Egy szívdobbanásnyi idő (BEFEJEZETT)

18.rész

Vladimir pov.
Este nem tudtam csinálni semmit, csak ültem az ablak melletti széken, de aztán már nem bírtam tovább és a pulcsimat magamra kapva rohantam Igor rendelőjéhez.
- Jó estét, segíthetek valamiben? - kérdezte egy nő, akin látszott hogy már fáradt az esti rendelés miatt.
- Igen. Dr. Frosthoz jöttem. - válaszoltam.
- Van megbeszélt időpontja? Vagy esetleg valami recept ügyben keresi a doktor urat?
- Magánügy. - mondtam zihálva. Ide felé jövet eleredt az eső, úgyhogy csúnyán megáztam.
- Sajnálom, de ha nincs megbeszélt időpontja, akkor...
- Semmi baj, Sarah! Van időpontja! - jelent meg egy fiatal lány.
- De Luna, nem látok beírva senkit a naptárba. - nézett rá kétkedve.
- Délután hívott a fiatal ember, csak annyian voltak a nyugdíjas anyókák, hogy elfelejtettem beírni őt.
Elterelt a pulttól és elkezdett kísérni a folyosón.
- Húh, ez meleg volt. Sarah nagyon szigorú.
- Ööö... Ön kicsoda?
- Óh, Luna vagyok, Dr. Frost asszisztense.
- Értem, de miért segített?
- Ha jól tippelek ön Vladimir Roots, igaz?
- Honnan...?
- Láttam magát. Mindent nyomon követek, pontosan tudom mi történt. Amúgy nagyon cuki a kisfia! Kis zabálnivaló, amikor bent voltak megdicsérte a csattomat, ami ugye most nincs rajtam, de...
- Bocsánat! - állítottam le mielőtt elveszítem a fonalat. - De Igor hol van?
- Az irodájában, éppen pár kartont néz át. De lassan vége a rendelési időnek szóval mi Sarahval megyünk is és magukra hagyjuk önöket beszélgetni.
Ezzel meg is érkeztünk egy ajtóhoz, amin bekopogott.
- Tessek?
- Dr. Frost! Önt keresik! Azt mondja sürgős! - kacsintott rám.
- Kérem mondja meg neki, hogy most nem alkalmas és hogy jöjjön vissza holnap! - válaszolta mire mérgesen benyitottam - Luna megmondtam, hogy-!
- Már pediglen nem fogok várni!
Csak álltam az ajtóban, ő pedig bámult rám.
- Luna! Te és Sarah mára elmehettek. - mondta miközben felállt az asztaltól. A lány becsukta az ajtót és elment.
- Mit keresel te itt?
- Beszelnem kellett veled!
- De én nem szeretnék veled beszélni semmiről!
- Ne mond ezt Igor! - léptem közelebb - Kérlek beszéljünk! Ha nem is miattam, akkor Luka miatt!
Rám nézett majd intett a fejével, hogy üljek le.
- Beszelj!
- Mint mondhatnék? Sajnálom... Nem akartam, hogy ez legyen. Annyira megkavartam mindent. Az elmúlt 3 évben sosem gondoltam magamra és most, hogy megtörtént... Nem bírtam egy normális döntést se hozni.
- Akkor sem kellett volna az első pasi alá feküdnöd, aki veled szembe jön! - mondta mérgesen - Ennyi erővel velem is összefeküdhettél volna újra!
- Hogy mondhatsz ilyeneket?! - néztem rá könnyes szemekkel és úgy éreztem a szívem szét szakad.
- Miért?! Talán velem volt valami baj? Vagy mar nem vagyok az eseted!
- Te más vagy! Igor ha jönne az apokalipszis, ha én lennek az utolsó termékeny ember a földön és akkor is csak téged szeretnélek igazán!
Horkantva elnézett rólam és megrázta a fejét. Majd felállt és a szekrényéhez lépett.
- Látom megáztál. Adok váltó ruhát és törölközőt. - vette ki az említett tárgyakat, majd a kezembe nyomta - Van egy fürdő a folyosó végén. Fürödj meg, mert nem venné jó néven a bátyád, ha miattam betegszel meg. Még a végén tényleg kiherél.
- Mark jelenleg utal engem mert én képes voltam teherbe esni, ő pedig nem.
- Ezert féltékenykedni baromság.
- Igazából nekem is csak ez lett volna a célom. Sose akartam lefeküdni Georgeal, csak megtörtént. Téged akartalak féltékennyé tenni, hogy megleckéztesselek, de csak jobban elszúrtam mindent.
- Eszednél vagy?! - fogott két vállamra és a falnak szorított, amit egy ijedt sikkanással fogadtam. Szemei mérhetetlen dühöt sugároztak - Tudod te min mentem keresztül ez miatt?!
Mar folytak a könnyeim és zokogni kezdtem.
- Sajnálom! Sajnálom! Sajnálom! Bocsáss meg, könyörgök! - zokogtam mint egy kisgyerek.
- Hogy tudnék, amikor ilyen gyerekes módszerrel próbálkoztál? Hah? - rázott meg, hogy rá nézzek - Mit gondoltál?
- Nem tudom... - mondtam szemeibe nézve, de fejemet le kellett hajtanom. Szívem hevesen vert és szúrni kezdett, körülöttem pedig forogni a világ - Igor...
- Most mi a... - félbe hagyta mikor meglátta, hogy a mellkasomhoz kapok.
- Faj... Fáj..
- Oké! Oké! Ülj így, hajtsd előre a fejed! - mutatta. A fejem a két térdem köze hajtottam. - Lelegezz, próbálj megnyugodni! Lelegezz!
Tettem, amit mond. Remegve próbáltam megnyugodni és mindent kizárni, ami egy idő után sikerült. Fáradtan dőltem oldalra és Igor megtartva engem simogatta arcomat. Nem kérdezett semmit, hanem várt hogy én jelezzek. Előre hajoltam és nyomtam egy csókot a szájára, de amikor el akartam hajolni ő a falnak nyomott és éhesen csókolt tovább. Ruhájába kapaszkodva viszonoztam ajkai mozgását és szorosabban húztam közelebb, még kicsit remegő testemhez. Ő pedig hozzám simulva ölélt. Hiányzott, rettenetesen hiányzott. Az érintése, a hangja, mindene. Ajkaimról áttért arcomra, onnan pedig nyakamra és ott kényeztetett tovább. Én pedig hajába túrva húztam meg tincseit a mámoros érzésre.
- Fürödjünk együtt. - néztem szemeibe kéjesen.
- Rendben. - mosolyodott el. Először 3 éve, a kórház mosdójában tett a magáévá, most pedig a zuhanyzóban és az irodája kanapéján.
Olyan vad volt mint akkor, mégis gyengéd és rám hangolódva kényeztetett. De én is ugyan így tettem. Nyakán és hátán nyomokat hagyva jeleztem, hogy ő csak is az enyém. Végre újra úgy éreztem, hogy teljes vagyok és minden olyan lesz mint volt. A végén csak halkan pihegtünk miközben a sötétben, Igor köpenyével takarózva csókolgattuk egymást.
- Igor... Nagyon sajnálom, én...
- Shhh! - tette a mutató ujjat a számra majd a száját.
- Ne rontsuk el a varázst.
Bólintva bújtam arcához és élveztem közelségét. Még mindig ő a leggyönyörűbb férfi a világon. Minden sejtem csak utána sóvárog. George egy rendes csávó és bárki is lesz a párja biztos nagyon szerencsés lesz, de az nem én akarok lenni. Az este további részében vele maradtam a rendelőben és ott is aludtunk el egymás karjaiba fonódva.
- Vladimir! Kérlek! Egyikünk se tegyen ezután semmi butaságot!
- Én mindent megteszek, bármit megteszek. Legyünk egy nagy család.
- Nyugalom. - csókolt arcon - Így lesz! Szeretnék veletek lenni.
- Én is veled. - bújtam hozzá.
- Tudod, gyakran álmodtam rólad mielőtt találkoztunk. Talán egy jel volt, hogy ismét a karjaimban tarthatlak hamarosan.
- Lehet. Jobb ha lassan megyek, Luka morcos lesz, ha Szerda reggel nem kap palacsintát. - keltem fel.
- Ne menj! - húzott vissza és nyakamba csókolt - Csak még fél órára maradj! Utána én viszlek haza és majd megbeszélem Lukával, hogy a mami elfoglalt volt a papával.
- Elfoglalt az biztos... - kuncogtam a karjára fogva. Kaptam még egy csókot majd mind ketten összepakoltunk és hozzánk vettük az irányt. A felhajtón láttam, hogy apa autója is ott van. Úgy látszik végzett a munkájával a héten. Izgatottan leptünk be. Thomas már épp készítette a konyhában a palacsintát, apa pedig a szomorú kicsimet próbálta felvidítani.
- Nem sokára itt a mami! - kapta fel és adott neki egy cuppanós puszit - Ne szomorkodj pici!
- De anyut és aput akarom! - mondta morcosan.
- Megkaphatod, kisöreg! - kiáltotta Igor mire a kicsi sikítva futott felém és Igor nyakába ugrott.
- Apu is és anyu is itt vannak!
- Jó reggelt drágám! - csókoltam homlokon - Hogy aludtál?
- Jól! Azt álmodtam pont, hogy ti együtt vagytok és Markék babájában együtt játszok!
- Markék milye? - nézett rám Igor mire én kérdően Thomasra és Markra néztem. A bátyám sírva szaladt fel az emeletre.
- Valami rosszat mondtam? - kérdezte szomorúan Luka.
- Hosszú történet. - néztem tesóm után szomorúan.
- Menj utána szerintem. - tanácsolta a mellettem álló.
- Jó! - mondtam és megindultam utána. Fent sírt a szobájában és egy párnát ölelgetett.
- Mark?
- Mit csinálsz itt? Lent vár a kisfiad.
- Mark nem haragudhatsz rám azért mert megszületett Luka!
- Én nem azért haragszom! - zokogott fel és a párnába fúrta fejét.
- Bátyus, ne sírj. - ültem mellé és hátát simogattam - Mondd el mi a baj.
- Annyira... Annyira szeretném a saját gyermekemet a férfitól, akit szeretek. Neked összejött, de annyira buta döntéseket hozol! - mondta szipogva.
- Tudom, de nem lesz több ilyen! Beszélek Georgeal és elmondok neki mindent.
Erre bólintott, majd felém fordulva megölelt.
- Szeretlek öcsi! - szipogott.
- Lesz kisbabád és csodálatos anya leszel. Biztos vagyok benne. - mondtam megölelve.
- Remélem. - motyogta - Nem sokára itt az évfordulónk Thomassal és szeretném meglepni őt.
- Elhiszem.
Lementünk és Luka már Igornak tette a szájába a palacsintát.
- Kicsi, ez már a harmadik!
- De ez vastagabb volt! Puhább! Thomas bácsi, a következő lehetne nutellás?
- Persze tökmag! - kacagott fel a barna bőrű, de mikor meglátott minket elzárta a gázt és hozzánk lépett - Jobban vagy kedvesem?
- Fogjuk rá. - bújt mellkasába.
- Veletek minden rendben? - fordult apa Igorhoz, aki rám nézett és elmosolyodott.
- Minden rendben.
- Igen. - bólintottam elvörösödve és inkább én folytattam a sütést.
- Ezt jó hallani. - mosolygott apa - Akkor már nyugodt szívvel fogom elhozni a barátnőmet!
- MI?!

💄