Váljunk idollá - Enhypen ff. - BEFEJEZETT

6. Rész

2017. 11. 30. 18:21
A lányokkal egymásra nézünk, mosolygunk. Érzem, hogy jó lesz!

Int nekünk egyet az ügyvezetőnk és el is indulunk be, ahogy gyakoroltuk. A sorrend így van: Isi, én, Nono, a végén pedig Lucy. Ezerrel mosolygunk, izgulunk persze, de a látszat miatt is csináljuk.
3 főnek adjuk elő a dalunkat. Nagyon meglepődök, hiszen az a 3 ember, akik anno engem is értékeltek. Az az 1, nő illetve a 2 férfi.
A nő bólint egyet, gondolom köszönésképpen, mi pedig a csapattal meghajoltunk, egyértelműen jó mélyen.

A dal elkezdődik, Isabella, mint Jennie egész oké előadást hajt végre, barátnőjéről kevésbe mondható ez el, mivel kicsit össze-visszavan a hangja, egyszer jó, egyszer pedig nem.
Ellenben Nono fantasztikus. Mintha Lisát látnám valóságban. Eszméletlen egy csaj.
Én azt hiszem, megfelelek Jisoo-nak. A lányokkal végig mosolygunk, ami ugyancsak segít az előadásunkban.

Vége. Meghajolunk, egymásra nézünk, mindegyikőnk magabiztosan áll.
- Azta, ez az a híres 18-as? - kérdezi a kedves úr. - Várjunk csak...te az a lány vagy a meghallgatásról? - pillant rám.
- I-igen - bénázok. - Jia vagyok... - mutatok a ruhám alján található papírra, amely fel van ragasztva, azon pedig virít a nevem.
- Hát, akkor Jia gratulálok, ám nem csak neked, az egész csapatnak. Lenyűgözőek vagytok. Maga pedig - fordul Min kisasszonyhoz. - bámulatos. Ezek a lányok egytől egyik mesések!
- Ezzel a mondatával van jópár probléma - szólal meg a szigorúbbik férfi. - Először is...a 18-as csapat ügyvezetője, Semi kisasszony - na álljunk csak meg...Min Semi a neve az ügyvezetőmnek? Gyönyörű neve van!!! - mindig is elképesztő volt. A lányok viszont... hát velük voltak problémák! Kezdeném is! Maga kedves Nono...jó a rap-je, illetve a tánctudása is megfelel, ellenben a lelkesedése nincs meg. Lucyssi magának a tánc az erőssége, a lelkesedés príma, de az énektudása nem olyan jó. Új lány, Jia...ének hang oké, lelkesedés aránylag rendben, de a tánctudása??? Végül, de nem utolsó sorban...Isabella maga mindig fantasztikus és persze a mai sem kivétel - nyilvánítja ki a véleményét.

Min kisasszony, a csajok meg, hát persze én is egymásra meredünk, ellenben a másik 2 zsűritag is. Ez az úr baromira komolyan vesz mindent. Ijesztő...
- Köszönjük, 18-as csapat! Elmehetnek - mondja hirtelen az egyetlen női zsűritag.
Izgulunk, félünk, illetve stresszelünk is, hogy mi lesz. Vagyis mindannyiunk, kivéve Isi, ő csak sajnálgatja Lucy-t. Ránk se hederít Nonoval. Amin persze meg sem lepődünk. Mindig ilyen, ahogyan a szigorú úr is mondta.

20:29
A vacsoránkat esszük, kivételesen nem 4-en (Mi-yeon-nal meg Yue-Yan-nal) hanem 3-an, Lucy csatlakozott hozzánk. Ellenben Isabella a visual-okhoz ment. 3. csapattagunk viszont nem akart odamenni, mert szégyelli magát, amiért azt mondták, hogy a hangja rossz. Nono-val próbáltuk meggyőzni, hogy hazudnak, de nem ment,. Illetve még mindig próbáljuk rábeszélni, hogy hülyeségeket beszéltek, ám nem hisz nekünk, nem meglepően.

Állandóan Isi felé néz, aki elnevetgél számomra ismeretlen lányokkal. Lucy arcán egy könnycsepp csúszik le, amit azonnal észreveszek. Gyorsan adok egy zsepit neki és rámosolygok. Ő is rám, megnyugodott kicsit. Noni-val állandóan egymást nézzük, hogy mit csináljunk szegény amerikai, barna hajú csapattársunkkal. Szörnyen néz ki, feldagadtak a szemei a sírástól, vagyis pontosabban a könnyektől, amiket nem hagy, hogy lefolyjanak. Az arca, amely mindig szép, mosolygós volt, most bús, szomorú. A feje pedig piros, akárcsak egy paradicsom. Szegénykém.
Alábecsültem...azt hittem, ugyanolyan, mint Isabella, sőt még rosszabb is, de pont az ellentéte...sokkal jobb, mint ő! Vannak érzelmei, amelyeket ugyan nem igazán hagyja, hogy kijöjjenek a vidámon kívül, de mi Nono-val látjuk rajta. Főleg azért, mert én éltem már át ilyet, viszont ellentétben vele, velem nem volt ott senki, csak egymagam.

21:36
A tusolással Lucy most végzett. Így az arca már jobb és még 5 kg arcápoló izét is magára rak, aztán meg végképp nem lehet majd megmondani, hogy sírt. Isi-hez egy szót se szól, amit a lány kissé nehezen visel, szúrós nézéssel nézi. Most pedig beszédre nyitja a száját.

- Lucy-m... - kezdené de a szólított belebeszél.
- Te engem ne hívj így! - mondja aránylag nyugodtan. Nagyon durva egy csaj, de erős az tuti.
- Most mi a gond, barinőm??? - nyávog továbbra is. Nonival az oldalamon nézzük az eseményeket, ha kell majd beszállunk mi is.
- A vacsora után van képed ezt megkérdezni? - jaj ne!!! Megint könnyezik.
- Most mi a fene a bajod? - ordít Isabella.
- ELÉG LEGYEN!!! - jön be a szobánkba Min ügyvezető. Olyan hirtelen jött be, hogy Nono, aki pakolta a könyveit, leborította az összeset egytől egyig. - Sajnálom, segítek rendbe rakni - pillantott a barátnőm felé. - Utána megtárgyaljuk ezt, jó, Lucy? - kérdezi. A lány bólint egyet, közben leül az ágyára.
A leborult könyvek felpakolása miatt én is odamentem Nonihoz, illetve Min kisasszonyhoz segíteni. Sok érdekes könyvet látok, mint pl. csomó Űrrel kapcsolatosat, meg egy angol-koreai szótár is a kezembe kerül. Ezen kuncogok kicsit.

*5 perc múlva*
Könyvek ✅. A beszélgetés következik most Lucy és persze Isi között. Ez ijesztő lesz...
- Na akkor...mi volt a pontos probléma? - kérdez az ügyvezetőnk.
- Ezt akarom én is tudni - nyávog Isabella.
- Fogd már be! Talán megtudhatnád, ha csendben lennél - akad ki Nono, habár jogosan.
- Csak... - kezdi Lucy.
- Csak mi? - guggol le Min kisasszony a barna hajú lány elé.
- Isi-t nem érdekelte egyáltalán, hogy nekem így sikerült a mai kiértékelés. Simán otthagyott Jia-éknál, rám se nézett egész vacsora alatt. De még azt se vette észre, hogy sírtam...pedig azért jól fel volt dagadva a szemem...- vallja be az amerikai lány.
- TEBAK!!! Én... - vág közbe Isabella, de az ügyvezetőnk is belevág az ő beszédébe.
- Te maradj most csöndben! - csitította le. - Milyen barátnő vagy te? Hogy nem vetted észre, hogy sírt? Meg otthagyod? Nem érdekel téged? Csalódtam benned! - néz dühösen.
- Nem direkt volt! Én csak...nem tom. Nem vettem észre, hogy baja van, meg azt hittem direkt nem jön velem. - mondja a bűnös. Rossz érzés hallgatni a hazudozását.
- Oké, kérlek bennetek, hogy ne legyetek ilyenek egymással szemben. Könyörgök - reménykedik az ügyvezetőnk. A lányokkal egymásra nézünk és hát mindenki bólint neki egyet. Furcsa mód tényleg mindannyian. Min kisasszony int nekünk egyet, majd kimegy a szobánkból. Noni körbenéz, lekapcsolja a lámpát, mi pedig az ágyunkba megyünk.
Miután Isi elég könnyen elaludt, lementem Nono ágyába beszélgetni, amihez Lucy is csatlakozott.

————————————————————————
Sziasztok!
Ezzel a résszel kész is lenne az első kiértékelés. Remélem tetszett, ha pedig bármilyen kritika valakiben megfogalmazódik, nyugodtan írja le! Kommenteket írjatok, mert mint sokan valószínűleg tudjátok, nagyon szeretem őket olvasni.
Legyen csodálatos napotok/estétek! ❤️