Egy lány, akinek apa nélkül kellett felnőnie.
Egy apa, aki új életet kezdett a munkája miatt.
És egy fiú, akinek kezd beindulni a karrierje.
De mi történik, ha ők mind egy helyre kerülnek?
Minden megváltozik, vagy ugyan úgy folytatódik tovább?
Ha kí...
,,Mihez érdemes legjobban ragaszkodni az életben? Egymáshoz!- Audrey Hepburn"
*~*
- Ha oda érsz, hívj fel jó?- ölelt magához anya a reptéren.
Most utazok megismerni az apámat és a családját. Kissé izgulok. Ti is így lennétek vele, ugye? Amióta beszéltem Totoval az utazásról, folyamatosan jár az agyam. Jól teszem? Tényleg elmenjek?
- Rendben, ne aggódj. Ha nem hívlak estig, akkor börtönben ülök emberölésért.
- Majd viszek pörköltet nokedlivel, jó? Meg egy kis pitét is.
- Szeretlek- bújtam még jobban hozzá.
Ezt szerettem mindig is anyában. Bármiben benne volt és vette az adást. Emlékszem az első barátomnál megígérte, hogy segít elásni, ha megcsal. Még virágot is ültet rá, ha arról van szó. Ő a legjobb anya a világon.
- Én is téged. Na indulj, mert tényleg elmegy nélküled a gép.
- Vigyázz magadra anya. Nem sokára jövök.
- Te is édesem. Érezd jól magad.
Hosszú búcsúzás után beálltam a becsekkolásra várók sorába. Rengetegen voltak. Bár miért is csodálkozom. Mindenki megy a szeretteihez.
Jó fél órába telt, mire elfoglalhattam helyemet a Zürichbe tartó repülőn, és vártam a felszállást. Jó párszor repültem már, még is elfog egy furcsa érzés minden alkalommal. Már repülő üzemmódba tettem volna a telefonomat, mikor jött egy üzenetem. Esteban írt. Tudta mit érzek a repüléskor.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mikor anya kihozott a reptérre, küldtem egy körüzenetet neki, Lewisnak, Maxnak és Kiminek is. Hogy tudják, ha nem írok nekik mostanában, mi a helyzet.
Behunyt szemmel vártam a felszállást. Megnyugtatott egy kicsit az üzenete. Annyira elbambultam, hogy észre sem vettem, hogy már egy ideje repülünk. Hu, ezt is túléltem.
- Minden rendben?- szólalt meg mellőlem egy hang.
Oldalra nézve csak most vettem észre, hogy ül mellettem valaki.
- Ohm, igen. Most már igen- bólintottam.
- Félsz a repüléstől?- elegyedett szóba velem.
- Inkább csak a felszállástól.
- Attól én is rettegtem az elején. De egy barátom megtanított rá, hogy mikor száll fel a gép, kezdjek el magamban énekelni egy dalt. Mindegy mit, csak ne figyeljek oda mi is történik körülöttem.
- És bevált?- fordultam felé érdeklődve.
- Hihetetlen, de igen. Nem gondoltam másra, csak a dalra. Annyira bele szoktam merülni, hogy volt amikor hangosan énekeltem a végére- nevet fel.
