A láthatatlan bilincsek foglya (One Piece FF)

14. Fejezet

Sziasztok! Megint sok ideje nem voltam, iskola most durva volt. De ezt a könyvet mindenképp befejezem! Ebben a fejezetben a megható újraegyesülés folytatódik! 1037 szó lett, jó olvasást!

Miután mindenki kisírta magát, a parancsnokokon kívűl a kalózok elmentek sakét és ételt hozni. Hiszen ünnep volt!

Fehérbajusz, Sabo és a parancsnokok átmentek a tárgyaló szobába (inkább terembe), ahol mindannyian leültek. Newgate az asztalfőn, Marco a jobbján, tőle jobbra Ace és Sabo, majd a többiek a hadosztály száma szerint. Bár... Marco még mindig kapitánya ölelésében volt.

- Oyaji... Elengedsz, yoi? - a Yonkou egy ideig nézte, aztán végül kiengedte az ölelésből.

- Marco... én... sajnálom! Ha... ha Teach nem szúrt volna meg, ha időben elkerülöm...

- Nyugalom, Thatch! Nem a te hibád volt, yoi! Inkább örülök, hogy jól vagy aggódtam miattad.

- Mi is érted, fiam. Mi történt veled? - kérdezte a Yonkou aggódó hangon.

- Nos... az áramlatok Sabaody partjaihoz sodortak, yoi. Bár már eszméletlen voltam, mire partot értem... Mikor magamhoz tértem, egy kalitkában voltam egy díszes teremben velem szemben egy Tenryubitoval. A kairouseki még mindig rajtam volt, így szerencsére nem tudta meg, hogy ki vagyok.

- Marijoa? Nem csoda,hogy nem találtunk meg. Soha nem gondoltam volna, hogy ott voltál.

- Igazad van, Haruta. Ez nagyon valószínűtlen volt, de... hogy szöktél meg, Marco? - kérdezte Sabo. - Úgy tudom, hogy nagyon jól őrzik azt az átkozott helyet.

- Ez Marco, Sabo! Jobban kéne tudnod! Mindenre képes! - nevetett fel vidáman Ace.

- Hát... szerintem nem lettem volna képes megszökni, yoi. Valójában nem magamtól jutottam ki. - mosolyodott el kényszeredetten a főnix.

- Ha ezt így mondod, egyre abszurdabb ez az egész dolog. Mi történt? - kérdezte hitetlenkedve Rakuyo.

- Nos... - ezzel Marco elmesélte, hogy felébredt abban a díszes teremben, aztán találkozott egy tengerésszel, aki segített neki elmenni. Elvitte a bázisára és ott gyógyult két hetet, majd a maradék időben jött vissza a hajóhoz.

Marco nem mondta el, hogy az említett tengerész aladmirális, és lány volt. A G9 bázison töltött időt sem fejtette ki, csak annyit említett, hogy jól bántak vele. A Luffyval kapcsolatos rejtélyeket maga akarta kitalálni... esetleg kapitányával.

Néhányan még megveregedték a főnix vállát, meg üdvözölték néhány kedves szóval, aztán elmentek a dolgukra. Így Marco és a Yonkou egyedül maradt.

- Fiam... tudom, hogy nem mondtál el dolgokat, de rendben van. Ha készen állsz, meghallgatlak, mint mindig.

- Köszönöm, Oyaji.

~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~

Egy órával később elkezdődött a hatalmas buli Marco visszatérésének ünneplésére.

Estefelé a legtöbb kalóz teljesen részeg volt, de még mindig folytatták. Marcora szerencsére nem hatott az alkohol mámora, főnix hatalma eloszlatta a káros hatást. Így csak ő, és kapitánya maradtak józanul. Meg az orvosok és nővérek, akik a gyengélkedőn maradtak. Saját elmondásuk szerint nem akartak együtt lenni egy részeg csürhével, de nagyon örültek, hoogy Marco visszajött. A főnix volt az egyetlen, aki küzdött azért, hogy kapitányuk ne igyon túl sok sakét. Több - kevesebb sikerrel.

Aztán éjfél körül Marco a Yonkou székénél találta magát.

- Oyaji...

- Marco! Gyere fel. - paskolta meg a kapitány a hatalmas karfát, amire néhány pillanattal később a főnix felugrott. - Úgy látom, hogy valami foglalkoztat.

- Igen, yoi. A tengerész, akiről beszéltem.

- Hm... Akarsz többet mondani?

- Most igen, de egyelőre nem akarom másnak mondani. Nos... a tengerész, akiről beszéltem, egy lány, yoi. Neki adott ajándékba az a Tenryubito a születésnapjára, yoi. Nem tudom, hogy hányadikra, de nem lehet több húsznál. Ráadásul altengernagy, Oyaji! Mégis, Haruta információi közt nincs ott. A bázisa a G9, yoi, az Újvilágban, de nincs benne egy kamera den den mushi sem, yoi. A sziget hatalmas, az egyik felén a bázis és egy kikötő, a másikon egy város van kiszabadított rabszolgákból és családtagjaikból, yoi! Ráadásul vasútvonal van a kettő közt. Ő pedig olyan... olyan... Áh, nem tudom, yoi. Nagyon keveset tudtam meg róla, de nagyon erős, abban pedig biztos vagyok, hogy nem akart tengerész lenni. Csak... tele van rejtélyekkel.

- Hm...

- Oyaji?

- Úgy tűnik, hogy új lányom lesz.

- Mi? - kérdezte Marco zavart arccal.

- Ha egyszer összefutunk ezzel a lánnyal, szeretném, ha a legénységem tagja lenne.

- Vagyis el akarod rabolni, yoi? - kapitánya erre nem felelt, de szemében huncut csillogás volt.

- Ha pedig nem találkozom vele, akkor előbb - utóbb te hozod ide, aztán úgy lesz a lányom.

- Hogyan? - Marco szinte félt megkérdezni, hogy kapitánya mire gondol.

- Nos, egyértelműen érdeklődsz iránta úgy, mint eddig egy lány iránt sem!

- Mi... én nem! - a főnix arca teljesen elvörösödött. Fehérbajusz már nem szólt semmit, csak öblös hangján felnevetett.

~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~

Náhány nap múlva Marconak eszébe jutott a Gyojin - sziget. Most, hogy családja már olyan volt, mintha el se tűnt volna (csak kissé védelmezőbbek lettek), ki akarta deríteni, hogy Neptun miért nem szólt nekik arról, hogy országában tengerészek vannak... Mégpedig elég sok ideje.

Néhány óra múlva a parancsnokok már egy nagy den den mushival szemben ültek a tárgyalóban.

Puru puru puru puru. Puru puru puru...

Catcha.

- Neptun! Rég beszéltünk! - szólalt meg először a kapitány.

Marco a hívás előtt már elmondta nekik, hogy a tengerész, aki megmentette, a Gyojin - szigeten keresztül közlekedik, és ezzel Neptunnak és népének semmi gondja nincs. Kapitánya és testvérei is furcsának gondolták, így amint végeztek feladataikkal, összegyűltek a tárgyalóteremben.

- Fehérbajusz, barátom! - hangzott fel a király vidám hangja a csigából. - Minek köszönhetem a hívást?

- Tudni szerettem volna, hogy országodat nem fenyegeti-e valami. Sajnos az utóbbi években elfoglaltak voltunk, nem jutott idő ellátogatni hozzád.

- Ó! Igen, igen. Aggodalomra semmi ok! Egy barátom, akiről Marco már biztosan beszélt, sokat jár a víz alatt. A lányomat is megmentette! Shirahoshi már szabadon járhat - kelhet az országban.

- A hercegnő kiszabadult a toronyból? Tényleg sok dologról lemaradtam. Mi történt?

Neptun elmondta, hogy megmentőjük másfél évvel ezelőtt érkezett a szigetre. Akkor még nem volt hivatalosan tengerész bizonyos okok miatt, amit nem oszthat meg az engedélye nélkül. A Fehérbajusz kalózok már tudtak Van Der Deckenről, a király mesélt nekik Hodyról is. Elmondta, hogy Decken támadt, mikor a tengerész és csapata a palotában voltak, és azt, hogy Marco megmentője győzte le Deckent, Hodyt, és legalább ötezer alárendeltjüket. Jimbeivel is összebarátkoztak, azóta az egész országban hősként tisztelik a tengerészt.

- Ez egy érdekes történet, Neptun.

- Az! Rengeteggel tartozunk neki. A népem szivében már két hős van, barátom. Te felszabadítottál minket, ő megmutatta, hogy békében élhetünk az emberekkel. Nagyon kedvelnéd!

- Marco már sokat mesélt róla. Remélem, hogy hamarosan találkozom vele.

Ezután még elhangzott néhány udvarias szó, majd Neptun búcsúzott, királyi kötelességeire hivatkozva. Akik a teremben voltak, mindannyian nehezen aludtak el aznap este.

Mégis ki lehet Marco - és a Gyojin-sziget - titokzatos megmentője?