𝙴𝚗𝚎𝚖𝚒𝚎𝚜 𝚝𝚘 𝚕𝚘𝚟𝚎𝚛𝚜

2.04

Piszkosul ravasz vagyok. Nem tudom hány nap telt el a fiú beköltözése óta, de azóta megállás nélkül folyt a csattánk. De tegnap én ütöttem a legnagyobb magas labdát, mivel egy szál törölközőben léptem ki a fürdőből. Mit mondhatnék nagy sikerem volt. A szekrény csillogó felületén kitűnően láttam a ledöbbent arckifejezését. Van egy sejtésem, hogy én nyertem meg a kis háborúnkat.

Most megint engem engedett előre és le sem tudtam vakarni az arcomra kiülő győztes mosolyomat. A cselekedetem óta egy szót sem szólt hozzám, ezt győzelemnek vettem. A zuhanyzással is gyorsabban végeztem és éppen a mosdókagyló előtt álltam, közben készültem felöltözni, de akkor hirtelen megéreztem egy kezet, ami körbe ölelte a derekamat. Meg sem kellett fordulnom, mivel jól tudtam ki cselekedett így.

-Már azt hittem soha sem leszel kész. -suttogta közel a fülemhez hajolva. A világ összes szidását a fejéhez vághattam volna, de teljesen lefagytam. Itt álltam egy szál semmiben, a fiú karjai között, ebben a helyzetben inkább más gondolatok jutottak az eszembe.

-Mire készülsz? -milyen kérdés ez Clara? Egyértelmű te hülye.

-Ha ez nem lett volna elég nyilván való, akkor majd ez az lesz. -a szemem sarkából láttam, ahogy a feje elhagyja a fülem környékét és a nyakam vonalához tér át. Nem is habozott szenvedélyes csókokat lehelt rá és lassan egyre lejjebb haladt, miközben a másik kezével is átölelte a derekamat és közelebb vont magához. Én meg ott álltam, hevesen kalapáló szívvel és próbáltam nem kiborulni, főleg azokon a gondolatokon, amik átfutottak az agyamon.

Már rég a vállam környékénél járt, amikor felé fordultam és ezzel egyidejűleg össze kapcsolódott a tekintettünk. Addig a pár percig igaz abba hagyta a csókokat, de a kezét nem vette le rólam. Le sem tudtam venni a szememet a sötét barna íriszeiről, amik úgy elnyeltek magukba, mint a fekete lyuk egy kisebb aszteroidát. Nem is láttam bennük mást csak egy olyan vágyat, amit perpillanat én is éreztem. A tekintette levándorolt az ajkaimra, de mielőtt átfuthatott volna az agyamon bármi más gondolat elmosolyodott és enyhén kitört belőle a nevető görcs. Először értetlenül néztem rá, aztán leesett a tantusz.

-Te hülye paraszt! -vágtam a fejéhez a szavakat nem kicsit égő fejjel.

-Úgy fest én nyertem. -kacsintott rám miközben végig mért tetőtől talpig. -De ha ennyire vágysz rám akkor megkaphatsz. -eresztett egy csábos mosolyt.

-Azonnal takarodj kifelé! -most már fújtattam a méregtől és hozzá vágtam épp azt, ami a kezem ügyébe került. Mivel látta, hogy teljesen kiakadtam, ezért elég gyorsan távozott, de a nevetést nem tudta abba hagyni.

***

Már az ágyon ültem és piszkáltam a takaró végét, miközben Minho volt bent a fürdőben. Nem, nem jutott eszembe vissza vágni. Beakartam fejezni ezt a hülye játékot, mert már nagyon nem volt vicces az, amit nem régen csinált. Mi lett volna, ha nem neveti el magát, én meg megcsókoltam volna? Akkor megtörtént volna közöttünk az a bizonyos dolog egy félreértés miatt. Ezzel csak még nagyobb probléma alakult volna ki közöttünk, mint eddig.

Észleltem, amikor kilép az ajtón, de továbbra is elmélyülten a takarót bámultam, mikor valami sugallat futott végig a csontjaimon és a fiú felé kaptam a tekintettemet, aki éppen háttal állt nekem és készült felvenni a pólóját, de kiszúrtam a lapockája környékén egy fekete felíratott. Gondolkodás nélkül ugrottam fel a helyemről és két lépés után megálltam mögötte. Megbabonázva néztem a fekete tetoválást, amin végig húztam a kezem, hogy megbizonyosodjak róla, hogy igazi-e.

-Mi van, csak nem meggondoltad magad? -tekintett rám egy nagy mosollyal az arcán.

-Nem. Van valami rád írva. -válaszoltam és újra átfutottam azt a pár sort.

-Miről hadoválsz itt? -próbált úgy hátra tekinteni, hogy rálátást nyerhessen, de nem sikerült neki. -Mi van rám írva?

-Az, hogy A VESZETT tulajdona, A. csoport, A7 alany, A Vezér. -miközben felolvastam neki az agyam próbált valami értelmes magyarázatot alkotni, persze sikertelenül.

-Mi a plotty? -sietett el mellettem és a fürdőszobai tükörben nézegette magának. -Ez mikor kerülhetett rám? Tegnap fürdésnél kiszúrtam volna. -jött vissza a szobába és megállt előttem ugyan olyan tanácstalanul, mint én éreztem magam.

-Rajtam volt valami? -néztem fel rá kíváncsian, mire szóhoz tudtam jutni a ledöbbenésemből.

-Nem...azt láttam volna. -nyelt egy nagyot. Újra összekapcsolódott a tekintetünk és abban a pár másodpercbe mind a kettőnk emlékein átfutott a kis cselekedete, ami akár tetszik, akár nem nagy hatással volt rám és lefogadom, hogy rá is. Még akkor is ha az egy nagyon rossz poénnak is indult.