Suttogástól és kéztördeléstől zsongott a légkör. Több tucat ember zsúfolódott a nagy tévé köré, az izgalomtól élénk tekintetek szinte harcoltak a fekete doboz képernyője egy-egy négyzetcentiméteréért.
– Áoleu, ha még sokat beszél félre a hölgyike-
A türelmetlen megjegyzés második felét felülmúlta az élő adás hirtelen emelkedő hangereje. Titus elégedetten leengedte a kezében a távirányítót, majd a fényes-ében hajába túrta az ujjait. Hogy izgult, borzasztóan enyhe kifejezés. De természetes, hogy mind idegesek. Még alig pár perc, és kiderül, hogy az elmúlt évek fáradozásai megteremték-e a megálmodott célt. Nem kellett sokat várni. A kijelzőn felvillant egy fehér táblázat. A jelenlévők visszafojtott lélegzettel nézték. Végre elkezdődött az eredményhirdetés. Idegtépő-lassan, sorjában beúsztak színes ábrák kíséretében a számértékek. Jött az első. Aztán a második. Majd a harmadik. És a negyedik...
Titus esze egy pillanatra csődöt mondott. A férfi elkerekedett szemmel meredt a táblázat negyedik oszlopára. Ott virított a pártja lila emblémája, alatta a következő felirattal: „ACP 6,8 %". Arra eszmélt ismét fel, hogy az egész terem tapsviharban felzúg. A párttársai önkívületbe esve, egymás nyakába szöktek.
– Úristen, bekerültünk a parlamentbe...! – rikkantott az egyik, mint egy gátlásokat nem ismerő gyerek.
Titus szótlanul fellélegzett. Érezte, ahogy a tagjaiban minden feszültség helyét felváltja egy szavakba aligha önthető, örömmámoros megkönnyebbülés.
– Tudtam én, hogy nem hiába hozattam a pezsgőket – püfölgette meg elismerően valaki a hátát. Titus a könnyeivel küszködve átölelte.
– Bogdan... Sikerült. Győztünk... – A szólított személy egy fehérfogas mosollyal igenelte. Most már biztos.
Időközben az emelkedett hangulat fokozatosan mértékletesebb ünneplésbe ereszkedett vissza. Előkerült az a bizonyos pezsgő is. Fejenként egy pohárral mindenki kezébe eljutott. Megtöltötte a levegőt a jellegzetesen csípős-édes aroma.
– Egy kis figyelmet! – kocogtatta meg Bogdan egy fémtollal a kiürült pezsgősüvegek egyikét. A terem elcsendesedett. Titus megállt a tömeg előtt, kihúzott háttal, jobb kezében pohárral. Megköszörülte a torkát.
– Aminek ma este tanúi lehettünk, mindnyájunk érdeme, és egyben egyértelmű bizonysága annak, hogy nem csak megérte a sok erőfeszítés, de továbbra is szükség lesz rá. Bennünket egy közös cél vezérelt ide, és most hatalmas lépést tettünk felé. Szívből meg szeretném köszönni egytől-egyig mindenkinek a kemény munkáját. Akármit is hozzon a jövő, mi a haza becsületéért harcolunk! – A rövid beszéd végeztével megemelte a poharát. Valamennyi pohár a magasba emelkedett a nyomán. – A Haza Becsülete Szövetségre!
– Éljen! – hangzott kórusban a válasz. Éles koccintások kíséretében egy kisebb embercsoport dalra fakadt, és hamarosan az egész teremben csengett az ének.
„Ha felkelnek a hegyek, hát velük vívunk csatát,
Hogy őrizzük a hazát és népünk szabadságát.
Ne tántorítsa szavunk se elnyomás, se kéj,
Mert dicsőbb az, ki szolgál, mint ki magának él.
A küzdelemben hűség, nehéz időben hit,
Ha életünk az ára, feladjuk azt neki,
És esküszünk előtte, míg járjuk ezt a földet,
Hogy ő marad az első, kit népe hűen követ.
YOU ARE READING
Élő földek II - Ƒelebarátok
General FictionA közös kalandjukat követő félévben Románia és Magyarország kapcsolata kedvezőbb fordulatot vett. Nem tökéletes, de ígéretes és reményteljes a jövő. Mégis akadnak olyanok, akik azon vannak, hogy éket verjenek a két ország közé. Hogyan győzheti le az...
