IV./4. Egy régi barát

5 4 0
                                    

Mindenhol vásári bódék voltak elhelyezve, ahol mutatványosok, árusok és efféle emberek voltak. Néhány standnál egyéb lényeket is találhatott a járókelő, mint például néhány mángot a birch kolóniából, terpendeket, de akár még barátságos sileneket, de persze kisebb víztócsa terült el alattuk, hogy ki ne száradjanak. Ezek árultak mindenfélét, állítólagos varázsköveket, amik persze nem bírtak varázserővel, csak a csalók így próbáltak pénzhez jutni, lehetett még találni itt szerszámokat, ékszereket, mindenféle különleges szerzet bőrét, sokféle főzet alapanyagot, de nevetségesen drágán.

Tiārys pedig járt-kelt, nézelődött. Egyszer megpillantotta fajtársát az oak kolóniából, kivel nagyon jó baráti viszonyt ápolt. Ő nem vette észre, ezért Tiārys odaszólt neki.

-Tam? -kérdezte Tiārys, mert nem volt biztos benne, hogy ő az.

-Ki vagy -nézett hátra összezavarodottan a Tamnak szólitott egyén.- Tiārys, hát te hogy kerülsz ide?

-Erdőmágus vagyok és ez az aratási fesztivál, mit gondoltál Tamina?

-Jó, igazad van... -nevetett Tamina.

Barna hajába belekapott egy enyhe szellő, s picit összeborzolta azt. Három lábnyi magassága ellenére magabiztosságot sugárzott magából a máng lány. Zöld szemével kedvesen nézett Tiārysra, aki megkérdezte tőle:

-És te miért jöttél ide?

-Rég voltam emberek között és meg akartam törni a napok egyhangúságát.

-Lenne kedved meginni valamit?

-Persze.

Azzal el is indultak, hogy keressenek egy helyet, ahol ihatnak valamit. Találtak is, majd leültek beszélgetni a múltban történtekről.

Gārbey Krónikái I. - A hanyatló birodalomWhere stories live. Discover now