36/2.

988 42 0
                                    

,, A búcsú nélküli szerelem soha nem ér véget.- Holly Hill"

*~*

- Már azt hittem, hogy soha nem értek ide- kapott el a szálloda éttermének előterében Max.

- Tudtad, hogy mire fogunk ideérni. Hívtál reggel, írtál a repülőn, sőt még a reptérre érve is felhívtál. Ennyire hiányoztunk?

- Ja, nem csak nem akartam egyedül ebédelni- rántott vállat.

Hu, milyen kedves ma, nem?

- Kösz. De el kell, hogy keserítselek, mert most sem fogsz velem enni. Vagyis én inkább nem veled- néztem el a válla felett, ahol láttam Estebant felénk közeledni.

- Szóval lecserélsz. Ez most fájt- kapott mellkasához.

- Bocsi, de el kell rabolnom a hölgyet. Fontos dolgunk van- ölelte át a nyakamat haveri stílusban Esteban.

- Igen? És mi lenne az a fontos dolog, ha szabad érdeklődnöm?- vonta össze Max a szemöldökét karba tett kézzel.

- Meg kell etetnem egy jó kis ebéddel ezt a hölgyet.

- Azt itt is megtudod.

- De nem itt fogom, szóval légy jó Verstappen. Majd hozom a barátnődet- tolt meg a kijárat felé a derekamnál fogva.

- Időben érjetek vissza. Sok dolgunk van még ma- szólt még utánunk Max.

- Ne aggódj. Nem adom el a szerveit, egyben visszahozom.

- Még szerencse. Csak én adhatom el 2 tevéért.

- Hülye- nevetve hagytuk magunk mögött az éttermet.

- Én hármat is kérnék érte- szólt még vissza neki Esteban nevetve, mire csak oldalba böktem.

Ezek mind hülyék.

Az ajtón kilépve belebotlottunk egy kisebb csoportba. Ők is ebédelni indulhattak. Köszönve nekik léptünk ki az ajtón, mikor összeakadt vele a tekintetem.

~ Külső szemszög ~

Ott álltak egymással szemben, és csak néztek a másikra. Hirtelen, mintha megfagyott volna a levegő körülöttük. Nem számított, hogy Giahoz Esteban, vagy Charleshoz Lando beszélt. Egyikőjük sem válaszolt. Csak ők számítottak.

Ezernyi gondolat zakatolt mind a két fiatal fejében. Mit akarhat Oconnal? Miért megy vele? Charles fejében csak úgy záporoztak a kérdések. Őt választotta? Együtt vannak? Még akkor is ezen agyalt, amikor helyet foglalt a még mindig fecsegő Lando mellett egy asztalnál. Mit akarhat tőle az a pojáca? Csak ki akarja használni? Áhh, ő talán nem olyan. De akkor mit akar tőle?

Egy közeli kis étteremben ülve Giada is csak Charlesra tudott gondolni. A fiú szavai jártak fejében, amit még a múltkor mondott neki. Csak egyetlen esélyt- könyörgött neki a fiú.

Tudna neki adni? Úgy jött vissza a Forma 1-be, hogy csak a munkájával fog foglalkozni, nem érdekli senki más. Most még is egy pilótával ül egy étteremben, és egy másik jár a fejében. Gia tudta, hogy nem folytathatja így tovább. El fog valamit veszíteni, ha ezt csinálja.

Álmaink útján ( F1 Fanfiction )Where stories live. Discover now