A kis máng rótta az utakat, járta a falvakat, városokat. Még csupán öt év telt el a nagy tűzvész óta, de igen megemberesedett, ha lehet ilyen kifejezést használni egy mángnál.
Egymaga bandukolt most Todosha porig égett romfalujában, mert visszajött, hogy vissza emlékezhessen a közelben lévő erdőre, az otthonára, melyet kezdett elfeledni. Eszébe jutott a sok kétségbeesett lakó, kit azon az estén látott utoljára. Bár halványan, de emlékezett anyja utolsó szavaira, "Nagyon szeretlek fiam, de menj, menekülj és fuss, ameddig biztonságba nem érsz!" ordította a már akkor futó gyermekének. Ez a sok rossz emlék... Legszívesebben elfelejtette volna őket, de valahogy mégsem. Még hallotta magában anyja biztató szavait, mikor járni tanította, "Sikerülni fog, csak erősnek kell lenned!"
Ebben a pillanatban Tiārys csak arra vágyott, hogy újra láthassa édesanyját, és ehessen finom főztjéből.
Úgy érezte, elég már a visszaemlékezésből, s elindult Sharoma városa felé. Üvegcséi boldogan koccantak össze övén, de gyógyfüves zacskója nyugodtan fityegett a helyén. Megfogta botját, fejébe húzta kalapját, hiszen tudta, nagy vihar lesz az úton, annak ellenére, hogy tiszta volt az ég.
YOU ARE READING
Gārbey Krónikái I. - A hanyatló birodalom
FantasyA Tagashi és Todosha falu népe békében és barátságban éli egymás mellet mindennapjait. De egy napon valami olyan történik, ami az egész birodalomra kihat és ez elindítja a történések lavináját a birodalomban.
