A láthatatlan bilincsek foglya (One Piece FF)

2. Fejezet

Helló! Itt is van a második fejezet, remélem tetszeni fog. Megjelenik Luffy, most Marco nem szerepel, de a következőben mind a ketten benne lesznek. A fejezet 1530 szavas lett. Jó olvasást!

Másfél hónappal később káosz uralkodott a Grand Line teljes egészén. Mostanra már az egész világ tudott a Fehérbajusz kalózok első tisztjének eltűnéséről. Edward Newgate és emberei mindenhol keresték elveszett társukat, és egy Marshall D. Teach, vagy Kurohige* nevű alakot, aki elárulta őket.

Marinefordban pedig fejetlenség volt, nagyobb, mint mikor Shiki kitört Impel Downból. Legalább azt el lehetett rejteni a civilek elől. Ezt az ügyet nem.

Minden hadihajó, amivel a dühös kalózok összefutottak, csúfos véget ért. A legrosszabb az volt, hogy minden információs hálózatukkal sem tudták megmondani, hogy a főnix hol van, egyáltalán életben van - e még. Sengoku tudta, hogy a tengerbe zuhant, de ez a Grand Line, szó szerint bármi megtörténhet. A "lehetetlen" szót a Reverse Mountainnál kellett hagyni.

~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~

- Kapitány, biztos ne várjunk meg Marinefordban?

- Nem, de köszönöm. Menjetek előre Sabaodyra beburkoltatni a hajót, az úgyis sokáig tart. Nem akarok tovább maradni a Paradicsomban, mint szükséges.

- Mint mindig, kapitány. Nekem sem tetszenek ezek a kötelező látogatások. Szokás szerint holnap mész Marijoaba?

- Igen... Ezért induljatok most. Három nap alatt Rayleight is befejezi a burkolatot. Tudom, hogy ti sem szerettek itt lenni. - mosolygott szomorúan a lány.

- Mindig ránk gondolsz! - sóhajtott a férfi. - Rendben, megvárunk a szokásos helyen. Vigyázz magadra.

- Köszönöm, Zoro. Vigyázz az ikrekre, ha itt vagyunk mindig idegesebbek.

- Hai.

~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~

Zoro soha nem szerette, mikor kapitányának kötelezően Marinefordba kellett jönnie. Természetesen ilyenkor ő is vele jött, végülis az első társa volt. A legénységből még Gin, és az ikrek, Lia és Lina kísérték kapitányukat, mikor idehajózott kéthavonta egyszer. Ritka volt, hogy mások is velük jöttek. Nem a Sunnyval hajóztak ide, hanem egy hadihajóval, bár kisebbel a szokásosnál. Az aladmirális beosztottjaiból is elhoztak húsz embert, irányítani a hajót. Sunnyt régóta nem használták már.

Az is már megszokott volt, hogy négy nap után a hadihajó előre megy Sabaodyra, kapitányuk pedig marad. Ez azért volt, hogy a hajó már útra kész legyen, mikor Luffy is megérkezik.

Mikor kalandjukon elérték a Red Linet, és Luffy azt mondta, hogy a Gyojin - sziget felé akar menni, mindegyikük sokkot kapott. Köztudott volt, hogy a víz alatti szigeten nem kedvelik az embereket. Főleg a tengerészeket, még akkor is, ha hivatalosan csak Luffy volt az. Ez természetesen nem zavarta kapitányukat. Miután odaért, és megmentette a szigetet, már a gyojinokat sem. Utána már mindig arra mentek a látogatások után, az ott lakók hősként tisztelték őket, természetes Luffyval a sor elején. Lassan megszokottá vált.

Mikor Zoro csatlakozott hozzá, soha nem gondolta, hogy ennyi kalandban lesz része Luffyval. A hatalmas bálna, égi sziget, tengeri vonat, dinoszauruszok... Soha nem bánta meg.

A látogatásokról akkor beszélt Luffy a legénységének, mikor elérték a nekik kijelölt G9 bázist. Annyit mondott, hogy egy Tenryubitoval úgy egyezett meg, hogy miután elment a Hajnal - szigetre, majd saját tempójában elérte a G9t, akkor kéthavonta egy hetet Marinefordban, abból két napot Marijoában kell töltenie. Cserébe a bázison Luffy irányít mindent, a sziget az övé lett. Parancsokat is ritkán kapnak, azok is leginkább ellenőrzések. Luffy természetesen azt mondta, hogy majd megy egyedül a látogatásra, de ezt nem engedték meg neki. Mindig az ő érdekeiket nézi, soha nem gondol magára.