IV./2. Az éjféli vendég

6 4 0
                                    

Már éjfél táj volt, így hát Cestmir becsukta az ajtót, és elkezdett takarítani. Sok volt az eltörött üveg, a kiborult sör. Amint ott söpör, az ablak felől valami zajt hall, hát odamegy, s látja hogy egy rigó kopogtatja a szinte már szürke üveget. Cestmir azt hitte megsérült vagy fázik, így hát beengedte.

A madár ahelyett, hogy a kandallóhoz menne az ajtó felé vette az irányt. A fogadós kinyitotta az ajtót, először nem látott senkit, de ekkor egy hangot hallott lentről:

-Jó estét!

Cestmir nem tudta mire vélni a dolgot, így hát lenézett, s akkor megpillantotta, hogy egy máng várakozott egész eddig az ajtaja előtt.

-Neked is, apró vándor! -üdvözölte Cestmir a fáradt mángot.

-Szállást keresek két napra.

-Van még egy üres szoba, de azt nemigen használom már, -majd halkan hozzátette- kicsit poros.

-Sebaj -vont vállat erre a kis lény.

-Engem Cestmirnek hívnak, és téged? -szegezte neki a kérdést.

-Tiārys -felelte, majd kis idő után hozzátette -a yellowwood kolóiából. Az aratási ünnepélyre jöttem.

-A szobát a második emeleten találod, a kulcs a zárban van, onnan tudod, hogy az a tiéd.

-Köszönöm, mennyit kell fizetnem?

-Majd távozásod előtt jó lesz.

-Rendben -mondta Tiārys és elindult a szobája felé.

Gārbey Krónikái I. - A hanyatló birodalomWhere stories live. Discover now