottam egyre erősebben őt.
- Jól vagy Mari? Fáj valamid?
- N-nem! Jól vagyok. - suttogtam a fiú nyakába. - Nem szeretnél átöltözni? Biztos éhes a kis lényed. - elengedtem és odébb húzódtam tőle, lábamat kiszabadítva.
- Hát... Nem akartam átöltözni, most nem tervezem itt tölteni az éjszakát, Plagget pedig kényszerítettem, hogy bezabáljon, szóval ezzel nem lesz gond.
Remek. Most mit kéne csinálnom? Járni sem tudok. Oké, nyugi van Marinette, megoldod mint minden mást, nem de?
- Mi lenne ha megnéznénk együtt egy filmet? Esetleg sorozatot?
- Remek ötlet hercegnőm!
Elhelyezkedtünk és elindítottunk egy filmet. Kellemes volt vele csak csendben összebújva lenni és érezni azt, hogy végre boldog vagyok. Igazán boldog. Lassan már a lábam fájdalmát sem vettem észre, így sokkal nyugodtabb voltam, amit Tikki is észrevett. Mikor véget ért a film, még beszélgettem barátommal, majd elköszönt és hazament, hisz másnap mindkettőnknek iskola volt.
- Huhh... Ezt is túléltük! - sóhajtottam fel megkönnyebbülten.
- Hála istennek, hogy nem vette észre a lábadat!
- Nagy szerencsém volt, nem sokon múlt. Akkor megtudod végülis gyógyítani?
- Hát persze! Kérlek Marinette maradj nyugton, ne aggódj nem fog fájni, inkább bizsergető érzés fog átjárni. - becsukta szemét és közelebb repült fájó testrészemhez. Egy vöröses fénygömb kezdett el keletkezni a keze között, egyre nagyobb és élénkebb színű lett.
- Ez meg micsoda?
- Egy gyógygömb. Mivel hősök vagytok, előfordul, hogy sajnos a mi ruhánk sem tud titeket megóvni mindentől, így vannak olyan varázslatok, amikkel hibákat tudunk helyrehozni.
- Mint a sérüléseket?
- Pontosan. Ezek is mind mind hibák, amiknek nem kellett volna megtörténnie.
A fény lassan bokám felé kezdett közeledni, amitől elkezdett zsibbadni a lábam.
- Ez tényleg fura érzés...
- Nem a legkellemesebb, de egy pár perc és sokkal jobban fogod magad érezni, ígérem!
Úgy lett ahogy megmondta, tényleg ezerszer jobban éreztem magam. Már nem fájt szinte egyáltalán, néha még éreztem a helyét, de csak nagyon halványan.
- Köszönöm Tikki! Nem is tudom, hogy mit kezdenék nélküled!
Szorosan magamhoz öleltem, egy puszit nyomtam a fejére, és készülődni kezdtem az ágyba ez után a hosszú és fárasztó nap után.
Másnap remekül ébredtem, kicsit előbb, mint ahogyan órám keltett volna, így nyugodtabban indult a reggelem.
- A végén minden nap időben fogsz felkelni! - gúnyolódott kwamim.
- Haha nagyon vicces vagy... - erre csak elmosolyodott, majd bebújt a táskámba.
Az iskola előtt egy nem várt személy fogadott engem.
- A-aiden?
- Áhh Marinette! Jó reggelt! - köszöntött vidáman.
- J-jó reggelt neked is. Vártál valakire?
- Igazából... Mondhatni végülis igen. Rád. - elkerekedett szemekkel néztem rá, hisz nem értettem miért tenne ilyet.
- De hát miért? Alig beszéltünk, nem is ismersz még!
- Éppen ezért. Megakarlak ismerni, hercegnő. - ettől az egy szavától kirázott a hideg. Mégis miért hív így? Csak egy ember teheti ezt, és az nem ő.
- É-én...
- Jó reggelt kincsem! Milyen korán érkeztél! - vállamon éreztem a szőke fiú kezét miközben másikkal a kezemért nyúlt. - Ohh Aiden, igaz? Múltkor találkoztunk már!
A sötét hajú fiú nem túlzottan repesett Adrien jelenléte miatt, így a kettőjük közti feszültség is érezhető volt.
- Igen, remek memóriád van. - mondta kicsit gúnyosan.
- Ha most megbocsátassz nekünk, muszáj lenne órára mennünk, illetve, szeretnék együtt tölteni még egy kis időt a barátnőmmel. - hangsújozta az utolsó szót elég feltünően. Arcom megegyezett egy érett paradicsom színével. Lassan végül Adrien elkezdett a bejárat felé húzni, így kénytelenül is megkellett indulnom.
- Még találkozunk Aiden! - mondtam udvarisasságból, amire a fiú csak elmosolyodott és bólintott egyet, majd eltűnt a gyülekező emberek tömegében.

Aiden szemszöge

- Hát persze... Vidd csak magaddal a drágalátos "barátnődet". De figyelmeztetlek. Marinette Dupain-Cheng, az enyém lesz. Hamarosan elbuksz Adrien Agreste, és onnantól kezdve, nem lesz menekvés...

Sziasztoook! Huhh hát először is szeretnék nagyon nagyon nagyooon Boldog Karácsonyt Kívánni nektek!❤️ Rengeteg időmbe telt ezt a részt megírni, bevallom, nem tudtam, hogyan kéne folytatnom az előző rész után, de hát ezért izgalmas az írás, mindig lesznek újabb és újabb fordulatok a történetben! Sajnos még mindig elvagyok csúszva, ezért még idén bepótolom azt az elmaradt, holnap már 2 részt. Szeretlek titeket! Vigyázzatok magatokra!