21.

584 40 2
                                    

Talán túlságosan is hamar sikerült magamhoz térnem a kis mentőakcióm után. A Siratók valamilyen oknál fogva vissza vonulót fújtak és eltűntek a Tisztásról. Alig lélegeztünk fel, amikor Gally megjelent néhány barátjával és átvették a hatalmat. Engem, Teresát és az átváltozásban szenvedő Thomast a dutyiba hajították. Mivel Gally szerint mi hárman vagyunk a hibásak. Soha nem bírtam a srácot. A szeme sem állt jól. Szerencsére nem sokat találkoztam vele, de ha igen akkor állandóan piszkos megjegyzésekel jutalmazott meg. Az egész estét végig izgultuk Thomas miatt. Borzalmas volt így látni szegényt, de semmit nem tehettünk az érdekében, egyedül csak az ellenszer segíthet rajta. Amit Teresa hozott fel magával a Dobozban. Hárman voltunk a sötétben, de legalább a rácsok biztonságot nyújtottak a siratók ellen, ha netalántán vissza jönnek újra gyilkolni.

***

Nem aludtam egy percet sem, ahogy Teresa sem. Végig Thomason tartottuk a szemünket, aki óráról-órára jobb színben tündöklött. Majd reggel kipattantak a szemei.

-Végre. Azt hittük meghaltál. -siettem a feje mellé és segítettem felülni neki.

-Elment az eszed, amikor oda rohantál megmenteni egy már halott srácot? -szidta le a rács előtt guggoló Newt. Igen. Ő, Minho és Chuck azok, akik nem gyűlölnek minket. Vagyis az én listámról az ázsiai fiú kihúzható.

-Sajnálom, de muszáj volt megszúratnom magam egyel, hogy...

-Vissza kapj néhány emléket. -fejeztem be a mondatát. -De akkor is egy barom vagy.

-Tudom, de legalább nem volt hiába való. -láttam a szemében a fájdalmat és a felismerés kicsiny sugarát.

-Mit láttál? -kérdezte kíváncsian Chuck.

-Sok mindent, de az a mostani helyzetünk miatt lényegtelen. A fontos az, hogy az útvesztő egy próba, amit az Alkotók készítettek annak érdekében, hogy a legjobbakat válasszák ki. Sajnos azt nem tudtam meg mire kellenek a jelöltek, de annyiban biztos vagyok, hogy a külvilággal történt valami rossz. A lényeg, hogy a Kijárat az amire gondoltunk és be kell vinnünk a kódot egy fekete panelba, ami valószínüleg kinyit egy ajtót és deaktiválja a siratókat, utána már szabadok leszünk. -csendben hallgattuk a fiú emlék foszlányait, amikor befejezte egyedül Newt tudod megszólalni.

-Honnan vagy ezekben ennyire biztos? -a futár fiú csak nyelt egy nagyot és válaszolt.

-Én...nekik dolgoztam. -biggyesztette le a fejét. -És nem csak én, hanem ti is. -nézett ránk felváltva Teresával. -Nem bemártani akarlak titeket, de mi együtt dolgoztunk nekik. -nem akartam hinni a szavainak, de sajnos a néhány múltbéli álmom ezt alátámasztotta.

-Az...nem lehet. -mondtam remegő ajkakkal. A kis magunkba zuhanásunkat Newt dörmögö hangja szakította meg.

-Most fejezzétek ezt be! Kit érdekel, hogy kik voltatok ez az egész hülyeség előtt. Thomas, te meg találtad a Kijáratot és megfejtetted az útvesztőt. Nélküled nem ment volna. -nézett a fiú szemeibe, majd felém fordult. -És te Clara, fényt hoztál valamennyiünk életébe. És sokat köszönhetünk neked a gyengélkedőn meg...érzelmi problémákban is. -végül Teresára tekintett. -Nélküled meg nem sikerült volna megfejteni a kódot mikor ez a két bökött kiütötte magát. -aztán mind a hármunkhoz szólt. -Úgyhogy ideje felkelnetek a padlóról és kitalálni egy tervet, hogy meglógjunk még ma. Sok barátom halt meg tegnap és nem akarom, hogy felesleges legyen a haláluk...szóval? -Newt szónoklása életerővel töltött fel, de úgy fest a csapat eszét is, mivel Thomas elég felkészülten tekintett rajtunk körbe.

-Igazad van Newt. Ha sikerül kijátszanunk Gallyt, ami nem lesz nehéz, akkor mehettünk a Kijárathoz.

-Ezek szerint van terved is? -néztem rá kérdőn.

-Van bizony, de szükség lesz a forró fejedre és a nagyszádra. -elmosolyodott, amitől nagyon rossz érzésem lett.

-Akkor hamar végzünk. -mondta a szarkasztikus futárok elöljárója, akire csak egy nagyon csúnya pillantást vetettem.

Thomas gyorsan beavatott a tervébe és igen, én húztam a rövidebbet. Megint.

𝙴𝚗𝚎𝚖𝚒𝚎𝚜 𝚝𝚘 𝚕𝚘𝚟𝚎𝚛𝚜Where stories live. Discover now