Egy szívdobbanásnyi idő (BEFEJEZETT)

12.rész

Luka pov.
Nagyapa kitett az ovinál.
- Délután jövök érted, rendben manó? - borzolt hajamba.
- A mami nem tud jönni? - kérdeztem lebiggyesztett szájjal.
- A mami most elfoglalt, de este haza jön. Addig tanulj és mire haza jössz tudjam mi leszel!
- Jó! - mondtam kicsit szomorúan, beszaladtam a többiekhez és nevetve kezdtünk játszani. Ekkor Miss. Louen összeterelt minket és bent kellett várnunk amíg kint kipakolnak a bácsik. Az ablakból figyeltük a nagy autókat és a köpenyes doktorbácsikat, akik már jöttek befelé.
- Gyerekek! Mindenki üljön félkörbe a szőnyegen! - tapsolt kettőt. Leültünk és először két doktorbácsi jött be.
- Sziasztok! Az én nevem Dr. Tess, ő pedig a kollégám Dr. Frost.
- Csókolom! - mondtuk egyszerre.
- Bácsiék milyen orvosok teccenek lenni? - nyújtotta fel a kezét Lily
- Nos, kisasszony, én plasztikai sebész vagyok, Dr. Frost pedig szívsebész. - mondta a bácsi.
- Mit csinál a szívsebész? - kérdezte Tomy.
- Meggyógyítom az emberek beteg szívét. - mosolygott.
- Az összetörteket is? - jelentkeztem most én.
- Miért kérded ezt, kicsi? - kérdezte leguggolva elém.
- Anya mindig olyan szomorú. Mark bácsi szerint azért mert összetörték a szívem.
- Ezt szomorúan hallom. - mondta fejemre simítva.
- A mami szívét így műtötték, nem szeretném ha még jobban szomorú legyen!
- Anyukád szívet műtötték?
- Igen. Meg a születésem előtt.
- Értem. - méregetett és látszott rajta, hogy még kérdezne tőlem valamit, de a többiek beelőzték.
- Bácsi! Bácsi! - pattogott Marcus - Mit csinál a másik doktor?
Egy csomó jó előadás volt és kipróbáltuk a nagy autókat, de a doktor bácsik sokkal jobban érdekeltek. Meghuzigáltam a fekete hajú bácsinak a nadrágját, hogy rám figyeljen.
- Szia kicsi, mit szeretnél? - guggolt le hozzám mosolyogva.
- Megmutatod, hogy hogy működik az a bigyó? - mutattam nyakában lévő fülhallgatóra.
- Kicsi, ez csak egy Mp3 lejátszó. - mutatta és a fülembe tette.
- It's the answer to a neverending story...
- Jé, ez anya.
- Nem, ő Heart egy énekes.
- De! Ez anya hangja! - néztem rá csodálkozva - Ezt a dalt Mark bácsi és Thomas bácsi esküvőjén énekelte!
- Tessék?
- Anya hangja nagyon szép. - mondtam mire a bácsi lefagyott. Kezét remegve tette fejemre és simított az arcomra, mire újfent kíváncsian néztem rá.
- Nem lehet... - motyogta.
- Dr. Frost nekünk lassan mennünk kell. - lépett hozzánk a másik doktor.
- Ööö... Ki jön érted? - kérdezte nem figyelve a másik bácsira.
- A nagypapám. Tegnap volt a harmadik szülinapom úgyhogy elvisz ma fagyizni az új kutyusommal, Dexterrel.
- Értem. - bólintott - Nem baj, ha megvárom veled?
- Nem. - ráztam meg a buksimat - De miért?
- Lehet, hogy ismerem. Szeretnék köszönni neki.
- Oké. - mondtam.
- Szóval kutyust kaptál? Miért Dexternek hívjak?
- Anyu egyik új dalának ez lesz a címe! - újságoltam boldogan, majd számra tettem a kezemet - Ezt nem szabad elmondanom senkinek...
- Semmi baj kicsi, bennem megbízhatsz!
Délutánig itt maradt. Aztán uzsi után nagypapa behajtott a parkolóba.
- Szia, tökmag!
- Papa! - öleltem meg nevetve.
- Milyen volt a napod? - mosolygott rám.
- Vicces! Találkoztam doktor bácsikkal! - mondtam izgatottan mire mögöttem a doktor bácsi közelebb jött.
- Mr. Roots?
- Dr. Frost? - lepődött meg papa és jobban magához húzott - Mit keres maga itt?
- Ez egy hosszú történet...
- Tényleg ismered! - mondtam, de nagypapa betett a kocsiba és becsukta. Valamit meg beszéltek, de azt nem hallottam. Papa mérgesnek tűnt, míg Dr. Frost szomorúnak. Látszott a bácsin, hogy valamit nagyon elakar mondani, de papa mérgesen beült inkább az autóba.
- Papa, mi a baj...? - kérdeztem halkan, mert picit megijedtem hevességétől. Gyorsan megrázta a fejét és hatra nézett rám.
- Semmi baj, tökmag. Na? Mehetünk fagyizni?
- Aha. - mondtam megszeppenve. Vissza néztem a bácsira miközben elhajtottunk. Hajába túrva nézett utánunk, de azért egy suta intéssel köszönt felém. Egész úton gondolkoztam, hogy mi lehetett a baj, de végül nem foglalkoztam vele.
Dexter már várt és kapott egy új ragcsat, ami anya szerint jót tesz neki. Én pedig ehettem sok fagyit.
- Thomas? - nagyapa telefonalt. - Igor visszajött.

Thomas pov.
A bögrém kiesett a kezemből.
- Mi a baj? - sietett hozzám Mark, mire aggódva néztem rá - Drágám?
- Asszem most lett nagy baj... - motyogtam.
- Mi történt?
- Igor... Itt van... Találkozott Lukaval és... Szerintem sejt valamit.
- Basszus..
- Nem kellett volna felkeresnünk őt. - rogytam le - Mondtam, hogy rossz ötlet lesz.
- Nem tudhattuk, hogy ez lesz. Nem így terveztem ezt az egészet...
- Vladimir ki fog borulni ha megtudja. Luka még olyan kicsi.
- Neki nem kell belefolynia ebbe az egészbe.
- Akarva, vagy akaratlanul de már bele keveredett. - sóhajtottam és megfogtam a kezét.
- Megoldjuk, ugye?
- Mindenképp lesz itt dráma, de megoldjuk.
- Rendben. - bólintott és adott egy csókot - Most szerintem menjünk át őket megnézni.
A papa haza hozta Lukat, akit Dexter lekötött annyira, hogy mi beszélgetni tudjunk.
- Hogy a francba került oda pont ő? - morgolódott a papa. Markkal összenéztünk és nem mondtunk semmit. Délután aztán haza jött Vladimir. Mar most a torkomban dobogott a szívem. Ki fog borulni.
- Sziasztok! - köszönt mosolyogva, majd benézett a nappaliba - Luka?
- Fent alszik a szobájában Dexterrel. - válaszolta Mark. A kiskrapek másfél óra után kidőlt a játéktól és elaludt.
- Értem. - bólintott, de látta rajtunk, hogy valami nem stimmel - Valami baj van?
- Ööö... Szóval...
- Visszajött. - mondta ki Mark.
- Kicsoda? - kérdezte meghökkenve.
- Igor, visszajött. - vakartam a tarkómat és láttam rajta, hogy elsápad. Egy perc telt el és ajultan rogyott össze.
- Öcsi?! - ugrott hozzá Mark riadtan, mire én is aggódva siettem hozzá.
- Beviszem a szobájába. - vettem karomba sógoromat. Valami ilyesmire számítottam. Luka szerencsére nem ébredt fel.
Este aztán megtettem valamit, amit évek óta nem tettem. Felhívtam Igor rendelőjét.
- Jó estét! Dr. Igor Frost magán rendelője. Miben tudok segíteni? - kérdezte egy kedves női hang.
- Jó estét! Dr. Frosttal kell beszélnem. Magánügy és sürgős. - mondtam. Természetesen átkapcsolt.
- Dr. Frost, mi a panasza? - kérdezte barátom.
- Az hogy egy suttyú vagy, aki képes volt ott hagyni a szerelmét. - vázoltam fel - De egyébként minden fényes.
Hallottam, hogy megfagy a telefon túloldalán.
- Thomas?
- Szervusz! Három éve nem láttalak, tudod mióta gyáván leléptél.
- Nem állt szándékomban! - védekezett, majd felsóhajtott - Ezt telefonon nehéz lenne elmagyarázni, lehetne arról szó hogy valahova összeülünk beszélni?
Nem sok kedvem volt látni a hülye képét, de belementem, hogy holnap elmenjek vele kávézni. Marknak szóltam, de Vladimir teljesen maga alatt volt. Egész éjjel csak Lukat ölelgetve aludt. Apósomról nem is beszélve, aki csak mérgesen fújt kettőt és inkább dolgozni ment. Párom nagyot sóhajtva nézte öccsét és kisfiát.
- Szeretnél te is jönni? - kérdeztem derekára simítva - Nincs kedvem egyedül menni.
- Persze, de kérlek, engedd, hogy legalább pofon vágjam.
- Jó, erről majd még beszélünk. - mondtam magamhoz ölelve. Készségesen simult hozzám és még egy lágy csókot is adott kulcscsontomra. Mosolyogva simítottam hajába, majd elmentünk át öltözni.
Másnap mind a ketten vártuk, hogy megérkezzen. Mikor megláttuk elképedtünk. Izmosabb volt, férfiasabb. Mintha meg mindig Igor lenne, de egy felnőttebb változatban.
- Sziasztok. - köszönt halkan biccentve.
- Hali... - motyogta Mark, majd megtalálva hangját folytatta - Jobb bőrben néz ki Dr. Frost.
- Nézzétek! Az a kisfiú... - kezdett volna bele, de Mark az asztalra csapott, magára hívva a többi vendég figyelmét is.
- Semmi közöd hozzá!
- Nyugodj meg kedvesem. - fogtam meg kezét nyugtatólag, amitől visszább vett - Luka az unokaöcsénk és egyben Vladimir fia.
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar túltesz rajtam és megnősül... - mosolygott szomorúan.
- Te... - kezdett volna már bele Mark, de a kezére fogtam.
- Nem nősült meg. Sose akarna. Luka Vladimir fia. Ő szülte.
- Hogyan? - pislogott meglepődve.
- Hermafrodita. - suttogta Mark - Kívül olyan, mint egy férfi. De vannak női szervei is és mikor megtörtént az ominózus dolgotok megfogant Luka.
- Tehát.. Az a kisfiú az én...
- Ne hidd azt, hogy csak mert a te spermáddal termékenyült meg te leszel az apja! Leleptél! - morogta Mark.
- Beszelhetnek erről én Vladimirral?
- Haver! Mikor megtudta, hogy visszajöttél elájult! Kizárt, hogy látni akar.
- Az lehet, de én szeretnék vele beszélni. Fontos lenne!
- Az lett volna a fontos, hogyha nem lépsz le! - morogta párom - Három évvel ezelőtt nem voltál képes vállalni a felelősséget, ne most kezdj el viselkedni!
- Azt se tudtam, hogy terhes lett!
- Mert akkor maradtál volna?

💄