Álmaink útján ( F1 Fanfiction )

38.

,,Meg kell értenünk, hogy a kudarc nem a siker ellentéte, hanem a siker része.- Arianna Huffington"

*~*

11 futam. Ennyi volt még vissza az évből. 4 hónapja vagyok ismét itt a Forma 1-ben. Az olasz nagydíjat követően hihetetlenül felgyorsultak az események. Évekig tudnám nektek mesélni, hogy mik történtek velünk ez alatt az idő alatt. De most még is úgy gondolom, hogy nem lenne értelme belemennem a dolgokba.

Tudjátok, az olasz hétvége nem úgy sikerült, ahogy terveztük. A szabadedzések jól sikerültek, még az időmérő is, de a futamon nem volt szerencsénk. Mondjuk, sok csapatnak nem volt. Vettel, Magnussen, Max és Charles sem ért célba egyéb okok miatt. Lewist 10 másodperces stop-and-go büntetéssel súlytották, ami nagyon nem jött jól, hisz Valtteri is beragadt az 5. helyre. Végül egy olyan eredmény született, amire szerintem senki nem fogadott volna.

Pierre ért először célba, őt követte Carlos és Stroll. Valtteri csak az 5. helyen, míg Lewis 7.-ként ért célba, a legjobb idővel. Nem tudom, hogy miként történt nálunk ez a hiba, de elvitte az első helyünket.

Próbáltuk magunkat összeszedni ezután a vereség után, ami úgy látszik sikerült is. A következő nagydíjakon: Mugellóban, Szocsiban, Nürburgringben, Portimaoban, Imolában, Isztambulban sikerült a dobogóra állnunk. Összeszedte magát a csapat, és egy/két gyors autót sikerült összeraknunk.

Decemberben viszont megint nem volt szerencsénk. A szahír nagydíjra Lewis lebetegedett, ami az egész csapatot kicsit letaglózta. Sok lehetőségünk volt, hogy ki ugrik majd be helyette. Toto viszont még is úgy döntött, hogy Russell vezet majd nálunk ezen a hétvégén. Tárgyalásokat folytatott a vezetőségünk a Williams-el, így került az egyik legjobb autónkba erre a hétvégére George.

Nem tudtam, hogy állhatnék a helyzethez. Tudtam, hogy Toto nagyon közeli viszonyt ápol a fiúval, hisz szinte a managere neki. A Mercedes leigazolta őt még anno a pilóta nevelői programjába, így nagy volt az esély arra, hogy egyszer beül majd az autónkba.

Nem indult vele zökkenő mentesen a munka. Nem tudtam, hogy állhatnék hozzá, és ez szerintem fordítva is így volt. Amióta visszatértem a Forma 1-be, nem sokat kommunikáltunk. Köszöntünk egymásnak, ha összefutottunk, de pár szónál nem beszéltünk többet. Nem nehezteltem rá azért, mert ő Charles mellett állt, mikor szakítottunk. Miért is nehezteltem volna, hisz én csak egy pilóta barátnő voltam, ő pedig Charles egyik legjobb barátja.

Pénteken magabiztosan vezette a szabadedzéseket, nagy örömmel az arcunkon pakoltunk össze és sokan vissza is mentek a szállodába. Én viszont még maradtam egy kicsit. Egy tökéletes autót akartam összehozni. Nem akartam ezen a hétvégén semmi hibát. Hiába tudta azt mindenki, hogy ezt a bajnokságot senki nem veheti el Lewistól, még is úgy éreztem, nem lazíthatunk egy picit se. Meg kell maradnia a színvonalnak.

Viszont tudjátok mikor tört meg a jég köztem és George között? Épp a beállításainkat nézegettem, mikor hirtelen megjelent és leült mellém. Pár pillanatig csak figyelt és nem szólt egy szót sem. Nem tudtam megmondani, hogy miért is ült le mellém, de iszonyatosan zavarban éreztem magam.

- Ha itt egy kicsit változtatnánk?- mutatott az egyik beállításra.

És folytatta. Mondta és csak mondta. Szerintem még soha nem hallottam ennyit beszélni. Rájöttem arra ez alatt az idő alatt, hogy őt tényleg érdeklik a dolgok. Segíteni akar a csapatnak, és ért is ahhoz, amit beszél. Ekkor tört meg a jég. Vagy 1,5 órán keresztül elemeztük az autót, kibeszéltünk minden beállítást és adatot. Oly annyira egyet értettünk, mintha ezer éve dolgoznánk együtt.