Egy lány, akinek apa nélkül kellett felnőnie.
Egy apa, aki új életet kezdett a munkája miatt.
És egy fiú, akinek kezd beindulni a karrierje.
De mi történik, ha ők mind egy helyre kerülnek?
Minden megváltozik, vagy ugyan úgy folytatódik tovább?
Ha kí...
" Minden szerelemnek megvan a maga természetes tartama. Legyen az néhány nap, néhány hónap, némelyik pedig kitart egy egész életen át. A miénk akkor és ott ért véget. Az én szememben a szakítás nem feltétlenül kudarc. Néha kell, hogy legyen annyi bátorság az emberben, hogy méltósággal lezárjon egy történetet, és megőrizze belőle azt, ami szép volt. - Theresa Révay"
*~*
~ Charles Leclerc szemszöge ~
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nem akartam elhinni. Nem lehetett ő az. Hiába romlott meg a viszonyunk, még sem tudtam neki hinni. Miért tette volna ezt? Hisz imádta ezt a munkát. És sokan nem tudják, de a mérnököknek is sokat segített.
Miért árulta volna el annak az oldalnak, amit nagyon utál? Miért kockáztatta volna a jövőjét a Ferrárinál egy hülye cikk miatt? Nem tudom felfogni épp ésszel a dolgot. Amikor azt mondta, hogy sajnálja, agyalni kezdtem. Néztem az arcát, ami ezernyi dolgot sugárzott.
Tudom milyen az, amikor hazudik. Olyankor megjelenik egy kis gödör a szája szélénél. Ebből tudni mikor nem mond igazat. Néztem a gyönyörű arcát és tudtam, hogy hazudik. Nem tehette ezt ő. Nem lenne rá képes. De akkor miért mondta, hogy ő volt az?
Törtem a fejem megoldás után keresve, de nem ment. Nem tudtam a megfejtést. A csend, ami akkor volt, mikor kisétált, nagyon kínos volt. Senki sem tudta, hogy mit mondhatna vagy csinálhatna.
Senki sem ilyennek ismerte meg Giát. A kezdetektől fogva mindenki hamar megkedvelte őt. Szerették. Sőt még most is szeretik.
- Nem lehetett ő- szólaltam meg halkan hosszú idő után.
- Bevallotta, ne próbáld őt védeni- bökte oda nekem Seb.
- Ismered őt, miért tette volna? A pénzért? Kizárt. A hírnévért? Miért?- tettem fel neki sorba a kérdéseket.
- Nem tudom- ingatta a fejét.
- Te is nagyon jól ismered őt. Annyiszor kihúzta a mérkökeinket a bajból, igen tudom, hogy tudtad, hogy mérnök és ő segített nekik. Miért tette volna?
- Azért mondod ezeket, mert még mindig szereted, vagy mert nem tudod elhinni, hogy egy kétszínű emberbe szerettél bele?
- Charles, bevallotta hogy ő tette. Hidd el és ne agyalj ezen többet- érintette meg Charlotte a kezemet.
De most nem tudott megnyugtatni.
- Ha nem tartott volna annyira jó barátjának, elmondta volna neked, hogy Wolff az apja?- tettem fel a kérdést Sebnek, amire tudtam a választ.
De látnom kellett az arcát. Erre már nem tudott válaszolni, ami szintén egy válasz volt számomra. Mind nagyon jól ismerjük Giada Giannit. És mind tudjuk róla, hogy nem árulná el a családját. Mert ez a csapat lett a családja. Ezért nem tudok neki hinni.
Beszélnem kell vele, indultam el az irodája felé. Szinte már futottam, mikor egy tök üres iroda fogadott. A falak csupaszok voltak, hiányoztak róluk a megszokott képek.
Az asztalához sétáltam, amin egy ismeretlen képkeret fogadott. Még nem láttam ezt. Kezembe véve ledöbbentem. Hisz mi voltunk rajta. Egy csoportkép. Lando, Max, Daniel, Pierre, George, Én, Gia, Kimi és Seb. A gokartozáskor készült. Mindenki mosolyogva kinyújtott nyelvvel, jó persze Kimi a megszokott arckifejezésével metálvillát mutatva pózolt a képen. A kép alján egy felirat, amin az állt, hogy Ma Famille- vagyis családom.
A fontos papírok mellett ott voltak az autóink javított tervrajzai is. A következő futamok dátumaival. Előre dolgozott. Mindig precíz volt a munkájában. Előre megcsinált mindig mindent. Ő volt a legjobb és legfiatalabb mérnök, akit valaha is ismertem.
Biztos voltam benne, hogy nem ő tette. De egy dolgot nem értettem. Akkor miért mondta, hogy ő volt? Nem tudom a magyarázatot. Nem tökölhettem tovább, utána kellett mennem. A számítógépe szerint pár perce frissítette csak, tehát nem járhat olyan messze.
A kapuban értem őt utol. Szállt be az autójába. Láttam, ahogy kitolat. Hiába rohantam, már késő volt. Nem tudtam megállítani. Lassú voltam. Elkéstem. Előttem hajtott ki az útra. Még láttam, ahogy kinéz rám az ablakon. Tekintete könnyes volt.
