•Lángoktól mentes•

303 31 15
                                    

•••
Dream-nek a kérdés hallatára szíve óriásit dobbant, bár kívülről próbálta a látszatot mutatni, mintha mi sem történt volna.

-Ezt hogy érted?-vakarta meg tarkóját a szőke.
-Hát ahogy kérdeztem. Mire emlékszel?
-Nem sokra, szinte semmire. Utolsó emlékem a liftre várakozás.
-Tehát nem emlékszel arra.
-Mire?-tettette az ártatlant az amerikai, pedig pontosan tudta, mire gondol legjobb barátja.
-Ne akard, hogy Én mondjam ki. Látom rajtad, hogy tudod.
-Pedig Te mondd ki, mert fogalmam sincs miről hadoválsz.

George megdörzsölte orrnyergét, rátámaszkodott a pultra, majd nagyot sóhajtva bökte ki azt az egyetlen "ártatlan" szót, melyet most a pokolra kívánt volna.

-Csók.
-Tessék?
-Tegnap megcsókoltál, bár ahogy látom, számodra nem volt fontos.-felelte halkan a britt fiú, szemével a padlót fixírozva.

Dream torkába gombóc keletkezett, ahogy íriszeit rávezette az alacsony srácra, ám ebben a pillanatban George szemeivel találta szembe magát, melyek csillogtak talán a.. csalódottságtól?
Nem szeretett volna kínosabb szituációba kerülni, így a legegyszerűbb módot választotta a számonkérés elkerülésére: a tagadást.

-Nem emlékszem ilyenre.
-Dream, legalább tanulj meg hazudni.

Ha tudnád George, hogy neked hazudnom mennyire nehéz.

-Nem hazudok.-emelte fel két kezét feje mellé az amerikai fiú, majd folytatta-Talán te voltál a részeg.

George-ban hirtelen elpattant valami, így egy erősebb hangtónust használt a válaszolásra, mellyel talán saját magát is meglepte.

-Én nem vagyok olyan felelőtlen, mint Te, Clay.
-Te hozod fel a csókot percenként és hidd el, ha meg is történt, nem gondoltam komolyan. Mi van George, élvezted?-vett fel a szőke is egy hasonló hangerősséget, teljesen kitörve magából.

A sötét hajú fiú sosem láthatta még ennyire dühösnek barátját, bár Ő sem panaszkodhatott, hiszen centiméterek választották el attól, hogy egy pofont vágjon le a magas fiú veszekedéstől kipirult arcára.

-Nem élveztem, bár belőled kinézném.
-Nem vagyok egy buzi, ki titokban a legjobb barátjára izgul fel és kinek feláll a farka, pusztán a másik jelenlététől.-váltott vérvörösre Clay teljes arca, majd telefonja után nyúlt az asztalra.

-Menj el, Clay.-mutatott ijesztő nyugodtsággal az ajtó felé George, felhúzott szemöldökkel.
Dream ördögien elmosolyodott, majd állt tovább egyhelyben, telefonját bújva.
-Fáj az igazság, George?
-Mondom menj el.-erősített hangján, majd a fiú bőröndjét -melyet az előbb pakolt össze idegesen-az ajtó felé kezdte tolni, legjobb barátjával együtt.

Clay hirtelen azt sem tudta mit kezdjen magával, hiszen nem gondolta volna, hogy George komolyan szeretné, hogy távozzon, így dermedten hagyta, hogy kilökjék az utcára.
Lecölöpölve állt meg a járda közepén, majd gondolataiból egy ajtócsapódás zökkentette ki: az Ő szeretett George-a hazaküldte Őt, Floridába.

Cseszdmeg.-szólalt meg egyszerre a két fiú, az egyik idegesen nekitámaszkodva az ajtónak belülről, a másik holmijával az oldalán, a hóban: mint első nap, mikor megérkezett.

Dream -még mindig kezében lévő- telefonját feloldotta, majd megnyitva Sapnap kontaktját egy rövid üzenetet kezdett el írni neki.

"Tudsz értem jönni a repülőtérre, úgy tíz-tizenegy óra múlva?"

Remegő, hosszú ujjai cikáztak a kék "elküldés" gomb körül, mintha nehezére esett volna elküldeni, és talán így is volt. Kifújta eddig bent tartott levegőjét, egy spontán mozdulattal rákattintott kijelzőjére, majd gyorsan zsebre vágta telefonját. Stoppolt egy taxit, majd a járműbe bepattanva szintén remegő hanggal bökte ki úticélját:

A repülőtérre.

George sem viselkedett másképp, ugyanis a tíz perc az ajtóban álldogálása alatt körülbelül tizennégyszer ment végig rajta a "Dream-után-kéne-menjek-mert-nem-akarom-hogy-elmenjen-és-be-kéne-valljak-neki-mindent"-terv, melyet agya ellenzett, harsányan dobogó szíve pedig nagyon is bíztatta rá.

Nagyot sóhajtva ballagott be nappalijába, ahol pár órával ezelőtt még álmai amerikai fiúja feküdt a szívdöglesztő mosolyával. A helyiség, melyet napokkal ezelőtt még kettejük elmondhatatlanul hangos kacagása töltött be, a helyiség, hol összebújva sorozatoztak.

A középen elhelyezkedő terebélyes kandalló most lángoktól, parázstól mentes volt, ugyanis a britt fiú órák óta nem tett bele friss tüzelőanyagot, melyet észlelt is szervezete, ugyanis lassan elkezdett dideregni.
Üres tekintettel rogyott le gamer székébe, majd íriszeit az asztalára vezette, melyen komótosan foglalt helyet billentyűzete. Felidézte emlékét, mikor első nap a szőke hajú kecses ujjait végighúzta a klaviatúrán, sunyi mosollyal kipirult orcáján. George becsukta szemeit elterelés érdekében bár kár volt, ugyanis mintha agya valami furcsa játékot játszott volna vele, elővillant az az emlékkép, mikor Clay ajkai az övéhez kapcsolódtak. Szinte lehetetlennek tűnt, hogy ez az egész röpke tíz óra leforgása alatt történt.

A tűz, melyet elindítottál bennem | dnf fanfictionWhere stories live. Discover now