Lágyan sütött be a déli nap a trónterem ablakán. Mindenki előkészült a lakomára, melyet a király rendezett. Sürögtek-forogtak a cselédek, hordták az italokat, ételeket az asztalokhoz. Az uralkodó, Korberin asztalán már ott sorakoztak a finomabbnál finomabb ételek, de csak bort nem hoztak. Minden nemes, aki hivatalos volt, kérdezgette a királyt:
-Na de felség, hát hol marad a lőre?
Korberin is egyre türelmetlenebb lett és felkiáltott:
-Szolgák, hát ne hagyjátok szomjazni drága uraimat, hozzatok bort tüstént!
-Felségem, sajnálom, de még nem érkezett meg a Tagashiból hozatott vörös nedű...
-DE HÁT HOL MARAD?! -akadt ki a király.
Erre a hangos szóra, mintha tudta volna, belép egy fiatal küldönc:
-Korberin nagysága, hoztam a hírt, ahogy tudtam: Tagashi és Todosha faluja leégett, így nem tudják hozatni a szőlőnedűt.
-Hamar valami italt nekem és az uraknak, mert szomjan veszünk! -szólott a király.
Ekkor valaki, aki mintha csak erre a szóra várt volta, felállt az asztalától. Barna haja vállát érte, s hátulról a király látta erős kisugárzását. Nem lehetett idősebb harminc évnél, de amint megpillantotta valaki megviselt arcát, egyből meglátta rajta, hogy több száz éves. Amint kinyitotta száját, elkezdett kántálni:
-Shorjam delen, Shorje pha, thanga cherem vhaska bwa!
S amint ezeket mind ki mondta elkezdett megtelni az üres kancsó lőrével. Mindenki ámulva nézte, s hirtelen mindenkit érdekelni kezdett, honnan került ide ez az ember.
-Üdvözöllek udvaromban, mágus! -szólott a király.
-Ugyanmár felség... -szólt a mágus kissé mély hangján, mely olyannak hatott, mintha nem lettek volna érzései.
-Mi neved varázsló? -szegezte neki a kérdést Korberin.
-Jagan.
YOU ARE READING
Gārbey Krónikái I. - A hanyatló birodalom
FantasyA Tagashi és Todosha falu népe békében és barátságban éli egymás mellet mindennapjait. De egy napon valami olyan történik, ami az egész birodalomra kihat és ez elindítja a történések lavináját a birodalomban.
