Ki vagy te?

4. Rész

Egy furcsa szagra lettem figyelmes, ami egyből kitaszított az álom világból. Kiléptem a szobából és beleszagoltam a levegőbe. A konyhából jön. Amilyen furcsa volt, pont olyan kellemes is. Aztán a agyamba villant, hogy azt a kettőt magukra hagytam. Egyből rohantam a konyhába, hátha meg tudom akadályozni a katasztrófát, de elkéstem.

- Oh, felébredtél bátyó? Pont jókor, most végeztünk a vacsorával. Megkóstolod?

Lepörgött előttem az életem. Ezek ketten főztek valamit. Rosszabb talán nem lehet.

- Hiro már meg is terítette az asztalt. Ülj le, mindjárt hozom az ételt.

Mintha kivégzésre vittek volna leültem a székembe. Az egész testem remegett. Most fogok meghalni ételmérgezésben.

- Pörköltet készítettünk. Remélem ízleni fog. - tette le elém a tányért.

Ránéztem. Külsőleg nem tűnt rossznak. Az illata is kellemes volt. Kicsit megpiszkálgttam a kanalammal, majd vettem a bátorságom és mertem magamnak egy falatot. A szám felé emeltem. Lehunytam a szemem és bekaptam.

Azt hittem csupán álmodok. Vettem még egy kanállal és azt is megkóstoltam. Ez finom!

- Na milyen? - kérdezte Izuna.

- Ez isteni! - nem bírtam magammal és konkrétan tömtem a számba az ételt. - Ezt mégis hogy csináltátok?

- Hiro csinálta, én meg követtem az utasításait. Egész jól főz.

- Ezt mégis honnan tanultad? - néztem rá az említettre.

- Amint mondtam, szolgaként dolgoztam kiskorom óta. Kénytelen voltam megtanulni főzni és kiszolgálni az ételt másoknak, amit persze nem kóstolhattam meg. De most végre megízlelhetem egy főztömet! - evett jóízűen az általa készített ételéből.

- Remélem Izunának is tanítasz egy pár receptet. Nem ártana. - mosolyogtam a testvéremre.

- Gonosz vagy!

- És őszinte.

Morcosan nézett, de nem bírtuk tovább és mindannyian elnevettük magunkat. Befejeztük a vacsorát és elkezdtünk összepakolni. Hiro a mosogatóba tette a tálakat és kezébe vette a szivacsot.

- Nem, nem! A vendég nem mosogat. - vettem ki a kezéből. - Ráadásul helyettem vacsorát is készítettél. Én, mint házigazda ezzel fizetem vissza a finom ételt.

- De hát segítenem kell a sensei-emnek. Az a feladatom, hogy keményen dolgozzak.

- Az edzéseken. Házimunkában nem. Ne feledd, már nem vagy rabszolga!

Nem válaszolt semmit, csak mosolygott és helyet adott nekem.

- Feküdj le! Holnap kezdünk. - nem kellett kétszer mondanom, egyből a vendég szobába ment.

Amint végeztem a mosogatással, én is a szobámba vonultam.

Másnap reggel elég korán keltem. Kinéztem az ablakon. Még a nap se kelt fel. Na mindegy, megyek reggelizni.

Csináltam magamnak reggelit. A többiek még aludtak, de úgy döntöttem, ideje felkelteni Hiro-t. Beléptem a szobájába.

- Hé! Kelj föl! Ha jó tanítvány akarsz lenni, akkor reggel hétre legyél a falu melletti folyónál! Előtte elintézek valamit, ne késsél!

Kómásan ingatta a fejét ide-oda, és motyogta 'oké, oké'. Ott hagytam a házat és a Hokage iroda felé haladtam. Gyorsan lecsekkolom, hogy mit csinál Hashirama nélkülem. Amint beléptem az ajtón, azt neki csaptam pont Tobiramának, aki a majdnem a földre esett, a papírok meg kihullottak a kezéből.