A tűz, melyet elindítottál bennem | dnf fanfiction

•Forró tea•

•••
George sejtése beigazolódott, ugyanis pár másodperc múlva értesítések tömkelege lepte el mindkét fiú telefonját. A rajongók megőrültek, telebombázták kommentekkel a posztot, megosztották, barátaiknak is elküldték, kik szintén kiakadtak és Ők is kommenteltek.
A Dream SMP Discord szerverét telespammelték a tagok kérdezgetve Őket, hogy mi történik, melyre mindkét fiú elmosolyodott, majd lenémították telefonjaikat.

-Nézünk egy sorozatot?-vakarta meg tarkóját félénken George, majd elővette az irányítót a nappaliasztalról.
-Persze.-dőlt hátra a kanapén Dream, kényelembe helyezve magát.

Körülbelül másfél órája nézhették a Tv-t, mikor halk szuszogást szűrt ki a britt fiú füle.
Óvatosan oldalra pillantott, ahol szőke barátja már az igazak álmát aludta, fél lábbal és kézzel lelógva a bútorról. Csodálkozott is eddig a sötét hajú, hogy Clay hogy bírja ilyen sokáig alvás nélkül úgy, hogy 9 órát utazott.
George kikapcsolta a Netflix-et, egy szürke plédet terített rá legjobb barátjára, majd szobája felé vette az irányt. Bekapcsolta számítógépét, majd elindította videóvágó programját, hogy megvágja legutóbb felvett Minecraft videóját.
A fiú fejhallgatót viselt, nem hallhatta, hogy kopogtak, így a szeme sarkából egy magas figurát észlelt, ki ajtójában álldogált. Teljesen felé fordította fejét, majd szembesült vele, hogy Clay barátja mennyire dögösen néz ki, miután felkel. Szőke haja kuszán össze-vissza állt, ajkai szétnyíltak, majd hogy fokozza a hatást, az amerikai megszólalt mély, ébredés utáni hangján.

-'Reggelt.
-Délután 2 van Clay.
-"DéLuTáN 2 VaN cLaY".-utánozta az idegesítő britt akcentust, majd leült George ágyára.-Mellesleg nem Te utaztál tízezer kilómétert egy idiótához.
-A Te idiótádhoz.-dőlt hátra székében George.
-Az Én idiótámhoz.

A két fiú egymás szemébe meredt, majd a sötét hajú fiú megszakítva a szemkontaktust, felugrott ültéből, majd Dream elé állt.

-Kitaláltam mit csináljunk!
-Félnem kéne?
-Jégkoriztál már valaha?
-Akkor mégis félnem kell.
-Dream bízz bennem, jó lesz.

Clay először nemet akart mondani, viszont fél órával később már azon kapta magát, hogy kabátját veszi, míg George egy fekete sálat teker nyaka köré.
Kiléptek a bejárati ajtón, majd mindkettőjük orcáját megcsapta a fagyos levegő, mely egyből kicsípte George arcát. Dream hátranézett az alacsonyabb fiúra, majd egy jóleső nevetést eresztett ki.

-Aranyos vagy, mintha elpirultál volna.
-Aww, Dweamy Weamy Creamy aranyosnak nevezett!-csapta össze kesztyűs kezeit George, majd megforgatta szemeit-Nem tehetek róla, hogy érzékeny a bőröm.

A két fiú pár sarkot gyalogolt a londonival az élen, majd hirtelen lefékezett, mely elesésre késztette a mögötte bandukoló, havat csodáló ifjút.
Egy hatalmas térre érkeztek, mely az épületek közé volt elrejtve, mégis tágas volt és barátságos. Árusok tömkelege sorakozott barna, fából készült kunyhóikban. Középen egy terebélyes karácsonyfa foglalt helyet ezüst-fehér díszekkel, mellette egy nagy korcsolyapálya. Halkan karácsonyi dalok szóltak, mely vízhangzott, ugyanis az épületek visszaverték a hangot. Mindenhol rohangáló gyerekek hancúroztak kezükben frissen sült mézeskaláccsal, melynek illata szállingózott a levegőben és kavarodott a forralt bor és a tea aromájával.
Clay csillogó szemekkel nézelődött körbe, melyet George felettébb aranyosnak talált.

-Tetszik?
-Az igazat megvallva, nem tudtam, hogy a britek tudnak menők is lenni.

Az angol fiú pont erre a reakcióra számított, így harsányan felnevetett, majd odavonszolta a magasabb fiút a koripálya széléhez. George kibérelt kettő korcsolyát, majd jegyet is váltott a következő turnusra.

-Menni fog?
-Nekem minden IS megy, George!-jelentette be a szőke, majd ráállt volna a jégre, mikor elvesztette egyensúlyát és hanyatt esett a bejáratban.
-Azt látom.

Felhúzta barátját a földről, majd megragadta kezét, megszorítva azt.
Clay-t sokkhatásként érte a dolog, hiszen sosem gondolta volna, hogy George önszántából fogja fogni kezét.

-Így biztosabb, hogy nem esel el.
-Ennyire bénának ne nézz azért!-húzta fel szemöldökeit sértetten az amerikai, bár nem zavarhatta annyira a kézfogós dolog, ugyanis el nem engedve barátja kezét indult meg a jégen.

Már jópár órája szelhették a fagyott vizet, mikor George lecölöpölt, mire Dream is késztetést érzett arra, hogy megálljon.
-Nem iszunk valamit?
-Egy forró tea igazán jól esne.
Így útjukat az egyik kiülős presszóba vették, ahol letelepedtek az egyik asztalnál, kikérték italaikat, majd bambán figyelték a szállingózó havat.
Mikor George nem figyelt, Clay előhúzta telefonját, majd készített egy képet barátjáról, ahogy teáját szorongatja piros arccal, kimerülten.

-Eseménydús egy nap volt, azt mondhatom.
-Egyet kell értenem.-túrt bele ágas-bogas hajába a barna íriszű, majd egy lágy, meleg mosolyt vett fel ajkaira, ahogy belekortyolt italába.