A láthatatlan bilincsek foglya (One Piece FF)

6. Fejezet

Helló! Ez a fejezet most nem a jelenben játszódik, ahogy a következők sem. Remélem, hogy tetszeni fog, elég hosszú lett. 1638 szó. Jó olvasást!

Két évvel ezelőtt, East Blue. 

Zoro tudta, hogy a teste már nem sokáig fogja bírni tápanyag nélkül. Ha edzésként gondolt rá, akkor kissé jobb volt.

Aztán természetesen minden elromlott. A szeme sarkából látta, hogy a kislány a kocsmából valahogy átjutott a kőfalon, kezében két onigirivel.

- Menj innen! - ha meglátják, akkor az a hülye szőke kölyök ki tudja, hogy mit csinál vele!

- Nem! E... Ezt neked csináltam... 

- Nocsak, nocsak! Mit csinálsz itt? Ez civileknek tiltott hely! Meg akarsz halni? - csak emlegetni kellett, megérkezett a szőke hülye. - Dobjátok ki!

- He... Helmeppo - sama, még csak gyerek...

- És? Figyelj! Az apám Baltakezű Morgan! Engedelmeskedj nekem, különben megmondalak a papának!

- I... Igenis. - a tengerész felemelte a kislányt. - Bocsáss meg... - suttogta, aztán átdobta a falon. Zoronak feltűnt, hogy nem volt se puffanás, se sírás. Valaki elkapta a kislányt? Akkor hálával tartozik az illetőnek. A hülye szőkének és embereinek természetesen nem tűnt fel.

Pár perccel azután, hogy Helakárki és az emberei elmentek, - miután a hülye szőke a földbetaposta az onigirit - meglátott egy... furcsa hajú lányt. Bár a haja feketén kezdődött, a végére fehér lett. Fején egy régi szalmakalap volt.

- Menj innen! - neki is ezt mondta. Sose találkoztak, mit akar itt?

- Nem. Te vagy Roronoa Zoro?

- Az vagyok. 

- Rendben! A nevem Monkey D. Luffy, és szeretném, ha te a legénységem tagja lennél!

- Mi? Csak egy gyerek vagy! 

- Tizenöt vagyok! Nem vagyok gyerek!

- A tizenöt gyerek. - Zoro üres tekintettel nézett rá. - Kalóz vagy? - a lány, Luffy, szomorúan nézett ki.

- Nem. Egyelőre tengerész tiszt. Egyszer majd elmondom.

- Oké... Állj, nem! Nem csatlakozom! - Luffy figyelmen kívül hagyta.

- Hm... Úgy tudom, hogy három kardod van. Ha visszahozom, csatlakozol?

- Nem! Hé, állj meg! - a lány megint ignorálta, és elkezdett sétálni a tengerészeti bázis felé.

- Mindjárt jövök! Várj meg itt!

- Mintha tudnék menni valahova... Te jó ég. - Zoro sóhajtott. A lány azt mondta, hogy tengerész tiszt. Mégis, tizenöt évesen? És egyelőre tiszt? Ez mégis mi a fenét jelent? Nem tudja, hogyha segít egy fogolynak, áruló lesz?

Pár perccel később kiderült, hogy nem. Teljesen nyugodtan kiugrott egy ablakon, kezében három katanával. Aztán odasétált Zorohoz.

- Szóval? Visszaadom őket, ha csatlakozol a legénységemhez. 

- Mi? Most megzsarolsz?

- Igen.

- ...! - Zoro már nem tudott mit mondani, egyszerűen semmi ellenérv nem jutott eszébe. Ráadásul a kardjai a lánynál voltak. - Rendben! Csatlakozom, de én a világ legnagyobb kardforgatója leszek! Ha akadályozol, leváglak.