A tűz, melyet elindítottál bennem | dnf fanfiction

•Randi?•

•••
Az idő gyorsan elrepült, a két fiú az édességet majszolva ballagott végig a hangulatos utcán, rengeteg képet, videót készítve, sokat nevetve.
Végül közös döntésre beültek egy apró, sarki étterembe, melynek ablakai a zsongó tömegre néztek, miközben a hó még mindig lassan, de szemerkélt.
Helyet foglaltak a leghátsó asztalnál, levetették kabátjaikat, majd amíg a pincérre vártak, saját gondolataikba mélyedtek, emésztették a ma történteket.
Nem sokkal később egy alacsony, szemüveges lány sietett hozzájuk, jegyzettömbbel a kezében, mikulássapkával fején. Névtáblája az "Olivia" nevet tartalmazta.

-Mit hozhatok?-kérdezte mosolyogva, majd kérdőn a két fiúra pillantott.
-Mit ajánlasz.. Olivia?-mosolygott magabiztosan vissza Clay, beletúrva szőke, a hótól nedves hajába.
-Vannak különböző menüink, például külön szerelmes pároknak.-futtatta végig a lány kék szemeit először George-on, majd Dream-en, mire a sötét hajú heves tiltakozásba kezdett.
-Nem, nem, nem. Nem randizunk, csak beültünk enni.
A lány felvette rendeléseiket, majd gyanús tekintettel eloldalgott, néha-néha rájuk pillanatva.

-Szeretnéd, ha randiznánk, ugye George~?-hajolt közelebb a magas fiú elővéve flörtölős hangját, lábfejét az asztal alatt lassan végighúzva az idősebb vádliján.

George-ban megállt az ütő, érezte, ahogy egész arca vörös színbe borul, így kénytelen volt Clay pulcsijának ujját arra használni, hogy eltakarja zavarát.
Ez sem sokat segített, ugyanis a ruhadarab a legjobb barátja illatától zsongott.
De mit is akart George Dream-től, azt maga sem tudta. Évek óta jelen volt köztük ez a "valami", melyet egyikük sem tudott megnevezni, hogy mi, de élvezték, hogy volt. Különlegessé tette kapcsolatukat.

-Aww, GeorgiePoo elpirult.-jegyezte meg könyökével az asztalra támaszkodva Dream, győztes, levakarhatatlan mosollyal arcán.
És hogy Dream miért szerette George agyát húzni, miért élvezte, ha zavarba tudja hozni az idősebbet? Szintén jó kérdés, de ilyet csinálnak a legjobb barátok, nem?
-Nem illik az asztalon támaszkodni.-szólt vissza hátradőlve, megfeledkezve arról, hogy Clay lába cipőstül még mindig az Ő lábát simogatja gyengéden.

Időközben ételük is megérkezett, melyet csendben fogyasztottak el, egymás csámcsogását hallgatva. Dream magukhoz hívatta a számlát, fizetésre hagyatkozva.
-Nem, azt már nem!-nyúlt pénztárcájáért George, egyik kezét rátéve a szőke fiúéra, ki először meglepetten fogadta, majd rájött a másik fiú szándékára.
-De! Hagyd, hogy Én fizessek.
-Én vagyok a házigazda.
-Mégis Én állítottam be hozzád váratlanul, mellesleg eddig a Te pénzedből fizettünk mindent. Hidd el, nekem is van pénzem.-érintette bankkártyáját Dream a bankkártya terminálhoz, mely egy csipogással jelezte, hogy a tranzakció sikeres volt: a pénzt levonták az amerikai számlájáról.

Ahogy kiléptek az étterem ajtaján, mintha időzítették volna, abban a pillanatban csörrent meg George telefonja.
A fiú előhalászta zsebéből a készüléket, majd fáradt szemekkel olvasta fel, ki hívja ilyenkor.

-Tommy az.
-Vedd fel nyugodtan.-szorította meg Clay a britt fiú felkarját.

George így is tett, füléhez emelte a telefont, majd picit nagyobbra emelte hangszínét, mint ahogy mindenki telefonálni szokott-senki sem érti, miért.
-Hali! Uhh, igen, asszem. Nemtudom, mennyi az idő? Jó, pillanat visszaszólok, hogy jó-e.
A sötét hajú fiú rányomott a piros lerakás gombra, majd nagyot fújva nézett legjobb barátjára.

-Hm?
-Tommy szólt, hogy itt van Londonban, mert Wilbur-rel és pár taggal találkoztak, és érdeklődik, hogy ráérek-e elmenni hozzájuk.-nézett félénken a fiú zöld íriszeibe.
-Csak téged kérdeztek? Velem mi van?-tette keresztbe karjait sértetten a fiú, mire mindketten egy halk kuncogást engedtek ki ajkaikon.
-Kettő opció van: az egyik az, hogy elfelejtették, hogy Angliában vagy, a másik pedig az, hogy azt hiszik, hogy a képek és videók, melyeket Twitterre posztoltál kamuk voltak. Nem csodálom, hogy senki nem hisz nekünk, amióta mindig azzal viccelődünk, hogy Floridában vagyok.
-Korrekt.-bólintott mosolyogva Dream, majd folytatta-Egyébként mondd azt, hogy ráérsz, megyek veled és meglepjük Őket.

George kitárcsázta britt barátja számát, melyet a fiú egyből felvett: várt George hívására.
-Igen, nemsoká ott vagyok.

Így a Dream Team két tagja tele hassal elindult barátjuk, Wilbur  "főhadiszállására", ahol szinte mindenki járt már, aki britt volt.
Dream örült, hogy találkozhat angol barátaival, belül mégis mérges és ideges volt, hogy elrontották napját George-val, még ha nem is szándékosan.
Taxit hívtak, George elmondta a sofőrnek Wilbur címét, majd Clay-t deja vu érzés kerítette hatalmába, ahogy a sárga autó elindult a dugós úton: pont ugyan úgy, mint amikor megérkezett Angliába.