Death Note || Another Note || The Los Angeles BB Murder Cases [magyar fordítás]

5.

Ryuzaki végül fél négykor elérte a sorházat, ahol a harmadik gyilkosság történt.
"Sajnálom, hogy megvárakoztattam, Misora," mondta, és úgy tűnt, egyáltalán nem érzett bűntudatot amiatt, hogy egy órával később jelent meg.
"Ne aggódjon, nem vártam. Elkezdtem Ön nélkül," mondta Misora a lehető leggúnyosabban.
"Látom," mondta Ryuzaki, és négykézlábra ereszkedve lerogyott előtte. Már megszokta, de ha ilyen hirtelen csinálta, Misora még mindig majdnem felugrott a rémülettől. Végül is, már három napja nem találkoztak.
Augusztus 16-án, miután beszélt L-lel, visszament Quarter Queen lakásába és elmondta Ryuzakinak, hogy a negyedik gyilkosság hat napon belül, augusztus 22-én fog megtörténni. Természetesen Ryuzaki megkérdezte, hogy ezt honnan tudja, de Misorának ötlete sem volt. És nem mondhatta, hogy ezt L mondta... de amíg ő és Ryuzaki átbeszélték az ügyet, Misora végre megértette. Válasza több mint meggyőző volt, de nem volt kedve megmagyarázni Ryuzakinak, ezért egyszerűen ragaszkodott a fegyveréhez. Utólag visszagondolva, Ryuzaki egy kicsit túlságosan is könnyedén vette az ügyet... de végül úgy döntöttek, hogy kivizsgálják a harmadik tetthelyet, Backyard Bottomslash otthonát, 19-én. Addig is Naomi Misora ​​és Rue Ryuzaki megvizsgálta az ügy hátterét, és egyéb előkészületeket tett a nyomozáshoz.
Misora ​​azzal töltötte az időt, hogy rendszeres kapcsolatban maradjon L-vel, saját elméleteit fejlessze, és ennek eredményeként számos hasznos információhoz jutott (beleértve néhány új felfedezést, amit a rendőrség tett és L továbbította felé), de az igazság az volt, hogy 19-én, azután, hogy megérkezett a harmadik helyszínre és több órán keresztül egyedül nyomozott, még mindig úgy érezte, hogy nem ért el semmi jelentős előrelépést 16. óta.
"Megnézte már a fürdőszobát, Misora?"
"Természeten. Ön?"
"Bepillantottam, mielőtt feljöttem. De az a kád használhatatlan. Az egyetlen, aki így belemászna az Báthory Erzsébet."
"Letörölt minden egyes ujjlenyomatat, de egy csepp vért sem. A válogatósok mindig ilyenek. A gyilkos őszintén tesz mindenre saját magán kívül."
"Igen, egyetértek," mondta Ryuzaki, de szavai ellenére úgy tűnt, nincs problémája azzal, hogy a véráztatta padlón mászkál... vagy csak nem érdekelte? Mint a gyilkos... Misora alaposan megfigyelte a mozdulatait.
"Nem gondolom, hogy lenne itt bármi más," mondta. "Alaposan átnéztem mindent."
"Nahát. Nem gondoltam, hogy valaha is ilyen pesszimistának fogom hallani, Misora."
"Én nem... csak Ryuzaki, úgy érzem, ennek a középpontjában a levágott végtagok állnak. A bal kar és jobb láb le lett vágva... ez a legnagyobb eltérés a korábbi áldizataitól. "
"Ahogy már említette, valami, aminek itt kéne lennie, de nincs itt? Ebben az esetben azon kéne gondolkodnunk, hogy a gyilkos miért hagyta a jobb lábat a fürdőszobában és miért csak a bal kart vitte el. Egy egész kar. Közel sem olyan könnyű, mint elvinni két kötetet az Akazukin Chacha-ból."
"És még mindig nem találták meg a karját... nem olyan könnyű testrészeket elrejteni, ezért ha a gyilkos magával vitte, akkor biztos jó oka volt rá. Nem tudom, hogy ez-e az üzenet... vagy ha ez nem üzenet, akkor lehet, hogy van rajta valami jel, amiről a gyilkos nem szeretné, hogy lássuk. "
"Lehetséges. Van értelme. De a második áldozat szemének összeverése a mi vakfoltunkra és a szemüvegre mutatott rá, tehát a bal kar eltüntetése is biztos jelent valamit... de engem mégis inkább a jobb láb zavar, Misora. A gyilkos bánásmódja nagyon zavaros. Ön mondta, hogy eltüntetni egy hullát nem könnyű, hát még feldarabolni. Biztos sokáig tartott. Nem tartja veszélyesnek ilyesmit csinálni egy sorházban? Minden oldalon házak vannak, közös falak, és bármikor észrevehetik."
"Mindkét végtagot tőből vágták le... a holttestet ott találták meg. Igaz, képek, képek..." Misora ​​átlapozta a már elővett mappát, és kiszedegette a harmadik tetthelyről készült fényképeket. Ugyanaz a kép segített nekik rájönni a második tetthelyen hagyott üzenetre. Feltartotta a fényképet, a szobával egy vonalba állította, és pontosan meghatározta, hol volt a holttest. "Itt volt, hanyatt feküdt, a jobb kar és a bal láb szélesre tárva... hmm..."
"Nos, ha a következtetései helyesek, bőven van még időnk a következő gyilkosság bekövetkeztéig. Legyünk alaposak. Ha már itt tartunk, nem gondolja, hogy itt az ideje elmagyaráznia, hogy a negyedik gyilkosság miért 22-én fog megtörténni?"
"De, gondolom..."
Misora eltette a fényképeket és Ryuzaki felé fordult. Ő nem nézett rá. Öt napja ismerték egymást és háromszor találkoztak, és Misora számára már világossá vált, hogy Ryuzaki nem volt tudatában annak, hogy illik a másik szemébe nézni, miközben hozzánk beszél. De ezen a ponton aligha akart valami ilyen jelentéktelen dologgal foglalkozni. Ez csak egy egyszerű dolog, szinte lélegzetveszteségnek tűnik.
"A harmadik gyilkosság augusztus 13-án történt, igaz? "
"Igen, még csak ellenőrizni sem kell."
"Az első áldozat holttestén római számok voltak, de ez alkalommal arab számokat kaptunk. Tizenhárom... 13. Ha egymás mellé írjuk az egyet és a hármat... akkor olyan, mintha egy B lenne.
"Igen," bólintott Ryuzaki.
Ez olyan egyszerű volt, hogy Misora attól félt, kiröhögi, de úgy tűnt, hogy meglepően komolyan veszi.
"Ha belegondolunk, egyszer láttam egy gyerekvetélkedőt, ahol megkérdezték, hogy mennyivel egyenlő egy meg három, és a válasz B volt..."
"Pontosan. B."
"B.B.? De Misora, ez működik a harmadik gyilkosságnál, mivel augusztus 13-án történt, de mi a helyzet a többi dátummal? A keresztrejtvény július 22-én érkezett meg a LAPD-hoz, az első gyilkosság július 31-én történt, a második augusztus 4-én, és Ön augusztus 22-re jósolja a negyediket... ezek közül egyik sem alkot B-t. "
"Első pillantásra nem. De alkalmazza ugyanazt az elvet más mintát követve. A legkönnyebb az első gyilkosság... július 31. Három és egy. Megfordítjuk és már meg is van a tizenhárom."
"Ugyanaz. Csak más a minta. Vegyük alapul az Ön által említett problémát a gyerekvetélkedőből - egy meg három. Augusztus 4. - a négy a rendes válasz erre az egyenletre. És augusztus 22.... ha elveszünk egyet a tízesek helyéről és az egyesekhez adjuk, akkor végül itt is tizenhármat kapunk. "
B.
Tizenhárom.
"Más szóval, minden nap, amikor a gyilkos akcióba lép, a 22., a 31., a 4., a 13.... a tizesek és az egyesek összege négy. Minden hónapban csak ez a négy ilyen dátum van. Csak négy. És valami történik mindegyiken. Valamint, Wara Ningyókból is először négy volt. Egy meg három az négy. És lehet, hogy ez csak egy véletlen egybeesés, de érdemes figyelembe venni - a szünetek az esetek között, négy nap és kilenc nap, ha összeadjuk a négyet és a kilencet, tizenhármat kapunk... B"
"... Értem. Nem rossz," mondta Ryuzaki bólintva.
Misora sugárzott.
"A tizenhármas szám és a B betű közötti hasonlóságot követni nagyon jó ötlet."
"Hát nem? Szóval a negyedik gyilkosság kilenc nappal 13. után fog megtörténni, 22-én. Kilenc, négy, kilenc... figyelembe vettem az eshetőségét egy újabb négyesnek is, és akkor a gyilkosság 17-én következne be, de a 22. sokkal valószínűbbnek tűnt. Végül is, valami már történt ugyanezen a napon a múlt hónapban. Ráadásul teljességgel lehetetlen a tizenhétből B-t csinálni, nem számít, bármennyire is próbálkozunk. Ezért a negyedik gyilkosság csakis 22-én következhet be."
Tizenhetedike már elmúlt, és aznap nem történt gyilkosság Los Angelesben. Aggódott egy kicsit, de L kijelentésének magabiztossága miatt megőrizte a nyugalmát. Azt mondta magának, hogy négy nap és kilenc nap összeadva tizenháromra tiszta véletlen volt, egy lényegtelen eshetőség, amelyet a gyilkos nyugodtan figyelmen kívül hagyhat.
"Ha hozzátehetek még valamit," szólalt meg Ryuzaki. "A huszonkettő tizenhárommá alakításának sajátos módszere kissé erőltetett. A tényeket a célunk alapján formálni - nincs oka arra, hogy a tizesek helyéről elvegyen egyet. Ez nem olyan, mint megcserélni a számokat harmincegyről tizenháromra. Annak a magyarázatát tények támasztották alá. "
"Eh... de, Ryuzaki..."
"Ne értse félre - alapjában véve egyetértek az érvelésével. Csak azzal a bizonyos résszel nem."
"De... akkor..."
Ha megcáfolja a legfontosabb dátumot, akkor az egész érvelés odavész. Valójában nem volt hajlandó egyetérteni bármivel is, amit Misora mondott.
"De van egy javaslatom. Misora, Ön Japánban nőtt fel, igaz? Akkor Ön ismertebb japán számok terén, mint én."
"... Számok a kanjiban?"
"Gondoljon a huszonkettő kanji alakjára."
A kanji...
二十二?
Elképzelte a karaktereket, de nem tudott belőle rájönni semmire.
"Nos?"
"Nem, nem tudom, hogy mire próbál..."
"Oh... akkor had adjak egy kis segítséget. Misora, gondoljon a középső kanjira, a tíz kanji alakja egy plusz jel. Ami azt jelenti, a 二十二 valójában 二 + 二... kettő meg kettő."
"Oh."
Ez nem segítség volt. Ez a válasz.
二+二 az... négy.
És a négy pedig 一 + 三... tizenhárom.
"Ha összeadjuk, négyet kapunk... és Ön már briliánsan elmagyaráztam, hogy a négy valójában egy meg három. Végül is, ha egy meg három az B, akkor össze kell tennünk egy egyest és egy hármast, ami ugyanaz, mint egy meg három, ami szintén egy B betű alakját adja. Csak kell, hogy legyen elég okunk összeadni őket. És ezzel a feltétellel az érvelése, amely szerint a negyedik gyilkosság 22-én fog megtörténni, pontosan hangzik. Korábban kissé megzavart a meggyőződése, és kicsit ideges voltam, hogy kövessem a példáját, de most olyan boldog vagyok, mintha megittam volna egy bögre melaszt."
"..."
Már ez a metafora is gyomorégést okozott Misorának.
De látszólag Ryuzaki azt hitte, hogy Misora ezért mondta, hogy a negyedik gyilkosság 22-én fog bekövetkezni. Nem teljesen, mivel a dátummal kapcsolatos érvelése jobb volt, mint az övé, de egy kicsit megnyugodhatott.
"De Misora," mondta Ryuzaki. "Még valami."
"Igen?"
Ez már a második 'még valami' volt.
Váratlanul érte.
"A teóriája arra alapszik, hogy mikor a gyilkos kiválasztja az áldozatait, azt veszi figyelembe, hogy B.B. legyen a monogramjuk. De ahogy megvitattuk, még arra is lehet esély, hogy a gyilkos valójában Q.Q. kezdőbetűseket üldöz, nem B.B.-t."
"Oh, igaz..."
Ha a negyedik áldozat egy gyerek lesz Q.Q. monogrammal, arccal lefelé fekve, akkor az egész teóriájukat kidobhatják az ablakon.
"Ha ez inkább Q, mint B, akkor az elmélete nem állja meg a helyét. A semmiből hoztuk volna létre, hibás logika alapján kényszerítve létezésre. Egy véletlen egybeesésre alapozva."
"Véletlen egybeesés... hogy a tizenhármas szám olyan, mint egy B? De olyan szembetűnő... és a Q olyan szépen elfér benne..."
"Igen, egyetértek. Nem hiszem, hogy ezek közül bármi is véletlen lenne. De az elmélete utólagos gondolkodáson alapul. A tények alapján készült. Szeretném tudni, hogy a teóriáját miért a B betűre építette, és nem a Q-ra?"
"Hát..."
Mert L azt mondta. Vagyis, pontosabban: "A gyilkos B." Tudta előre. De ezt nem mondhatta el Ryuzakinak. L-t titokban kellett tartania előtte. Óvatosnak kellett maradnia, és nem hagyhatta, hogy bármi is kiszivárogjon, nem számít, mennyit beszélnek.
"... A három áldozatra gondoltam... két B volt egy Q-val, és a B valószínűbbnek tűnt. Utána átgondoltam a Q-val is, de nem találtam mintát, ami kapcsolódna hozzá..." mondta, és próbálta összefoglalni. De ahogy elhagyták a szavak a száját, már tudta, hogy ez így milyen hülyén hangzik.
Valóban, Ryuzaki elvetette, "Ez annyira önkényes. Nincs semmi, ami alátámasztja."
Misora jókedve elszállt. Az ajkába harapott - Visszafelé haladva jutott ezekre a következtetésekre, megpróbálva kitalálni az okát annak, amit L mondott. L helyeselt, szóval valószínűleg igaza van, de ez nem változtat semmin.
"A gyilkos B... "
"Mi?"
"Nem, úgy értem, a B betű függője. Talán ez a függőség az üzenet része, és a gyilkos kezdőbetűi is B.B."
"Vagy talán Q.Q. Ahogy Ön mondta, az ügy sok eleme a B-re utal, vagy egyszerűen csak elkerültük a Q-ra utaló jeleket."
"Igen... gondolom.."
"Ennek ellenére azt gondolom, hogy a B valószínűbb, mint a Q. Több, mint kilencvenkilenc százalék," ismerte be Ryuzaki.
Tehát lényegében csak elpazarolták az elmúlt pár percet.
"Jó esély van rá, hogy a gyilkos kezdőbetűje B. Az áldozatok mind B.B.-k, és a gyilkos is... a dolgok kezdenek érdekessé válni."
"Érdekessé?"
"Igen. Mindenesetre legközelebb legyen óvatos, Misora. Ha egyetért valamivel, kell hogy legyen elég oka, hogy egyetértsen. Ha valamivel nem ért egyet, kell hogy legyen elég oka, hogy ellentmondjon annak. Bármilyen pontos is, a tévedésen alapuló következtetés azt jelenti, hogy nem győzte le a gyilkost. "
"Legyőzni? Ryuzaki, ez tényleg arról szól, hogy ki nyer és ki veszít?"
"Igen," mondta Ryuzaki. "Arról."
Mert ez egy háború.