Élő földek II - Ƒelebarátok

Első fejezet. Következmények

MAGYAR-ROMÁN KÖZTÁRSASÁG

Létrejötte: 2020 június 9.

Felbomlása: 2020 június 10.

Elődállamai: Románia (Román Félelnöki Köztársaság), Magyarország (Harmadik Magyar Köztársaság)

Utódállamai: Románia (Román Félelnöki Köztársaság), Magyarország (Harmadik Magyar Köztársaság)

Területi változások: nincs

Címere: nincs dokumentálva

Zászlója: nincs dokumentálva

Az úgy húsz ember a tanácsasztal körül csendben lapított. Egy pár kéz gyűrésig szorította az éppen felolvasott információsorozatot tartalmazó papírlap szélét. A kezek tulajdonosa, egy, az asztalfőnél álló, kék öltönyös ember, lassan visszaereszkedett a székébe, majd letette a papírt maga elé.

– Ennek okán vagyunk most itt. Bizonyára mind nagyon kíváncsiak, hogy hogyan történhetett ilyesmi – sóhajtott enyhén remegő hangon a főhelyen lévő államelnök jobbján egy fiatalos arcú, de már javában középkort taposó férfi. – Az OANT legfrissebb jelentése szerint egyszerű véletlen volt. Jómagam viszont arra volnék kíváncsi, hogy maguk szerint ez rendben van?!

– Elnézést, miniszterúr, de nem értem, miért kell ebből ilyen nagy dolgot csinálni – kezdett beszélni tagoltan egy idősebb, kissé mogorva nő. –, hiszen semmi komoly nem történt. És amint látja, a felbomlás beavatkozás nélkül ment végbe, tehát amúgy se lett volna tartós egyesülés.

– Miniszterasszony, kérem – pattant fel az előző szószóló. –, mi is a kormányunk feladata? Hogy a nemzet és az állam javát szolgálja. Ebben a teremben tudtommal mindannyian erre esküdtünk. Tehát az Állam szuverenitása, függetlensége és integritása szent! És mégis mi történik? Ölbe tett kézzel ülünk, mondván hogy semmiség, ahelyett hogy a védelmére kelnénk!

A pirító szavakra a teremben ülők feszülten behúzták a nyakukat. Az államelnök hátradőlt, és megszólalt.

– Titus, arra céloz, hogy a Román Államot csel fenyegeti?

– Pontosan – felelt határozottan Titus, az egykor sötét hajába túrva a kezét. – A nemzetállam rövid megszűnése csak a kezdet volt. Ezután már az önrendelkezés majd a területi egység is újra veszélybe kerülhet. És ezt nem engedhetjük!

– Igaza van! – helyeselt egy másik. – Hadi szempontból mi vagyunk erősebbek. Ha szükséges-

– Nem szükséges. Az ilyen merész kijelentéseket kérem mellőzze a szájára venni – szakította félbe nyomatékosan Titus. – A helyzet sokkal egyszerűbben is orvosolható. Csak azt kell elérni, hogy a Magyar Állam és a Román Állam között megszűnjön a párbeszéd, és akkor senki nem mer majd radikális lépéseket tenni.

– És hogyan lehetne ezt kivitelezni? – emelte meg a szemöldökét bizalmatlanul a terem szemközti végében egy másik miniszter.

– Demokráciával.

✧✧✧

A peron enyhén szólva huzatos volt. Mindenki egyetértett ebben, csak senki nem mondta ki. Megtanulták már, hogy nem kíváncsi senki a mások panaszkodására. Az emberek többsége több réteg ruhába burkolódzva álldogált a biztonsági vonal mentén, és szokásos faarccal bámulták a távolba futó sínpárokat. Valamennyinek azon járt az esze, hogy mikor jön már a vonat. Ha késne, az se lepte volna meg őket, sőt, számítottak rá. Egyszer csak felzendült a vasúttársaság jellegzetes szignálja. A tíz hangjegyből álló dallamocskára alábbhagyott az elfojtott beszélgetések moraja. Egy gépies női hang bejelentette, hogy a vonat valóban késik. A várakozók meg se rezzentek, folytatták a megszakadt párbeszédeket, vagy tovább meresztgették a szemeiket.