Egy szívdobbanásnyi idő (BEFEJEZETT)

44.rész

Alex pov.
Este haza mentünk és ahogy Vladimir tanácsolta, felkerestem Laurát.
- Kopp - kopp! - kopogtam be és benyitottam. Leckét írt.
- Óh, szia! Minden oké?
- Fogjuk rá... - motyogtam és leültem az ágyára - Beszélni szeretnék veled valamiről.
- Baj van?
- Laura, apad és én régóta együtt vagyunk és... Az van, hogy...
- Megkérte a kezed?
- Nem.
- Oh, bocsi, akkor mi az?
- Szóval én... Attól tartok lesz egy féltestvéretek.
Eltátotta száját és nagyokat pislogott maga elé. Még a könyv is kiesett a kezéből.
- Tessék?
- Én... Három hetes terhes vagyok. - mondtam csukladozva. Egy pillanatig meg bámult majd mint valami síp, felvonyított és a nyakamba ugrott. Szorosan ölelt magához, de vigyázott hasamra. Értetlenül karoltam át és szipogva hajtottam fejemet övére.
- Mi történt?! - nyitott be Ivan meglepetten.
- Apa, Alex... - mar belekezdett volna, de leolvasta az arcomról, hogy meg ne. - Megoldotta a... A matek házimat.
- Az nem az irodalom könyved?
- De... Csak közben a matekon is gondolkodtam.
- Értem. - válaszolta kétkedve és minket méregetett - Minden esetre fél óra és kész a vacsora.
- Oké. - mondtam mosolyogva. Kiment, Laura pedig izgatottan figyeltem.
- Apád még nem tudja! - suttogtam neki, mert attól féltem hallgatózik - Neked mertem csak előbb szólni.
- Értem és sokat jelent! - vidult fel.
- Akkor örülsz?
- Szórakozol velem? Annyira izgatott vagyok. - tapsikolt. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel és újfent megöleltem.
- Akkor számíthatok a segítségedre?
- Egyértelmű!
- Köszönöm Laura!
- Annyira boldog vagyok. Kisöcsém vagy hugom lesz?
- Azt még nem tudom.
- Apa nagyon fog örülni!
- Remélem... - motyogtam.
- Biztosan. Rengeteg vidámságot hoztál az életünkbe, Alex.
- De mi lesz ha megijed. Legutóbb mikor Katy született elveszítette édesanyátokat. Mi lesz ha megtiltja, hogy megtartsam?
- Azt soha nem tenné! - rázta meg a fejét és megfogta kezemet - Nem hagynám neki és Dany sem! Ő is boldog lesz a hírtől!
Mosolyogva bólintottam. Annyira megkönnyebbültem, hogy örülnek a hírnek. Lesz is meglepetés mivel meg nem biztos, de a doki szerint nagy eséllyel ikreket várok. Laura a továbbiakban nem hagyta, hogy bármi megterhelőt csináljak, amivel magunkra vonta Ivan figyelmét. Gyanúsan méregetett minket, főleg miután Dany is megtudta a hírt.
- Kérsz teát? - kérdezte Laura mikor a kanapén ültem és olvastam.
- Jól esne, köszönöm!
- Hozzak neked almát? - kérdezte Dany.
- Na, jó!!! Mi a fene folyik itt?! - kérdezte Ivan türelmetlenül. Megszeppenve néztünk rá és a gyerekek fejére simítottam.
- Menjetek fel a szobátokba. - kértem őket halkan.
- De...
- Nem lesz baj. - mosolyogtam rájuk, majd páromhoz fordultam. Megvártam, amig a gyerekek felérnek és Ivanra néztem.
- Nos?
- Én... Terhes vagyok.
Szemei egy pillanatra elkerekedtek.
- Pardon, mi?
- Gyereket várok... Tőled... - motyogtam zavartan és látszott rajta, hogy menten rosszul lesz. Hintázva hátrált el a kanapéig majd lerogyott rá.
- Én nagyon sajnálom...
- Hát... Ennél több meglepetést... Ugye nincs ennél több?
- Nos...

Laura pov.
Danyvel próbáltunk hallgatózni, de semmi.
- Szerinted minden oké? - kérdezte.
- Remélem.
- MI VAAAAN?!?!?! - hallatszott apa hangja. Erre már kirohantunk. Apa falfehéren ült a kanapé közepén és hajába túrt.
- Mi történt? - kérdezte Dany.
- Elmondtam apátoknak, hogy ikreket várok... - vakarta tarkóját.
- He?!
- Nem voltam benne biztos, de tegnap a doki megerősítette.
- De klassz! - ujjongott Dany. Én is boldog voltam.
Apa lassan nézett ránk, majd Alexet karjánál fogva rántotta magához. Szorosan ölelte magához, míg Alex hozzá bújt. Apa lassan nézett ránk, majd Alexet karjánál fogva rántotta magához. Szorosan ölelte magához, míg Alex hozzá bújt.
- Ivan...
- Köszönöm. - suttogta apa meghatottan. Katy mintha erezte volna, hogy kimarad a családi idillből, sírni kezdett.
- Megyek és ide hozom! - siettem fel az emeletre és felkaptam hugomat - Gyere hugi! Van egy jó meglepink!
Apa továbbra sem engedte el Alexet, de az öcsém sem.
- Mama! - nyújtózott felé hugom is, mire kuncogva ültem lábukhoz és hagytam, hogy ráüljön a térdére. Annyira cuki volt.
- Szeretnétek képet a picikről? - kérdezte Alex.
- Ez kérdés vagy kijelentés volt? - adott neki egy csókot apa.
- Egyértelmű! - vágtuk rá egyszerre. Elővett pár ultrahangos képet és együtt néztük őket. Láttam a kis tesóimat.
- Remélem lányok lesznek! - ábrándoztam.
- Inkább fiúk legyenek! - kontrázott Dany.
- Lányok!
- Fiúk!
- Lányok!
- Fliá! - sikkantotta végül Katy nevetve.
- Örülhettek, mert mindkettő. A doki szerint ő itt lány, ő pedig fiú. - mutatta Alex a képen.
- Jah! - tapsikolt boldogan kishugunk.
- Úgy látszik ő is sejtette. - mosolygott apa.
- Vagy csak örül mert mindenki örül. - mondtam mire apa is felnevetett. Hugi elfeküdt Alex hasán és mosolyogva nézett fel rá. Nagyon édesen nézett ki így. Pár perc múlva már tátott szájjal hortyogott.
- Hogy tud ennyit aludni ha egész nap csak fekszik? - kérdezte Dany.
- Rejtély. - vont vállat apa.
- Még pici és szüksége van a pihenésre. - simogatta hátát Alex és rövid hajacskába csókolt - Imádom a baba haját, olyan édessé teszi őt.
- Én is, dús és világos.
- Hármunk közül ő hasonlít a legjobban anyára. - mondtam én is. Apa szomorúan mosolyogva bólintott és átvette hugomat. Alex feltűnően csendes lett, mire elszégyeltem magamat.
- Semmi baj. Csak néha még mindig bűntudatom van, hogy mamának szólít. - mosolygott és megsimogatta Katy fejet, aki álmosan húzódott össze.
- Ne legyen! - fogta meg kezét Dany és rá mosolygott - Anya is így szeretné, hidd el.
- Nem akarom elvenni tőletek az emlékét...
- Nem fogod. - hajtottam fejemet vállára.
- Inkább újakat hozol nekünk és így ő is boldog lesz, mert tudja, hogy jo kezekben vagyunk. - mosolyogtunk rá. Alex szemeibe könnyek szöktek és szorosan vont minket magához, míg mi készségesen bújtunk hozzá.
- Köszönöm gyerekek!
- Én is köszönöm. - mosolygott apa és mindenkit magához ölelt. Eszembe jutott az anyával töltött utolsó hetünk. Minden boldog volt, mégis érezhető volt a feszültség. Emlékszem mondott valamit a kedvenc képéről a falon, de már nem tudom mit.
- Ivan, valamit majd mutatni szeretnék. - mondta Alex mire apa bólintott.