A tűz, melyet elindítottál bennem | dnf fanfiction

•Mézédes•

•••
George szemei kipattantak ahogy Dream ajkai az övéhez kapcsolódtak, majd adta volna át magát az érzésnek, amikor a szőke fiú elhúzódott és kilépett a liftből, ki az utcára.
George döbbenten, letapadt lábfejekkel állt egyhelyben, majd lassan kezdte felfogni, mi történt.

Dream megcsókolt.

Mire a britt fiú is kiért az utcára már teljes sötétség volt, csak az ünnepi fények világítottak. Egy várakozó taxi parkolt a háztömb előtt, Dream-mel a hátsó ülésen, ki nem festett most a legjobban.
George beült alkoholtól bűzlő barátja mellé, majd a sofőrnek lediktálta címét és hátradőlt, szemeivel a plafont szuggerálva. Az út csendben telt el, csak Dream apró horkantásai csaptak néha egy kisebb zajt, míg a sötét hajú gondolataiba mélyedve nézett ki fejéből.

Nehézkesen betessékelte az amerikai fiút a nappaliba, ledöntötte a kanapéra, majd otthagyva Őt a saját szobája felé vette az irányt, csapzottan. Ruhái levetésével nem foglalkozva dőlt be háttal a megágyazott, tiszta ágyába, cipővel a lábán.
Ujjaival lassan végigsimította ajkait, ahol még mindig érezte Clay puha párnácskáit, melyek olyan édesek voltak, akár a méz. Idegesen beletúrt kócos, sötét hajába, majd zihálni kezdett, mely szinte pánikrohamba torkollt át. Felpattant fekvéből, majd konyhába indult. Levett egy üvegpoharat szekrényéről, majd megtöltötte hideg, frissítő vízzel, melyet egyben lehúzott. Érezte, ahogy a hűvös folyadék lassan, komótosan folyik végig nyelőcsövén, felmarva azt, majd egészen lefolyik gyomrába, eltűntetve napok óta jelen lévő pillangóit.

Dream, az őrületbe kergetsz.-suttogta, rápillantva barátjára, ki mit sem sejtve terült végig a szürke heverőn, félig lelógva onnan.

A reggel hamarabb eljött, mint gondolták volna, hiszen a Nap kérlelő sugarai keltegették Dream-et, ki másnaposságában jelen pillanatban azt se tudta, hol van. Telefonja kijelzőjére pillantott, mely reggel 6:34-et mutatott, alatta a mai dátummal: december 24.
A fiú elmosolyodott, majd egy hirtelen mozdulattal talpra állt, átcserélte ruháit, majd elindult a konyhába, valami reggeli után kutatva.
A mai napot nagyon produktívnak tervezte, így esze ágában sem volt visszafeküdni a hívogató takaró közé, mely oly' melegen tartotta testét.

Kiérve a helyiségbe meglepődöttségében azt sem tudta mit kezdjen magával, ugyanis sötét hajú barátját pillantotta meg, ki az egyik bárszéken aludt, rátámaszkodva a pultra, egyik kezénél egy üres pohárral.
Gondolta meglepi, így kivett pár tojást a hűtőből, nekiállva reggelit készíteni. A serpenyőre ráütötte a tojásokat, majd néha-néha óvatosan megmozgatta csak annyira, hogy ne égjen oda az étel.

-Dream?-szólt a fiú háta mögül a fáradt, rekedt hang, mely nem tartozhatott máshoz, csakis George-hoz.
-Hm?-fordult felé mosolyogva Clay, egyik kezében egy spatulával.
-Jó a kötényed.-húzta Ő is mosolyra ajkait, feltápászkodva a pultról.
-Tudom, hogy tetszek, George. Nem kell bókolni.

Az amerikai fiú e mondatára George arcáról lefagyott a mosoly, levette Dream zöld pulcsiját magáról, majd a fürdőszoba felé vette az irányt, megmosni arcát.
Clay nem tudott mit kezdeni a fiú tettével, így megvonta vállát, majd visszafordult a főzőlaphoz, befejezni a reggeli készítését.
Az ételt rátolta két tányérra, majd lehelyezte őket az asztalra, hogy mire George visszaér, kész legyen mindennel.

Nem kellett sokat várni, az alacsony fiú pár perc múlva megjelent, ledobta magát székére, majd csendben nekilátott az evésnek, bármennyire nem volt most étvágya, hiszen hajnalig rajta és Dream-en járt az esze, nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy Clay megcsókolta Őt.
Ide-oda tologatta a tojást, nem felnézve tányérjáról, melyet Dream egy idő után megelégelt, letette evőeszközét, majd megköszörülte torkát.

-Minden oké?

Dehogy Dream, ha tudnád, hogy mennyire nem oké semmi.

-Persze, mi lenne?-vette fel Dream-mel a szemkontaktust.
-George.-nézett mélyen a fiú sötétbarna szemeibe, aggódással hangjában-Ne hazudj nekem.
-Nem hazudok Clay, Te vagy a fura.

Miért lenne fura? Csak aggódik értem.

A szőke fiú beletúrt hajába, majd felhúzta szintén szőkés szemöldökeit.

-Ne nézz hülyének.
-Pedig az vagy.

Dream erre felpattant ültéből, lenézve a hirtelen mozdulattól megijedt George-ra.

-Nem tudom mi lelt téged, szólj, ha lehet veled normálisan beszélgetni.-tolta be maga után a széket Clay, megszakítva a szemezést.
-Várj, bocsánat.-állt fel George is, egy légtérbe kerülve legjobb barátjával-Kérdezhetek valamit?

Dream kíváncsian, bár meglepetten bólintott egyet, kiegyenesítve hátát.
A színvak fiú idegesen kortyolt bele narancslevébe melyet nemrég töltött ki magának, majd barna szemeit belefúrta Clay tavaszzöld íriszeibe.

-Mennyire emlékszel a tegnapból?