V./2. A kiszorított

7 4 0
                                    

-Drága testvérem! -szólt Cestmir boldogan, mivel sok esztendő elteltével viszontláthatta drága öccsét.- Ülj le velem ehhez az asztalhoz, és meséld, mi történt veled eddig!
Azzal el is kezdte mondani, mi is történt azóta, amióta a tűzvész után elváltak útjaik. Eközben köréjük gyűltek az ivók, és csak hallgatták őket, mivel igen érdekfeszítő dolgokat hallhattak. Shomir elregélte, hogyan tanult bárdnak, hogyan lett ő az udvari bárd, és hogy miért jutott ideje idejönni.
-...aztán az egyik napon, betoppant egy különös szerzet, nyolc láb magas, fején agancsokkal és egy igen puhának tűnő köntös szerű ruházat volt rajta. Ahogy a hangja alapján megfigyeltem valószínűleg nő lehetett, aztán érkezése után egyből egy dalba kezdett. Gyönyörű hangja belengte az egész szobát és egy csudaszép hangszeren kísérte magát. Viszont nem emberi nyelven zengte dalát hanem valami egészen másfajtán. Valami ősi... -itt elhallgatott Shomir.
-Az a lény biztosan egy hjort lehetett, csak legendákból ismerem ugyan, mivel élő ember nem látott ehhez hasonlót -szólalt meg a csendet kihasználva egy nő, aki egészen közel állt hozzájuk a tömegben.

-Lehetséges... -válaszolt Shomir.- Na szóval ezután a király megkedvelte őt és az utolsó héten amíg ott voltam nem is játszhattam neki, mivel egyfolytában ezt a hjortot akarta hallgatni. Igazából nem is értem miért jött igazából... Rossz előérzetem van... De nem érdemes ezeken a dolgokon rágódni, hiszen legfeljebb két esztendőn belül annyi hibát vét, hogy Korberin egyszerűen elküldi. Ezután már persze eljöttem, hiszen nem bírtam tovább maradni, így hát eljöttem ide -fejezte be a hosszan tartó beszámolóját Shomir.
-Na jól van emberek, zárás van! Köszönöm, hogy itt voltatok, de most már távozzatok, de előtte, aki még nem tette, meg fizessen! -így búcsúzott Cestmir azoktól, akik nem szálltak meg a fogadóban azon az estén.

Gārbey Krónikái I. - A hanyatló birodalomWhere stories live. Discover now