Egy szívdobbanásnyi idő (BEFEJEZETT)

37.rész

Luka pov.
Elmerengtem egy pillanatra és újra magam előtt láttam az álmomat... Elpirulva mosolyogtam és úgy éreztem a szívem majd kiugrik. Bárcsak megtörténne a valóságban...
- And every heartbreak was a yellow brick road
Pointing me straight, just taking me home
I was never lost
I was just passing through
I was on my way to you... - elkezdtem belemerülni az érzelmekbe. Először halkan énekeltem majd egyre hangosabban. Láttam, hogy Dia, Rosy és Tory az ajtóból figyelik az egészet, de nem zavart. Tovább énekeltem, amíg ők mosolyogva hallgattak és néha bele dúdoltak. Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha vokáloznának benne. Leültek körém és oda adtam nekik a dalszöveget.
- Egy két há és...
Oh, I'm on my way
I'm on my way (on my way)
On my way (on my way)
On my way to you, oh...
Ez ment órákon keresztül, míg végül Mark bácsiék is mosolyogva hallgattak minket. Anyáék büszkén néztek minket. Este úgy gondoltam átküldöm Raynek a dalt, hogy kikérjem a véleményét a dalról. Fel is akartam hívni videó hívásban, de nem volt online.
Aztán újra hívtam, de nem ő vette fel, hanem egy barna hajú fiú.
- Ray telefonja, ki az? - kérdezte fáradtan mint aki most ébredt fel.
- Ööö...  Te ki vagy?
- Jessie. És te?
- Luka vagyok.
- Jaaa! Te vagy az unokatesója! Sokat mesélt rólad, én... Ray pasija vagyok.
- A milye?! - kérdeztem kiakadva.
- Oh, nem is tudtad? - kérdezte meglepetten - Várj, máris felkeltem őt.
- Nem kell. - mondtam közömbösen - Most már tárgytalan...
- Ki az? - hallottam meg Ray hangját.
- Az unokatesód.
- Átveszem! - hallottam, hogy valamivel szöszmötölnek - Szia Luka!
- Hali... - motyogtam.
- Miért hívtál?
- Írtam egy dalt és meg akartam mutatni, de ahogy latom elfoglalt vagy szóval szia!
- Luka-! - kezdte volna, de kinyomtam és még le is némítottam a telefont, mert hívogatni kezdett.
- Menj a francba! - mondtam mérgesen.
Bár én is randizok, de ez a fiú olyan jóképű. Biztos okos is. Szipogva öleltem meg a párnámat és a fejemet bele fúrtam. Hogy tehette ezt? Tudom, hogy miben megegyeztünk meg, de ez sokkal jobban fáj mint hittem. Alomba sírtam magam és másnap iszonyú fejfájással ébredtem. Nyöszörögve mentem le a konyhába reggelizni, mert ma ráadásul suli is van.
- Jó reggelt! - viharzott el mellettem a három lány.
- Azt... - morogtam egykedvűen.
Anya és Mark bácsi mar ezerrel készülődtek.
- Huh, mintha egy előhalott sétálna ki a sírból! Jól vagy? - kérdezte Mark bácsim
- Voltam már jobban is. - válaszoltam és elvettem az egyik gofrit - De jól leszek.
- Történt valami kicsim? - kérdezte anya.
- Semmi anya, csak nem aludtam jól. - motyogtam. Most nem volt erőm ehhez.
- Rendben. - bólintott - Ma Thomas fog titeket elvinni, nekem el kell intéznem pár dolgot.
- De jó, papával megyünk! - mondta boldogan Rosy és lepacsizott hugával.
Unottan beültem a kocsiba és a táskámat is magamhoz öleltem. Hirtelen azonban anya kopogott az ablakon.
- Igen?
- Bent hagytad az ebedet. - nyújtotta a zacskót.
- Oh... - vettem el - Köszi.
- Kicsim, minden rendben? - kérdezte aggódva - Ha rosszul érzed magad nem kell suliba menned. Maradhatsz itthon Markkal, ha gondolod.
- Nem! Jövő heten Biológia dogát írunk, nem akarok lemaradni. - mondtam. Ezt komolyan is gondoltam.
- Rendben drágám, de ha baj van hívj. - simított arcomra.
- Úgy lesz, köszönöm!
- Menjünk, mert elkésünk! - mocorgott hugom türelmetlenül.
- Sietek! - jött le Thomas bácsi és beült a kocsiba.
- Jók legyetek! - intett anya, majd vissza ment apához. Az ablaknak döntöttem a fejemet és az elsuhanó tájat. Ma újra látom Ricket és úgy érzem tényleg megbántottam a viselkedésemmel. Elhatároztam, hogy ebédidőben bocsánatot kérek tőle. Valóban a menzán megtaláltam és ott aztán leültem elé.
- Szia!
- Óh, szia! Rayt keresed?
- Rick én... Tartozom egy magyarázattal, de... Csak akkor mondom el ha végig hallgatsz és aztán ítélkezel.
- Hallgatlak! - dőlt hátra és érdeklődve figyelt - Öt percet kapsz, utána megyek órára.
- Köszönöm... Nos, hol is kezdjem...
Elmeséltem neki mindent. A gyerekkorunkat és az egyre növekvő szerelmemet, a tegnapi kis telefon hívásig.
- Ennyi? - kérdezte egy kis hallgatás után, mire bólintottam - Nem gondoltam volna, hogy ez áll a háttérben.
- Rick nézd, én soha nem akartalak téged kihasználni! Sajnálom, ha így érzel, nem akartam...
- He, hé! Nyugi! Nem ítéllek el! Tetszem neked?
- Persze, hogy tetszel.
- Jó mert te is nagyon tetszel nekem.
Elpirulva néztem fel rá és ekkor vettem észre, hogy nagyon közel van.
- Rick... - motyogtam, nem mondott semmit, hanem egy gyors csókot nyomott vörös arcomra.
- Csak engedj kicsit közelebb és akkor bebizonyíthatom, hogy mennyire kedvellek. - mosolygott rám.
Elgondolkodtam egy pillanatra. Ha Raynek lehet pasija és vissza utasított, akkor nekem is lehet kapcsolatom!
- Rendben! - mondtam határozottan.
- Akkor, elvihetlek holnap vacsorázni? - kérdezte a kezemet fogva.
- Igen. - mosolyogtam rá. Éppen becsöngettek, mi pedig órára siettünk.
Este aztán ismét értem jött a fekete mocin. Alig vártam, anya segített.
- Jó, hogy jobban érzed magad!
- Nekem is! - feleltem és még gyorsan megöleltem - Most megyek, este jövök!
- Rendben vigyázzatok magatokra!
- Oké!
- Biztos, hogy jó ötlet volt kivenni a paprika sprét a zsebéből? - kérdezte apa anyától.
- Apa!!
- Igen, tud vigyázni magára és az egyetlen védelem, ami kell az a koton. - mondta anya mire fülig vörösödtem. A 16 - odik szülinapom óta ragaszkodik, hogy legyen a zsebében legalább kettő darab koton.
- Anya! - hajtottam le a fejemet, de láttam ahogy apa feje is felvette ezt a színt.
- Szerintem jobb, ha mész! - tanácsolta és a kezembe adta a kabátom - Ha bármi van hívj és én már száguldok is!
- Oké! - kaptam el a fekete ruhadarabot.
Kisiettem Rickez, aki már mosolyogva várt rám motoros bőrszerkóban. Nagyot nyelve leptem hozzá.
- Mi a baj?
- Semmi csak... Nagyon... Nagyon dögös vagy ebben a szerelésben.
- Te sem panaszkodhatsz! - tette kezét derekamra és láttam a szemem sarkában valami villant. Amikor oda néztem a hugom éppen lebukott az ablakból.
- Ez mi volt? - kérdezte mire felsóhajtottam.
- Bocsánat, ez a húgom volt. - motyogtam.
- Semmi baj, csak aranyos volt ahogy mosolyogva fotózott. - kuncogott.
- Ha haza értem kap majd a fejére! - morogtam elpirulva. Még jó, hogy nem akkor látott amikor megcsókol.
Elmentünk vacsorázni és a maradék pizzát a parkban ettük meg.
- Szerinted a szüleid kedvelnek? - kérdezte.
- Nos... Anyám szerintem igen, apa viszont mindenkit utal, aki veszélyt jelent rám.
- Értem. - bólintott és felém nyújtott egy szelet pizzát - Mond szépen: Áh!
Kinyitottam a számat mire a sajtos étel a szamba került, de ezzel együtt egy puszi is az arcomra. Mikor elhajoltam zavartan tűrtem el egy tincset és piros arccal néztem fel rá. Rick édesen mosolyogva nézett szemeimben, majd megtartva a szemkontaktust döntötte homlokát enyémnek.
- Zavarba hoztalak?
- Kicsit...
- Az jó, mert akkor hatással vagyok rád. - mondta és finoman az ajkait az enyémnek mondta. Először meglepődtem és ezért nem viszonoztam neki. Mikor elhajolt volna, akkor eszméltem fel és gyorsan visszahúztam őt gallérjánál fogva.
Kicsit erőszakos voltam, de nem tűnt fel neki. Csak viszonyozta. Sőt úgy tűnt élvezi is. Lassan eldöntött a pléden és felettem megtámaszkodott, de a csókot nem szakította meg.
- Rick... Elég... - motyogtam, mikor elváltunk.
- Ja, bocsi én... Azt hittem készen állsz.
- Ne haragudj.
- Te ne haragudj! - simított arcomra - Szólj nyugodtan, ha valamit nem szeretnél. Nem szeretném, hogy rosszul érezd magadat!
- Csak annyira bánt, hogy ilyen nyuszi vagyok.
- Semmi baj, nem erőltetem. - mosolygott. Kicsit megnyugodtam, de még mindig bánt a dolog. Adtam neki egy bocsánat csókot szája szélére, amitől elmosolyodott.
- Köszönöm Rick. - suttogtam közénk, mert még mindig felettem támaszkodott. Haza vitt és kaptam egy búcsú csókot. Apa az ajtóban vart. Rick intett neki, amit egy bólintással el is fogadott. Sóhajtva indultam felé.
- Úgy látom jól telt a délutánod.
- Igen. - válaszoltam elpirulva.
- Gyere! Anyád mar alszik. - mondta és betessékelt.
- Köszi, apa.
- Mit tökmag? - simított hajamba, mire hozzá bújtam.
- Azt hogy bízol bennem és mellettem vagytok!
- Ez csak természetes.
- Fáradt vagyok. Szerintem lezuhanyzok és lefekszem.
- Amúgy jó híren van, Ray hazajön hálaadásra. - mondta mire megtorpantam.
- Tessék? - pislogtam nagyokat.
- Jól értetted. - bólintott mosolyogva, de én nem tudtam - Azt is mondta, hogy hoz magával valami meglepetést is.
- Értem...
- Luka, mi a baj?
- Semmi! - rohantam fel a szobámba.
Amint beléptem be is zárkóztam, majd a fürdőbe siettem. A napokban próbáltam elfelejteni Rayt, de ez nem ment, mert folyamatosan hivogatott és üzeneteket írt. Ami már kezdett nagyon frusztráló lenni. Nem akartam vele beszélni, sem pedig találkozni. Erre most idejön es tuti, hogy Jessiet hozza haza. Ezt nem bírom ki. Olyannyira elvoltam keseredve, hogy még egy terv is megszületett a fejemben. Ha már hozza magával a ribizlijét az ünnepekre, akkor én is nyugodt szívvel hívhatom meg Rickit magunkhoz. És végre láthatja, hogy mit is veszített! Már csak apáékat kell befűznöm valahogy. Anya szerintem örülne, itt apa az, akit meg kell győznöm.
Teltek a napok és Rickkel kezdtünk teljesen összemelegedni. Egyre több időt töltött nálunk és megismerte az egész családomat. A hugom a képet amit készített rólunk kinyomtatta és nekem adta végül.
Épp a szobámban ültünk és az egyik nyaralásom képeit mutogattam mikor csengettek az ajtón. Egy furcsa oknál fogva a szívem a torkomba ugrott.
- Nyitom! - hallottam meg Mark bácsi izgatott hangját.
- Vártok valakit? - kérdezte Rick, mire idegesen elmosolyodtam.
- Nem tudom...
- Ray!!! - hallatszott az örömteli kiáltás. Felálltunk és az emeletről néztük ahogy Ray kabátban belep és ahogy sejtettem, ott állt mögötte Jessie.
- Anya, ő itt Jessie. Ő a fiúm.
- Nagyon örülök! - mosolygott a barna hajú srác - Sokat hallottam önről.
- Szia... Én sajnos ezt nem mondhatom el rólad. - nézett szúrósan fiára.
- Meg jött az elveszett gyermek is úgy látom! - hallottam meg apa hangját.
- Igor bácsi! - ölelte át és ekkor vett eszre engem és a hátulról átkaroló Ricket.
- Hali. - mondtam kurtán, Rick pedig biccentett.
- Szia Luka. - nézett rajtam végig, Jessie elhaladt mellette és előttem megállt.
- Szia Jessie vagyok! De nyugodtan szólíts csak Jessnek!
- Luka, Ray unokotesója vagyok. - válaszoltam unottan - Ő pedig Rick, a párom! - emeltem ki az utolsó szót.
- Ne haragudj a telefonos dolog miatt. Elég csapzott voltam.
- Nem tesz semmit! - mondtam és kezet ráztunk. Rendes csávó.
- Luka... - lepett volna elem Ray is, de Rick előre tolakodott.
- Üdv, Rick vagyok! - nézett rá féltékenyen és méregette unokatesómat.
- Hello. - motyogta és elfogadta a felé nyújtott kezet.
- Ő a pasim. Bocs, de nekem nem volt időm bemutatni őt.
Meglepetten nézett rám és látszott rajta, hogy valamit nagyon kérdezni szeretne.
- Kedvesem, én szerintem most megyek és áthozok pár dolgot otthonról. - mosolygott rám Rick - Ha már itt alszok.
Rám kacsintott és el is ment.
- Luka! - ragadta meg a karom. - Ki ez a fiú?
- Először: Engedj el! - rántottam el a kezemet - Kettő: Ő a párom, Rick! És harmadszor, semmi közöd hozzá! - suttogtam neki, majd kikerültem őt.
- Kicsim segítenél a vacsival? - kérdezte anya a konyhából.
- Persze! - kiáltottam és lementem.
- Luka!
- Mit akarsz meg tőlem? Világossá tetted, hogy én nem érdekellek!
- Csak azt mondtam, hogy ismerjük meg magunkat és szerezzünk tapasztalatot! - mondta dühösen.
- Minden rendben drágám? - kérdezte félve Jessie.
- Persze! Minden oké! - mondta mosolyogva mire én lementem anyához. Épp egy pulykát fűszerezett.
- Azt hittem már nem jössz. - nézett felém dorgálóan, de látva savanyú arcomat megenyhült - Mi történt?
- Ray történt... - ráztam meg lemondóan fejemet.
- Óh, kicsim. - mondta és letette az ecsetet amivel eddig a pulykát kente.
- Nem akarok róla beszélni... - motyogtam és elkezdtem a krumplit csinálni.
- Rendben, de erre még vissza térünk. - nézett rám kedvesen. Bólintottam. Láttam, hogy Ray és Jessie beszélnek valamiről.

Ray pov.
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen érdekes a családod. - mondta Jess mosolyogva.
- Nem átlagos, az már biztos.
- A nagybátyádék története olyan romantikus. Szerinted ellenükre lenne ha felhasználnám a történetet az egyik könyvemhez?
- Nem hiszem. - ráztam meg fejemet - De azért kérdezd meg őket ezzel kapcsolatban.
- Úgy lesz! - ölelt meg szorosa és fejét mellkasomra hajtotta. Jessie aranyos fiú. Nem hittem, hogy Luka így fogja megismerni, de azt se hittem, hogy ilyen gyorsan túl lesz rajtam. Átkaroltam derekát, mire csillogó szemekkel nézett fel rám.
- Még nem mutattad meg, hogy hol van a szobád... - suttogta halkan, de a hangjában enyhe huncutságot hallottam.
- Az ki lett pakolva. Nincs mar ott semmi. - kuncogtam.
- A padló is megteszi, drágám.
Mosolyogva hajoltam hozzá lassan, de ekkor egy csattanást hallottunk. Mikor oda néztem Luka éppen az egyik szekrény ajtó csukta be nagy lendülettel, majd mellettünk elviharzott.
- Ciki volt az első találkozásunk, de az unokatesód rühell engem. - mondta.
- Ne mondj ilyet! - simítottam arcára - Erről szó sincs, ki ne kedvelne téged?
Nyomott egy csókot az arcomra, de mivel a pillanat elszállt inkább lementünk segíteni. Anya és Vladimir bácsi sürügtek-forogtak, míg apáék a díszítéssel és a terítéssel voltak elfoglalva. Nem sokkal később a hugaim is hazaértek, akik visítva ugrottak nyakamba. Utánuk pedig megjött az izomkolosszus is.
- Hello! - érkezett meg nagyapa és nagymama. Sütemény illatozott a kezükben lévő dobozból.
- Sziasztok! - mentek hozzájuk anyáék - Pont időben, mindjárt kész a pulyka!
- Ray szólnál Lukanak, hogy jöjjön le? - fordult felém apa.
- Nincs itt?
- Fent van a szobájában Rickel. - mondta anya mire megfeszültem.
- Megyek. - válaszoltam, majd nagy nehezen elindultam. A fejem kóvájgott és valami miatt a szívemet nehéznek éreztem. Mikor az ajtóhoz értem, éppen bekopogtam volna amikor is egy halk nyögést hallottam meg.
- Rihck... eléhg...
Az ajtóhoz nyomtam a fülem és hallgatóztam.
- Még csak most kezdtük el és már nem is bírod? - kérdezte kuncogva a másik.
- Te könnyen beszéhlsz! - nyögött fel újfent - Nem rajtad van egy nagy súly!

Vajon mi történhet a szobában?!😱
Tippeket kérnénk a komment szekcióba!😁
💄