Álmaink útján ( F1 Fanfiction )

45.

Kedves olvasóim!

Nagyon rég volt utoljára rész, amit eszméletlenül sajnálok. Ez az egész karácsonyi időszak miatt rengeteget dolgoztam, elvitte szinte az összes szabad időmet. Viszont most, hogy ez lezárult újult erővel, és sok- sok új résszel térek vissza!

Jó olvasást mindenkinek :)

,,Amikor végre véget ér a vihar és kijössz belőle, többé már nem leszel ugyanaz az ember. És éppen emiatt van szükség a viharra. Merj élni!""

*~*

- Gia?

Nem tudom meddig állhattam ott meredten. Nem gondoltam, hogy pont itt fogok bárkivel is összefutni, aki ismerős lehet.

-Öhm, sziasztok- nyökögtem.

- Hát te?- kérdezte meglepődve.

- Bevásárló körúton vagyunk a törpével- biccentettem a kosárban fészkelődő kissrácra.

- És mit keresel Svájcban?- érdeklődött.

- Pár napot Totoéknál töltök.

- Áh, az tök jó- mosolygott rám.

Azóta nem beszéltünk ennyit, amióta elküldtek a csapattól. Mondjuk én azon is meglepődtem, hogy egyáltalán újra beszélünk.

- Igen, és ti?- érdeklődtem kedvesen.

Most miért ne legyek az, ha ő is az velem?

- Mi is. Hanna elküldött minket pár dologért. Míg ő otthon süt Emilyvel, mi vásárolunk Matildaval.

- Az jó. Nem is tartunk fel titeket, még sok dolgunk van nekünk is. Hát akkor sziasztok- próbáltam rövidre fogni a dolgokat.

Már toltam volna el mellettük a kosarat, mikor a vállamra tette a kezét, ezzel megállítva, hogy ne tudjunk elmenekülni.

- Hé Gia, ne haragudj- nézett a szemembe, amiből rájöttem, hogy komolyan beszél.

- Miért?

- Amiket akkor mondtam. Sajnálom, csak olyan dühös voltam. Annyi mindent letettem az asztalra, és egyetlen cikk miatt bemocskolják a nevemet. Tudhattam volna, hogy te nem tettél volna soha ilyet.

- Seb- próbáltam közbevágni, de ő csak folytatta.

- Ne, kérlek had mondjam végig. Tudom, hogy nem érdemelted meg azt a sok rosszat, mindenki helyett is bocsánatot kérek érte. Szomorú, hogy miken kellett keresztül menned. Te vagy az egyik legjobb mérnök, akivel csak találkoztam. Sajnálom, hogy nem a Ferrarinál vették ezt észre.

- Ez már a múlt. Tovább léptem, mint mindenki más is.

- És, milyen a Mercinél lenni? Totoval?

- Hú, hát nagyon jó. Élvezem a munkámat. Mindenki nagyon kedves. Toto meg hát tudod, Toto. Ő olyan, amilyen. Próbál nyitni felém, ezért is vagyok itt.

- Ez tök jó, örülök neki- mosolygott rám.

- Te pedig az Astonnál jövőre- céloztam a csapatváltásra.

- Igen, eléggé nagy váltás.

- Minden rendben lesz, világbajnok vagy bármelyik csapatnál is versenyezz.

- Köszönöm- ölelt hirtelen magához, amitől eléggé ledöbbentem.

- Na, de tényleg nem tartunk fel titeket. Megyünk veszünk még pár dolgot. Kellemes ünnepeket- kezdtem el búcsúzkodni.