Egy szívdobbanásnyi idő (BEFEJEZETT)

19.rész

Vladimir pov.
- Te?! - kérdeztük most csak Mark és én.
- Igen, a neve Molly! Szerintetek csak dolgozni voltam ott?
Hebegve és habogva néztünk rá, majd testvéremmel össze.
- Sose említetted, hogy randizol valakivel. - válaszolta Mark még mindig meglepődve.
- Nagypapa szerelmes. - mosolygott a kis drágánk mire apa cuppanos puszit nyomott az arcára.
- Imádni fog téged kicsi tökmag.
- De tudja, hogy mi...? - néztem Igorra és Thomasra.
- Igen, tudja és nem zavarja őt.
- Lukaról mit meséltél? - faggattam tovább.
- Hogy a világ legédesebb unokája! Mi más van, amit tudni kell róla?
- Ez igaz! - mondta Igor.
- Szeretlek nagypapa! - nézett rá boldogan kisfiam.
- Én is kicsim! - csókolta homlokon.
Mosolyogva beszélgettünk még egy darabig majd vinni kellett a kicsit az oviba.
Békés napok következtek. Luka oviba járt és Igor gyakran aludt nálunk. Georgenak pedig elmondtam mindent. Szegényt szíven ütötte, de azt mondta nem haragszik. Tudtam, hogy megbántottam őt ezzel, de ugyan úgy beszélgettünk egymással, mint azelőtt. Markék évfordulója is vészesen közeledett, ahogy a vacsora is apánk barátnőjével, Mollyval.
Azonban velem is történt valami. Valami bennem megváltozott. Nem tudtam, hogy pontosan mi, de valami mar más volt. Furcsa volt a közérzetem, de betudtam egy egyszerű vírusnak. Aztán gyanakodni kezdtem, a hasam elkezdett keményedni és állandóan valaki más jelenlétet éreztem, akkor is ha egyedül voltam. Elmentem a kedves Dr. Holmes - hoz, aki az első terhességemnél is segített.
- Jó újra látni magácskát! - köszöntött kedvesen és betessékelt - Csak nem újra egy kis lurkót kell segítenem megszületni?
- Hát... Ezt akarom kideríteni. - mondtam nevetve. Hamar csináltunk egy ultrahangot és bizony. Ott volt az én aprócska kisbabám a képernyőn.
- Ha jól látom úgy két hetes lehet. Nem tudom megmondani pontosan.
- Két hetes?! - kérdeztem kiborulva. Akkortájt volt, hogy két egymást követő nap lefeküdtem Georgeal, majd Igorral.
- Baj van kedves? - kérdezte átadva a törlő kendőt, hogy letöröljem a zselét.
- Hogy őszinte legyek... Igen...
- Még pedig? Megint eltűnt apa?
- Nem, most két jelölt is van rá. - mondtam sokkosan - És az egyikük az első gyermekem apja...
- Magácska tényleg tele van drámákkal. Nézze, kideríthetjük ki az apa, de várni kell a harmadik hónap végéig, hogy mintát vehessek a magzatvízből.
- Ne, ne, ne! Azt ne! Ne haragudjon, de nem kockáztatok.
- Akkor ez érdekes terhesség lesz. A másik lehetőség egy apasági tesz a kicsi megszületése után.
- Arról lehet szó, de az én hasamba nem fognak tűt szúrni! - simítottam rá - Nem akarom, hogy baja essen.
- Akkor mit mond az apának, vagyis apáknak? - kérdezte. El kell mondanom nekik, csak azt nem, hogy hogyan.
- Még nem tudom, hogyan de elfogom mondani nekik. - válaszoltam aggódva és Luka is eszembe jutott - Remélem Luka örülni fog a kis tesónak...
Haza mentem és Igor tart karokkal vart. Minden alkalommal ha haza jövök így var.
- Szia! Na mi volt az orvosnál?
- Pont erről szeretnék veled beszélni, a többieknek majd csak később mondom el.
- Ugye nincs baj? - simított arcomra, mire kezébe bújtam.
- Nem tudom. - suttogtam és a mellkasára hajtottam a fejem. Áthívtam Georgékat is. Azzal a kifogással, hogy Luka szeretne Lilyvel játszani. Vacsoránál kicsit kínos volt a hangulat, tekintve, hogy a két férfi pontosan tudta, hogy ki a másik.
Igor az asztal alatt bal combomat fogta, hiába nem látta a vele szembe ülő szerintem sejtette. Úgy nézett ki ez az egész mint a vacsora jelenet a Shrek 2 - ből. Szúrós szemekkel nézték egymást és Igor folyamatosan a combom belsejét masszírozta.
- Fejezd be! - suttogtam és fogtam le kezét, mert már kezdett kínos lenni számomra - Kérlek.
- Bocsi. - suttogta vissza - Csak irritál a nézése.
- Őt meg szerintem a tiéd, de ne csináld ezt!
- Anya! Kérek meg! - nyújtotta felém a tányérját Luka.
- Máris kicsim! - álltam fel és szedtem neki egy kisadagot.
- Köszönöm! - mosolygott.
- Szóval, hallom orvosnál jártál ma, Vladimir. - ne ma, féltékeny Mark. - Mi volt a baj?
- Erről szerettem volna beszélni veletek. - motyogtam és a gyerekek arcára simítottam - Kicsim nincs kedvetek mesét nézni?
- De! Gyere Liliy! - mondta Luka és ezzel a két kicsi eltűnt.
- Miről van szó? - kérdezte George.
- Szóval, hehe... Had mondjak el egy mesét! Amikor minden a feje tetején volt és hoztam egy hülye döntést, Georgenak és nekem volt egy... Kalandunk. - mondtam kínosan. - Aztán, rákövetkezőnap este, Igorral szintén volt egy kis kalandunk. És a helyzet az, hogy valamelyik kaland nagyon is sikeres volt mivel... Két hetes terhes vagyok és halvány lila gőzöm sincs, hogy melyikőtök az apa!
- Dik átmegyünk a Mamma Miaba vagy mi a hóhér? - kérdezte Mark hisztérikusan nevetve.
- Ez engem inkább Brigite Jonesra emlékeztet. - mondta Thomas is nevetve. George es Igor döbbenten, lefagyva bámultak.
- Tehát... Jól értem? Fogalmad sincs melyikünk az apa?
- Igen... - feleltem lehajtott fejjel és ujjaimat piszkáltam.
- Nekem kell most egy kis levegő! - állt fel Igor és kiment az udvarra. Aggódva néztem utána és ahogy Georgera pillantottam az ő arca csalódottságot tükrözött.
- Jobb, ha mi Lilyvel megyünk. - állt ő is fel.
- George! - szóltam utána mire visszanézett.
- Ne aggódj! Ha az enyém a kicsi, ha nem, segíteni fogok. - mosolygott átment a szobába, hogy felvegye Lilyt. Magamba roskadva leültem a székre és félve néztem Markra, aki mérgesnek tűnt. Akaratlanul fogtam a karkötőmre és mondani akartam neki valamit, de ő nem hagyta.
- Gratulálok! Igazi szappanoperát csináltál az életedből! Nagyon remélem, hogy boldog vagy.
- Mark, kérlek! - álltam fel és elé álltam, amikor elindult - Nem ezt akartam, értsd meg!
- Nem tudlak! Szeretnélek, de nem tudlak! - morogta és felállva elment.
- Bátyus! - kiáltottam utána, de ő vissza se nézve elment. Thomas mellém állva simított vállamra és ölelt magához, mire én szó nélkül bújtam mellkasába - Thomas, hogy lehetek ilyen szerencsétlen?
- Ne ostorozd magad! Így alakult és kész.
- Igor elment, igaz? - kérdeztem mire az ajtóra nézett majd vissza rám szomorúan, tehát igen. Újfent zokogni kezdtem és remegve rogytam volna össze, ha a barna bőrű nem fog.
- Az lesz a legjobb, ha most lepihensz.
Bólintva felmentem a szobámba és ott lefeküdtem az ágyra, de ez a ház régi, hallottam, hogy Markék a túloldalon veszekednek.

💄