16.

632 42 1
                                    

Tegnap egész alaposan végig vizsgáltak a kóronc társaim. Megakartak bizonyosodni róla, hogy nem-e szúrt meg egy Sirató, amit esetleg nem éreztem meg, de hála az égnek semmi erre utaló jelet nem találtak, szóval fellélegezhettem, egy kicsit, mivel a combomat ért támadás elég csúnya, ezért valószínüleg napokig az ágyat fogom nyomni. Legalább lesz egy hosszú, nyugodt szabadságom. Már ha a szomszéd szobában lévő másik lány magához nem tér, vagy el nem kezd horkolni. E kellemes gondolatokat Thomas zavarta meg.

-Szia Clara. Hogy vagy? -sétált az ágyam elé és a többiekhez hasonlóan sajnálóan nézett.

-Meg vagyok, bár a vágás nagyon fáj. -helyeztem az említett pontra a kezemet. -De remélem hamarosan már tudok újra járni és nem kell segítséget hívni ha a mosdóba akarok menni. -nem valami kellemes dolog, ha Newt kísér ki mindig és ott van velem egy helyiségben. Igaz bízok már annyira benne, hogy tudjam nem egy perverz alak, de szeretném megtartani a határokat.

-Téged ismerve a makacs és kitartó éned hamar talpra állít. -legyintett egyet szórakozottan. -Ja most jut eszembe, hogy kérdezni akartam mi történt odakint?

-Hát amire számítottam. Sirató és még több Sirató...meg egy elviselhetett ázsiai fiú társasága. Ezzel sokat mondtam? -ezen csak kacagott egy jó nagyot.

-Mondjuk ha végig aludtad az éjszakát akkor nem zavarhatott annyira.

-Szóval szeret pletykálni?..és még a lányok a pletykások. -forgattam meg a szemeimet unottan.

-Leginkább a nyálfoltról a mellkasán panaszkodott. -hát ezt nem hiszem el. Miért kellett ezt is elmondani másnak? Nem mintha az én hibám lett volna, hogy a mellkasára kerültem, de akkor is tartsa a száját.

-Erre már nem is mondok semmit. -ingattam a fejemet. -Ha elmondtam volna neki a Sirató palacsintát is már rég a falra írta volna? -nevettem fel gúnyosan. De az előttem álló fiú most nem nevetett, helyette kikerekedett szemekkel meredt rám, mintha szellemet idéztem volna.

-Mit mondtál? -kérdezte hitetlenkedve.

-Azt, hogy amikor menekültem egy Sirató elől, egy záródó folyóson futottam át, ami összenyomta. De miért fontos ez? -hát, választ már nem igen kaptam, mert mélygondolkodások közepette kirohant az ajtón és hiába kiabáltam utána, nem jött vissza. Ebbe meg mi a fene ütött?

*Minho szemszöge*

Alig értünk vissza a Tisztásra Thomassal máris mennem kellett a Gyűlésre, mert most beszéljük meg annak a pár építőnek az ítéletét, akik a lányra akartak támadni. Ahogy beléptem már mindenki más a helyén ült így én is gyorsan helyett foglaltam, hogy minél hamarabb leléphessek innen. Alby is jelen volt és összecsapva a tenyerét kezdetét vette a tárgyalás.

Sokak bizonygatták a sajátvéleményüket, az az 5 srác is, akik végig azt próbálták beadni nekünk, hogy semmi közük sincs a lányhoz és nem is voltak a Nyugati kapu közelébe, de persze mindenki tudta mi az igazság, főleg hogy Chuck látta is őket. Ahogy néztem és méregettem őket egy enyhe együttérzés kapott el a lány iránt. Nem lehet könnyű együtt élni 51 tinédzser fiúval, akiknek dúlnak a hormonjaik. A gondolatmenetemből Alby éles hangja rántott ki.

-Mi a véleményed Minho? -felkaptam a fejemet és mindenki engem figyelt. Csak egy nagyot sóhajtottam és kimondtam, amire gondoltam.

-A cselekedetükkel veszélybe sodorták az egyik Tisztársunkat és ráadásul bántani is akarták. Ezzel megszegték a 3 legfontosabb szabály egyiket, ezért úgy gondolom bűnösök és megérdemlik a rájuk kiszabott büntetést. -dőltem hátra a székben.

-Akkor, mivel mindenki egy véleményen van, ezért azt az 5 bűnöst ma száműzök és remélhetőleg nem lesz a jövőben semmi ehhez hasonló ügy sem Clarával, sem az új lánnyal. -itt mindenki egyetértően bólogatott és végre befejeződött a gyűlés. El is hurcolták a fiúkat. Utolsók között hagytam volna el a termet, ha Newt nem állít meg a felkaromnál fogva.

-Mi történt veled, hogy kiálltál Clara mellett? Azt hittem inkább a fiúk pártjára fogsz állni? -vizslatott gyanakvóan.

-Tudom mire gondolsz és már most verd ki a fejedből ezt a felvetést. Még mindig gyűlölöm a nagyszájút, de amire kényszeríteni akarták az nem...nem jó dolog.

-Aha. -mondta és még mindig furcsán méregetett. -Jó, igazából nekem mindegy. Ismerve téged úgy se vallanád be az érzéseidet iránta. -megveregette a vállamat és távozott is.

Értetlenül fordultam az ajtó irányába, ahonnan nem régen lépett ki és próbáltam rájönni honnan szedhette ezt a marhaságot. Még is milyen érzéseim lennének felé? Mondjuk azt bevallom, hogy elég szemre való lány, de a belső értékei inkább bosszantóak. Enyhe vonzódást éreztem iránta, de ezeket ráfogtam a hormonokra és ezáltal nem ástam bele magam mélyebben. Úgyis akad jobb dolgom.

𝙴𝚗𝚎𝚖𝚒𝚎𝚜 𝚝𝚘 𝚕𝚘𝚟𝚎𝚛𝚜Where stories live. Discover now